Pár hete nem valósult meg az esztergomi körutazás, és egy hete a naptárra ránézve találtam egy olyan programot, amiért érdemes volt Esztergomban eltölteni a húsvétot. Mindössze egyszer jártam itt, amikor a volt párommal az Aquaszigetet próbáltuk ki.
A szervezésnek hála péntek este nem kellett dolgozni, meg a Nagypéntekkel is volt valami. Ezért nem jó, hogy hónapokkal később írom meg ezeket a bejegyzéseket, mert sok minden kiesik időközben. A lényeg, hogy szombat reggel kipihenten tudtunk indulni. A szokásos indulás, busszal Tatabányáig, onnan vonattal Kelenföldig, majd két metróval a Nyugati pályaudvarra.
Itt lett volna egy kép a Nyugatiban a Desiro mellett, de ügyesen töröltem. A 2-es számú, esztergomi vonalon 2003 szeptemberében jártam először, amikor még Uzsgyik jártak arra. Egy jó hónap múlva már megérkeztek a Desirok, szerintem jó ideig csak ezen a vonalon jártak – az okát nem tudom, ugyanis hosszú volt a menetidő a végállomásig. Egyrészt sok megálló, másrészt nem túl jó pálya, harmadrészt a sok vonat miatti vonalkereszt. Az elmúlt években nekiestek a vonalnak, sok helyen már kétvágányú a pálya, folyamatosan húzzák kifelé a drótot. A megállók és állomások sok helyen átépültek néhány új is bekerült a menetrendbe.
Viszont a szerelvények már nem néztek ki olyan jól, mint 2006 nyarán, amikor hetente egyszer jártam a vonalon. Legalább is a 1-esen lévő villanyvonatokhoz képest lestrapáltabbak voltak. Megérkeztünk Esztergomba, az állomás, és Esztergom-Kertváros felé nézve.
Az állomás épületét teljesen szétverték.
Egy kicsit buszoztunk a városban, elmentünk a szálláshelyre, ahol a csomagokat a recepción le tudtuk adni. Aztán visszaindultunk a Tesco felé, egy ajándékboltot keresni. Egy kis utcába bementem, mert itt a 2-es vonal vége. Itt találtam egy parkoló Desirót is.
Az ütközőbak, amiből sokat lehet látni az országhatárok mentén, de sokkal ellentétben itt soha nem ment tovább a vonal Párkány felé, holott nem lenne messze, és az egy nagy csomópontnak számít.
Innen nem messze a tűzoltóság épülete.
Az állomásnál lévő park.
Onnan pár száz méter a Tesco. A parkolóban nagy kirakodóvásár régiségekkel. Ilyen szokott lenni a debreceni Tecsó előtt is.
Ebéd és hűtőmágnes beszerzése után városnézés. Az út túloldalán a Szent Anna kegyeleti park, ahol Szovjet hősi emlékmű, I. világháborús emlékmű és mások találhatóak.
A parkon átvágva a Dobogókői út, ahol a busz is sokat várakozott a kereszteződésben. Gyalog sem egyszerűbb az átkelés.
A Petőfi utcán haladva elhagytuk a temetőt, ami után a Vaszary Kolos Kórház következett.
Katolikus szakképző iskola, majd Szent Imre iskola.
Az út végén már látszik a Bazilika.
Az egykori művelődési központ.
Kilátás a dombok felé.
A balkanyar után egy igencsak elhagyott épület, a Google szerint ilyen volt 5 éve is. Talán étterem volt valaha.
Vele szemben lévő italmérő helysége betértünk, nem, még mindig nem alkoholizálni, hanem egy kávéra. Ezt a gyűjteményt a (volt) lakótársamnak küldeném.
A leharcolt épület után egy több bodegás étkezőrész mellett egy kis utca visz be a strand bejáratához.
Innen tovább haladva a Kis-Duna partján többedjére csap meg minket a csatornaszag.
Játszó gyerekek.
A Bottyán János hídnál lévő elhanyagolt épület.
A hídon átkelve eljutunk a már említett élményfürdőhöz. Nem annyira felszerelt (2006-ban), mint a debreceni, de nem is olyan drága.
