Utoljára 2009 őszén voltam más városban. Most úgy adódott, hogy lehetőségem volt menni ismét. Méghozzá Szolnokra. Jó lesz úgy elmenni oda, hogy végre nem ősz van, nem tél, hanem már szinte nyár.
Egy „kis” apró elintéznivalóm volt a városban, a többi idő szabad. Próbáltam a Wikin információt szerezni, merre érdemes még elmenni a városba, ahol nem voltam, de sokkal nem lettem okosabb. Az indulást is sikerült elszúrni, a tervezett első vonatból második (se) lett. Kellett nekem a környékbeli Coopban tankolni, mikor már késésben voltam. Végül a Tisza Intercityvel mentem, ami immáron fizetős. Viszont Szili Gigant vontatta MÁV fülkés kocsik helyett 480-as mozdony (Traxx) + 2 CD Intercity kocsi van. Egy kicsit komfortosabb. Az IC jegy ára magába foglalja a hely- és pótjegy árát, a késést viszont nem. Mondjuk a másik IC is késett, úgyhogy mindegy.
Így néz ki a kocsi belülről, van kijelző is benne. Vicces volt, amikor kijelezte a következő állomásra való érkezés időpontját, mert egyiket sem sikerült tartani. Köszönhetően a 100-as vonalon való felújításoknak (ami nem baj).
Egy videó a fűtőházról még induláskor:
A Tiszán való áthaladás. Látható közben az építés alatt lévő új vasúti híd is:
A végállomás előtt a 480-asról próbáltam volna némi videóanyagot készíteni, de ez nem lett olyan jó, mint a Szili a szegedi út során. Ráadásul túl hamar leállítottam a felvételt, pedig a Zagyvát még fel akartam venni:
Így néz ki a Tisza Intercity 2014-ben. Kicsit soká tartott, míg elment és a másik oldalra beérkező szerelvényt már nem tudtam „lefilmezni”:
A vasútállomás nem változott semmit a hat év alatt. Illetve de, majd később kiderült, hogy egy szobrot elvittek innen, valamint akkor még nem volt Nemzeti dohánybolt. Ja, és a zajkeltő zajűzőként a Centory (http://www.discogs.com/artist/112965-Centory) nem túl hosszú diszkográfiája szól.
Az állomással szembeni park.
A Szolnok Coop az egyenlogóval. A Coop felett pedig bowling center! A Coopban pedig kapható hazai energiaital. Ha már emiatt odahaza szívtam, akkor tankolok itt is. De nem 170x.
Most jön az, hogy miért szeretem én durvára a Google mapot. Most és korábban is sok olyan kép készült, amiről nem tudtam, hogy pontosan mit ábrázolt. A képkereső se adott mindig megoldást, de a G-mapra rárakott fényképes térképpel már sok minden kiderült. Mint ahogy az is, hogy mi ez a szobor az állomás előtti Jubileum téren.
„Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós munkája a Tanúhegy című kompozíció. Kilenc betonréteg jelképezi a város kilencszáz évét, rajtuk domborművek mutatják be a város történelmét.' A hetvenes években épült monumentális építészeti környezet (új vasúti és autóbuszpályaudvar, toronyházak) középpontjában áll az érdekes emlékmű.”
Egy kicsit arrébb volt régen a Márka ABC. Azóta se Héliker, se 44-es járat. Van helyette 692-es Coop.
A másik irányba indultam, és jó lenne, ha lenne kéznél egy bicikli. Úgy látszik, a város elég sok kerékpárutat épített ki az elmúlt években. Helyes! A Mátyás király úton haladva megtaláltam az Interspart is. Előre is elnézést kérek, amiért néhány kép elég sötét lesz, de szinte vakon készült a képek nagy része. A túl erős napsütés miatt alig látszott a fényképező kijelzője. Máshol pedig a szembesütő nap miatt is lettek a képek olyanok, amilyenek.
A fenti képen a 32-es főút látható, ez kicsit arrébb balra kanyarodik, és egy felüljáróban folytatódik. A felüljáró aljában pedig ott van a Lidl. Mondjuk egyik üzletet sem kerestem az eddigiek közül, de ha már így alakult, akkor üzletkeresősdit is csinálunk a nap folyamán.
A felüljárón néhány kép az állomásról és a teherpályaudvarról, hogy a vasútmániás énem is örüljön.
