Az előző két napban inkább a külvárosban voltunk. A harmadik nap a belvárost néztük meg. Világosban.
Előzmények:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/07/16/2017_01_12_sopron_huseg_vagy_arulas
http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/07/28/2017_01_13_deutschkreutz_a_bunos_nyugat
A szállóról a tegnapi posztban volt kép, az is sötétben. Így néz ki világosban, illetve a kilátás is innen. Ha úgy adódik, ide még visszatérünk.
Mivel csak délután indultunk vissza, a belvárosba indultunk. Az utazótáskát nem akartam magammal cipelni, úgyis vonattal megyünk, otthagytuk a GySEV pályaudvaron. A Deák-téren keresztül szobornéző. Az I. világháborúban, a 76-os gyalogezred elhunyt katonáinak emlékműve.
Kicsivel odébb egy szintén I. világháború emlékmű.
Az itt lévő útkereszteződésben lévő szép állapotú épületről nem sikerült kideríteni, hogy mi lenne. Az utcában több régi ház is van felújítva.
Medence is.
Az I. világháború idején elhunyt Gyóni Géza költő szobra.
Közel száz éves, elvileg még most is működőképes Időjárásjelző.
A tér nyugati végében található Tüzéremlékmű szobor.
Végül pedig a névadó szobra.
Lépcsőzetes épület és a mellette lévő Sütő András szobor.
A Frankenburg utca egyik házába bemászni készülő télapó – nincs egy kicsit elkésve? Vagy kifele mászik?
Nem akármilyen sarokházak.
Az utca végében lévő parkban több költő szobra található.
A park melletti Rák-patak.
A Kossuth utcáról el lehet látni a Sörgyár tornyáig.
Az útkereszteződésben lévő némileg helyreállított váltókezelő torony.
Itt van mellette az egykori Sopron-Déli pályaudvar. 1998-ig volt itt személyforgalom, ez MÁV pályaudvar volt, innen jártak a szombathelyi vonatok, most itt haladnak át a Bécsújhelyre tartó vonatok. Itt nincsen villanydrót.
Sopron és Ágfalva/Bécsújhely felé tekintve.
Kis séta után egy újabb kereszteződés, ezúttal a Sopron-Ebenfurth vonallal.
Az utca végén a körforgalomnál lévő torony.
A Rákóczi utcán haladva néhány régi, felújított épület, köztük a volt Tiszti leánynevelő intézet.
A pár hónapja felállított 1956-os emlékmű a Széchenyi téren és mások.
Petőfi szobor a róla elnevezett színház előtt.
Az elég szűkös Színház utcán mentünk vissza ahhoz a Sörmester szoborhoz, ahol az este voltunk.
A Vodafone is létezik még a városban, csak máshol.
Mielőtt elhagyjuk a várost, megnézzük a legfőbb nevezetességet, a Tűztornyot.
A csigalépcsők még megvannak, ’élvezet’ felmászni rajta.
A kép közepén olyan az a fekete folt, mintha valaki a tetőn állna.
A Fő téren világosban körbenézve.
A Várkerületet elhagyva az Ikvahíd utca felé megyünk a sötét tetőalakot keresve.
Az Új utca szintén egy szűk, régi utca a belvárosban.
Az út végén az Orsolya templom és a Mária kút.
Itt is található egy-két elhagyott épület – de ritka.
A Szent György utcán mentünk vissza az Óváros másik végébe.
Még egyszer elmentünk az Aranyfácán vendéglőbe, majd eljutottunk a két nappal ezelőtt emlegetett Hotel Maronihoz. Innen nem nagyon látszik, de jókora méretű épület. Egymilliárdért állítólag vihető.
A Lővér IC-vel mentünk vissza Győrig.
Onnan pedig busszal Kisbérig, ahol elkezdett esni a hó érkezésünkkor.