Egyenesen haladva eljutunk a Mária Valéria hídhoz.
Elég hihetetlen, hogy 1944 és 2001 között romokban hevert, csak akkora hozták helyre.
Megérkeztünk Párkányba. Egy kicsit olyan, mint Komáromnál átkelni a hídon, de vele ellentétben Esztergom és Párkány mindig külön települések voltak. Ezzel már ötre emelkedett a szlovák határon való átkelések száma. Hogy is volt? Hidasnémeti-Kassa, Sátoraljaújhely-Slovenské Nové Mesto, Komárom-Komárno, Rajka-Pozsony, és most Esztergom-Párkány. Miközben a lakhelyemhez igen közel lévő román határnál nem voltam már 1991 óta.
Ha már itt jártunk, itt is kerestünk hűtőmágnest. A Billa nevezetű üzlethez irányítottak minket, de itt nem volt.
Nem messze volt egy másik, egy nagyobb, ott már találtunk, hogy is mondják… magnetkát.
Furcsa volt, hogy a boltban lehetett cigit kapni, miközben nálunk már évek óta száműzte a vezetés. A fizetés sem egyszerű, mert ránézésre nem ismerem a centeket.
Azt mondták, hogy van itt egy strand. És tényleg.
Az idő viszont nem alkalmas most még. A vasútállomást sem tudtam felkeresni, mert messze volt, és nem érte volna meg kimenni oda. Mint kiderült, a közelben van egy Nána nevű falu, ezért hívják az állomást Párkánynánának.
Elindultunk a központ felé, de sok látványosságot nem vártunk ettől a kisvárostól.
Biztos ez lenne a szökőkút, ami a magnetkán is van, de most nem üzemel.
Városi hivatal.
Emlékpark.
Sobiesky szobor, ami a másik magnetkán szerepel. Ez már üzemel.
Ez lenne a buszállomás?
Világháborús emlékmű.
Mielőtt visszaindultunk volna, olyan történt, ami 2011 vége óta nem – legálisan egy kocsmában meginni egy sört, és elszívni egy cigit. Persze, ez is csak nálunk van így, a szomszéd országokban nem. Legalábbis nem itt és Ausztriában.
A híd lábánál lévő szobor.
Visszaúton.
„Jót” tehetett a biatorbágyi mászkálás, mert egy kicsit instabilnak éreztem ezt a hidat is.
A Széchenyi tér, ahová nemsokára visszatérünk.
A nem túl díszes városháza.
A Hősök terén lévő emlékmű.
A körforgalomban lévő virágos, és a mellette lévő Kerek templom.
A környező boltokban feltankoltunk estére, elmentünk a szállóra, és vissza a Széchenyi térre.
Ugyanis a Bikini ma adott ingyenes koncertet. Eredetileg a holnapi Edda koncertre akartunk jönni, de aztán kiderült, hogy a Sonkaszegő fesztivál keretében ők is fellépnek. Addigra már késő volt helyet foglalni a szálláson, egy másikat kellett keresni. Tavaly októberben éppen akkor lépett fel a két zenekar a debreceni Főnixben, amikor visszaindultunk.
Most egy kis rizsa az együttesről. Az Ős-Bikinit annak idején nem ismertem, 1991-ben láttam egy kiadványt tőlük, 2006-ban lett meg mindkét albumuk, de ez nekem elég meredek volt. Egy számot kivéve, a Ráncosk Lángosképűt, ami pár éve sokat ment. Az első ismertebb lemez a harmadik, ahol már volt egy énekes és egy stíluscsere. Az Ezt nem tudom másképp mondani azóta is közkedvelt. Az együttes többi nagy slágere is előfordult néha a repertoárban, de az, hogy végigmenjek a diszkográfiájukon, még nem történt meg.
Mint az ingyenes koncertek nagy része, ez sem volt zökkenőmentes, néhány more csinálta a fesztivált egymással.
A koncert ennek ellenére remek volt.
Olyannyira, hogy szeptember elsején az oroszlányira is elmentünk, itt már hülyék sem voltak. Ez is annyira tetszett, hogy a fellépés után odaszóltam Lojzinak, legközelebb már egy fizetős fellépésre megyünk (pl. Barbra Negra).