Immáron Thököly útra hallgató főúton haladtam tovább. Állítólag itt a környéken van néhány „fokozott óvatosságot igénylő” utca. Nem találkoztam egy díszpéldánnyal sem, csak egy nővel, de ő fajtársaitól eltérően megköszönte, hogy elengedtem a járdán. Oké.
Közeledtem a város széléhez, és nem akartam túlmenni, ezért egy kerékpárboltban kértem útbaigazítást. Jól haladtam, pont itt kellett lekanyarodni a Széchenyi lakótelep felé.
Itt már csak egy kis Spart találtam.
Mögötte pedig egy Penny található. Tegnap voltam a debreceniben, de nem találtam ott kerékpártartozékokat. Itt sem, de tankoltam egy energiaitalt.
Mivel szorított az idő és még egy helyre el akartam jutni, ezért visszafordultam, pedig egyenesen haladva is el lehetne jutni a belvárosba. A másik oldalon mentem, és egy kép a felüljáróról a Szajol irányába vezető pályáról. Pont ezután ment el egy vonat, és hát 35 évesen úgy nézni a vonatot, mint egy 5 éves – nevezzük ezt infantilizmusnak?
A körforgalomnál még megvan a víztorony.
Az Intersparnál a pizzás urak eligazítottak, hogy merre van a Pláza.
Már nem volt időm, hogy a másik helyre is elmenjek, így a 107-es Coopban tankoltam már megint, nem számolva azzal, hogy van egy majdnem teli ásványvizes flakon a hátizsákban. Ha belenéztek volna a táskába, kellemetlen lett volna. A Kossuth térre még kimentem, és előtte egy dm.
Ez pedig a szökőkút. Szerintem marha jó:
Miután egy „apróságot” elintéztem, elugrottam még a Plázába. A Jeans Club zárva, kész, vége.
A 693-as üzlet, egy Eurós diszkont és a 121-es Szuper Coop.
A felhajtó a Tisza hídra…
… de előtte a Zagyva felé mentem.
A híd után egy Damjanich szobor, egy Művésztelep és egy Szent István szobor.
Onnan pedig pár lépés a Tisza part. Mert enélkül nincs szolnoki út.
És egy szelfi, mert az nagyon kell.
Ezen az úton próbáltam visszajutni a főútra, de megszívtam, mert zsákutca volt, úgyhogy vissza kellett fordulni.
Egy mini Coop, név szerint Bozsó Pékség, útban egy fontos hely felé.
Az pedig nem más, mint a régi Alcsi megállóhely a Tisza partjától nem messze. Jelenleg boltként működik. Már több évtizede, hogy felszedték a vágányokat errefelé, és a mostani helyén halad a 100-as vonal. Azért nem gondoltam, hogy ilyen rohadt messze van.
Visszatérve a Tiszához, a Zagyva torkolat és a híd és egy másik szelfi, amin látszik is valami.
A sétányt éppen újítják, a háttérben pedig egy híd, ami legutóbb még nem volt itt.
Elindultam az ottani „park center” felé. Ez a fagyis szobornak is nevezett alkotás, de a pontos neve Fáklyavivő. Idéznék: „Valamikor szebb napokat megélt Szabó László Fáklyavivő című alkotása. A szobor háttereként szolgáló beton építmény, az ún. „cápauszony” Barna Gábor építész és a papírgyári munkások munkája. Volt, amikor megkoszorúzták, és volt amikor (idézet: 2009. január 17 szombat, a helyi napilapból) „A szolnoki Tisza-liget bejáratánál lévő Felszabadulási emlékmű már évek óta a helyi fiatalok tréfáinak közkedvelt céltáblája. Pénteken egy gitárt kapott a nyakába a megyeszékhelyen csak „fagyis' szoborként elhíresült fáklyás férfi.” Más elnevezést is akasztottak már rá: fáklyás szobor, cápauszony – „fegyverbe”. Szóba került az is, hogy eltávolítsák, de - idézet egy írásból -: „… a szobor jól van, ahol van, tudniillik bármit ábrázolhat, bármilyen cím adható neki: Pl.: fáklyavivőt ábrázolva akár az is lehetne a címe: világosságot az újságírók és a pártpolitikusok fejébe”. A szoborral az emberek megbékéltek, a szobor maradt és környezetét szépen gondozzák. Egyik jellemző képe Szolnok Tisza-ligeti bejárójának. Levéltári anyagok böngészése közben előkerült adalék: Csönge Attila fő levéltáros bogozta ki az archívumokból, hogy 1970. április 2.-án, a felszabadulás közelgő 25. és Lenin születésének szintén esedékes 100. évfordulója alkalmából egy henger alakú időkapszulát zártak le és falaztak be a szobornál tartott ünnepségen. A korabeli sajtóbeszámoló szerint az ünnepség sztárvendége Georgíj Tyimofejevics Beregovoj szovjet űrhajós volt, de Brezsnyev is köszöntötte messziről; a szolnoki vasútállomáson pár percre megálló vonatból az eseményeket. Az időkapszula felbontásának időpontját 1995. április 4.-ére tervezték, azonban a kézbesítés idejére akkorát fordult a világ, hogy már senkit nem érdekelt az egész ügy, a befalazott üzenet pedig ma is ott nyugszik az emlékmű talapzatában.”
