Több évforduló is van idén, de ez a mostani igen nehezen jött össze. A véletlen műve, hogy egy 40 éves jubileumról van szó, a táblán is 40-es van, de az mást jelent.

(ide kellene írni valamit bevezetőnek)

Az idei évre beszerveztem magamnak néhány túrát, de közös az idén még nem volt. Mielőtt ebbe belevágnék, néhány rendezvény előtte.

Micsoda egy cím! Milyen értelmetlen! Akkor nézzük: bár külön posztba került, de ezen a napon voltam Csabonyban, ezzel lezárult a 151-es vonalbejáró. A következő menet a 153-as lesz. A kettő között van elvileg a 152-es, de ott már voltunk egyszer, kétszer, háromszor és kész van. A nap hátralévő részében egy kis „önsegítés” a holnapi napra.

Ebben a posztban azok a rendezvények kerülnek sorra, ahol a helyszíneken már korábban jártam/jártunk.

Újabb kastélykereső úton, köszönhetően a nádasdladányi kastély hűtőmágneseinek. A sors iróniája, hogy ezeken a településeken is áthaladtam legutóbb, amikor Felsőnyéktől mentem haza a legutóbbi túra során.

Komárom-Esztergom megye utolsó sarkainak megtekintése.

Komárom-Esztergom megye újabb települései.

A túrázás mellett ezért is jöttünk.

Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.