Három a magyar igazság. A tavalyi kisbéri és tatai Edda koncert után nem volt kérdéses, hogy ha lehetőség adódik, akkor a környéken is meg fogjuk őket nézni. Márciusban Győrben lépnek fel. Szombat szabad, szállást is foglaltam, péntek éjszaka is szabad, úgyhogy minden rendben. Amíg nem jött az első csapás.
A csütörtök éjszakás műszak után, péntek délután kissé kábán ébredtem. A facebookon aztán jött az ébresztő. A katasztrófavédelem nem engedélyezi a szombati koncertet. A szállás viszont egy nappal érkezés előtt nem mondható le. Ez volt az első csapás.
Másodikként jött az, hogy szombaton egész délelőtt esett az eső, így nem sok mindenhez volt kedvünk, főleg nem városnézéshez. Ráadásul kettesben lettünk volna a szállón, mert a díszes páros máshova ment rendet bontani.
A győri szállás a város szélén van, de direkt az ETO stadion közelében foglaltam le. Elindultunk, majd egy kis térzavar után eljutottunk a Munkás utcára. A tetőtéri szoba szépen ki van alakítva, íróasztal és lapostévé se sok helyen található (mint az később kiderült). Csak fejre vigyázni.
Egy jókora ebédlő is van, a konyha is bőségesen fel van szerelve. A szállásadók pedig rendesek.
Kívülről is karban van tartva.
A szálló az utca végén van, egy parkoló után egy lakótelep található.
Ami után látható is a stadion.
Elmentünk a Camponába, hogy eldöntsük, merre tovább.
A 14-es út mentén átkeltünk a Dunán a Széchenyi hídon.
Az út másik oldala „kissé” fel volt túrva, de idővel le tudtok menni róla. A Bácsai úton egy elhagyott épület (a guglimap szerint már három éve is így nézett ki).
Az út végén visszajutunk a Duna partjára, ahol jól látható a Dunapart Rezidencia.
Amúgy a Dózsa rakparton vagyunk.
Egy kis parkban a Találkozások szobor. Bár nem látszik innen, de két hajót akarna szimbolizálni.
A Kossuth hídnál lévő Nepomuki Szent János szobor.
Vele „szemben” az Erzsébet királyné fái emlékkő.
Egyenesen továbbhaladva a folyóparton a DEAC…
Helyett a GyAC, azaz a Győri Akadémiai Club Evezős Szakosztály.
Mellette a Kálóczy tér.
A tér végében a 11-es győri vadászzászlóalj emlékműve.
Innen már nincs messze a Széchenyi Egyetem.
Erre már jártunk a fel sem jegyzet kalandparkos buziskodáskor. Itt is egy híd, név szerint a Jedlik Ányos híd.
Az a kocka ott pedig az egykori Kekszgyár épülete. Egykori? De hát még létezik. Vagy nem? Ezt találtam vastagbor.blog.hu oldalon: „A mostani üzem helyén 1880-ban állították üzembe az ország első kekszgyárát... 1913-ban már ezer embernek adott munkát: kekszet, kétszersültet, cvibaknak nevezett "katonai" kétszersültet, ostyát és mézeskalácsot készített. Az első világháború alatt a hadsereg és a lakosság igényei ugrásszerűen megnőttek, s a Koestlin-áruk Monarchia-szerte keresettek voltak, a győri üzem pedig a magyarországi kekszgyártás fellegvárává emelkedett. Az első világháború után a gyár alapanyaghiánnyal küszködött, munkáslétszáma 500-ra csökkent, ezért 1922-ben hozzáláttak a csokoládé, 1926-ban pedig a cukorka gyártásához is. A cég 1931-ben részvénytársasággá alakult, majd a német megszállás alatt hadiüzemmé nyilvánították, ismét kizárólag kétszersültet, kekszet és ostyát készített. 1945 tavaszára azonban elfogytak a készletek, a termelés leállt. A gyárat 1946-ban bérbe adták a Pesti Kereskedelmi Bank Rt. és a Leipziger Vilmos Szesz és Cukorgyár Rt. alkotta szindikátusnak, egy évre rá azonban a pénzintézetekkel együtt államosították. Évtizedeken át Győri Keksz és Ostyagyár néven, a szocialista édesipar egyik vezető vállalataként működött, többször bővítették, gépeit modernizálták, 1985-ben új kekszüzemmel, 1988-ban ostyagyártó-, 1990-ben pedig cukorkagyártó részleggel bővült. Az elsők között privatizálták 1991-ben, a brit United Biscuits vette meg, majd ugyanők a Stollwerck székesfehérvári gyárát is megvásárolták. 2000-ben a Danone csoport megvásárolta a Győri Keksz Kft.-t a United Biscuits-től, ők eleinte be akarták zárni a gyárat, de a hatalmas felháborodás miatt elálltak ettől, majd a kekszgyártást áthelyezték Székesfehérvárra. 2007-ben a Kraft Foods megvásárolta a Danone Keksz Divíziót, és vele együtt a Győri Keksz Kft.-t. Ma már a cég legtöbb termékét főként Szlovákiában és Lengyelországban gyártják, ami elég abszurd egy ilyen emblematikus márkanév esetén. Győrben már csak a Negro cukorka maradt, de azt egy új csarnokban állítják elő 50 fővel(!) az Ipari Parkban, a régi telephelyet eladta a cég.
Pont, mint a cukorgyáraknál....Megveszik, tönkreteszik, mert így járnak jól...nincs konkurencia. De gondolom az elvtársak fülig érő mosollyal adták el annak idején, és talán még azt is hitték, hogy milyen jó üzletet kötöttek....a hosszútávú gondolkodás sosem volt az erősségük.
Az új tulajdonosok pedig gőzerővel bontani kezdték a szépemlékű épületegyüttest, ami igencsak ideális helyen található: közelében van az élményfürdő és a Széchenyi Egyetem is, tehát mindenképpen jó befektetés, akár szállodát, akár kollégiumot építenek a helyére.”
A híd alatti kilátás.
Kossuth híd.
Ezt a Vízicsikót már tavaly év végén is láttuk, de csak távolról.
A strand mellett a Rába folyik.
Ennek területén található a Cziráky Béla-obeliszk.
A Rába kettéágazása.
Bal kéz felé a Káptalandombon a Püspökvár épülete.
A Radó-szigetre jutunk ezen a hídon keresztül.
Rába Kettős híd.
A Hősök terén található Hősi emlékmű.
Távolabb pedig a Zenepavilon.
Távolban látható a Petőfi híd, de addig nem mentünk el.
A szigetet elhagyva a Bécsi kapu térre jutottunk. Az eső is elállt időközben.
Római katolikus templom, egykori karmelita templom.
Vele szemben.
Szent István lovasszobra, mely elég nehezen készült el.
Az Óváros belseje felé haladva találkozunk Nimróddal is.
Ezt az arcát még nem láttam a városnak.
Teaház.
Püspökvár.
Tovább a macskaköves úton.
Szent László.
Eljutottunk a Jedlik-csobogóhoz.
Nem gondoltam volna, hogy ilyet is látok a városban. Abban, amelyet csak a Kossuth utca és társai révén ismertem. A Széchenyi tér is másabb, mint legutóbb.
A Városháza felé haladva megtaláltunk a Nemzeti Színházat.
Végül csak kitapasztaljuk, mely városban mely helyi járatot érdemes használni. A pláza környékén az Ady telepen a Penny melletti tó – ami most nem látszik.
Győr Pláza.
Majd visszatértünk a szállóra. De még hátravan a harmadik csapás.