Egykori folyómeder lehet.
A Szandai réti dőzs: Media Markt, Praktiker, immáron itt is Auchan, Aldi. Kár, hogy nem mentem tovább a reptér felé, és a Holt-Tisza is kimaradt, na meg a Honvédség is.
Visszaúton tudtam képet készíteni az olajfúrókról, már nem volt a két hülyegyerek, akik ott mászkáltak. Erről a szoborról beszéltem az elején. Mellette az olajfúrás történetéről néhány tábla. „A szoborcsoportot 1986-ban állították fel a Főpostával szemben. Az alföldi olajbányászat központja Szolnok „volt”. Az alkotás a többszöri szerkezetátalakításon keresztülment Kőolajkutató társaság tulajdona. A szoborcsoport - számomra ismeretlen okok miatt - 2008 áprilisában a Tiszaliget lejárójánál kapott új helyet. Újra avatására 2008 június 25.-én került sor. Az Új Néplap 2008. április 28-i számából idézve: „A Tiszaligetbe költöztették az Olajfúrókat” „Hétfőn leszerelték és elszállították a szolnoki Baross úti „Olajfúrók” elnevezésű emlékművet. Mint azt a városházi sajtószóvivőtől, Pókász Endrétől megtudtuk, a Hősök terén, Szolnok egyik pénzintézete mellett álló, immáron üres telek városi terület, annak hasznosításáról később döntenek. Egyelőre csak egy talapzat jelzi, hogy egykoron ott az olajbányászok munkáját dicsőítő szoborkompozíció állt.””
Visszafele, a Tisza másik partján haladva az új híd felé. A strand és a Főiskola kimaradt, de a Sportcsarnok megvan.
A 2011-ben átadott Tiszavirág híd. Ez csak gyalog- és kerékpárforgalomra alkalmas.
Hát igen, van még mit tenni.
A Tiszai hajósok tere. Idéznék: „A híd építésével egyidejűleg az északi hídfőnél található Tiszai hajósok tere is új megjelenést kapott, a korábbi parki jellege helyett díszburkolatot kapott, új parkolóhelyeket alakítottak ki, a tér rendezvények befogadásává vált alkalmassá. Az ott található első világháborús emlékművet renoválták, mögötte ismét felállították az 1940-es években elbontott országzászlót, mellette pedig egy új szökőkút kapott helyet. A szökőkút szintén a Tiszavirág nevet kapta (mivel két emberarcú kérészt mintáz), Varga Gábor munkája és 2011. június 14-én, a VI. Tiszavirág Fesztivál nyitónapján adták át.”
Kérészek násztánca / Tiszavirág pár. „A 2010-ben elkészült új szolnoki gyalogos-kerékpáros híd a Tiszavirág nevet kapta. A városi hídfőnél, valódi vízzel telt medencében álló színes gömb felületére került elhelyezésre a névadó; Varga Gábor szobrász Tiszavirágpár szobra. Az alkotás a Tisza part közelségében, valódi víz mellett, fényárban úszik majd éjszaka. Végre megtalálta helyét ez a kedves, két emberarcú kérészpár szobor, vagyis a tiszavirágpár szobor. Ugyanis korábban kérészpár nevet viselte, de mint tudjuk a kérész nem más mint tiszavirág. Így nevében is harmonizál a híddal. Sokáig a Jászkun Volán irodaház aulájában pihent, s most végre a városfejlesztési bizottság megtalálta az alkotás méltó helyét. A szobor kompozíciót eredetileg a Pelikán bevásárló központba tervezték, de méretei miatt oda nem kerülhetett. Másik helyszín pedig a nemrég újonnan kialakított Kossuth tér medencéjébe került volna, ám a képzőművészeti lektorátus ezt nem támogatta.”
I. világháborús emlékmű. „A város háromszázöt első világháborús hősi halottjának emlékül a város központjában emelték, mint Hősök Szobrát. 1945-ben azonban elépakoltak egy szovjet katonai obeliszket. A város vezetése a lakosság nyomására a jelenlegi helyére költöztette a helyiek nyelvén a 'Meztelen szobrot'.”
Néhány régi vágány irányába indultam el innen a Mártírok útján. Sajnos nem tudtam, hogy a régi szolnoki állomás is itt volt, pedig mellette mentem el. Egy kicsit nagyon figyelni kellett, mert innen már nincs messze a Motor utca putrisor, az itteni cigánytelep. Mondjuk nem kellett elmenni addig, mert akadt útközben akadt egy-két régi ház, ami eléggé le volt lakva, és áradt belőle a mélyszegénység szag. Találkoztam is két moréval, szép is lett volna, ha nem találkozok velük, eléggé bámultak, de nem szóltak semmit.
Végül meglett az indóház, a vágányok már nem látszanak a gaztól, az útból pedig már ki is szedték őket.
A másik oldalt még megvan a sínpálya, és a sorompó is, bár nemigen használják.
A háttérben a másik Penny. Ide is betértem, és egy üveg vasalóvizet vettem. Kipróbáltam, csak ajánlani tudom, mert olcsó, jó illata van és nem „vízkövesít”. (aki pedig ecettel vízkövetlenít, az tényleg nyisson ablakot, mert rohadt büdös és fullasztó).
No, most már csak egy-két nagy bolt van, ami kimaradt, az pedig innen gyakorlatilag egyenesen elérhető. A két bidámmal a Pennynél ismét találkoztam. Biztos valamit elfelejtettek venni. Amint kiértem az állomás környékére, egy épület tűnt fel, aminek hiányzott a teteje. Nem tudom, kicsoda, micsoda.
Két kép a vasúti pályáról. Az alsó képen, ha látszana, a Budapest felé vezető pálya lenne. Itt még együtt halad a 100-as a Nyugati, és a 120-as a Keleti pályaudvar felé.
Az felüljáró végén ott van a nagy Tesco. Már lassan esteledik, és a mai kajám energiaital volt csak. Úgyhogy beugrottam a kínai gyorsétterembe.
Visszafele még egy Coop, a 110-es.
Amit nem találtam meg, az a CBA, bár mintha láttam volna valahol a tábláját. Állítólag Match is van itt. A Tesconál lévő benzinkútnál érdeklődtem a Reál felől, de nem tudták, hogy merre van. Utánanéztem, a városban nincs, a megyében is csak négy darab, a legközelebbi Törökszentmiklóson Kunhegyesen. A Privát esetében meg nagy szemekkel néztek rám. A néhány éve falkában mászkáló purgyékkal sem találkoztam, ami viszont nem baj.
Gondoltam még arra, hogy a buszpályaudvart megkeresem, vagy visszamegyek a Tisza partra, de kevés volt az idő. Azóta kiderült, miért nem találtam meg az elmúlt kilenc évben a buszpályaudvart. A Kossuth tértől a Tiszáig vezető egyenes utat kellett volna egy kicsit meggörbíteni.
Mivel gyorsvonattal jöttem, ezért arra is kellett pótjegyet venni. Nem tudom, mi történhetett, de a Keletiből érkező vonatok mindegyike késett. A miénk a Nyugatiból jött. A vonat amúgy jól tele volt, a péntek miatt lehetett erre számítani. Voltak morék is rendesen.
A Nagyállomástól a Coop Heliker felé mentem. Ha már ott voltam, megnéztem a Bingot is. Ez a Coop Heliker mellett volt. Mivel hazafelé az út veszélyes, más irányba indultam. Már Szolnokon is nagy volt a kísértés, hogy bemenjek abba a csehóba, ahol többször is voltam, de ellenálltam a kísértésnek. Na, Debrecenben nem, a napot a Dartsban fejeztem be.
