Újraszerkesztve (a freeblog pedig kapja be!)

Jason, a névtelen utazó

1994.06-2003.06 - két keréken

2014. június 07. - JasonX2

A rokonságból csak egyvalakit tudok, akiben megvolt ez a jó értelemben vett csavargószellem. Elvileg én lennék a másik.

Ott tartottam, hogy még jó pár út lesz. Volt is. Az év végén sikerült egy Mountain Bike-ot vásárolni. Azt hittem, hogy így még jobb lesz majd túrázni, mivel jobb állapotú. Hát nem. Úgy tűnik, egynyári élmény volt csak. Jó volt a későbbi időszak is, de már nem volt olyan, mint az elején. Újdonság varázsa tette volna? Arra emlékszem, hogy amikor a Monti meglett, akkor még el sem olvadt rendesen a hó, de már útnak indultam, igaz, nem messze. Ahogy telt az idő, úgy csökkent az utak száma, és valahogy annyira nem is hiányzott. Egy lista, hogy merre voltam ezalatt a 9 év alatt (ezek nagy részét az első két évben jártam be): Nyírmártonfalva, Nyíracsád, Nyírlugos, Nyírbéltek, Penészlek, Fülöp, Nyírábrány, Nyírbátor, Piricse, Ömböly, Encsencs, Nyíradony, Nyírmihálydi, Balkány, Geszteréd, Hajdúsámson, Debrecen, Újléta, Bagamér, Álmosd, Kokad, Létavértes, Monostorpályi, Hosszúpályi, Hajdúbagos, Sáránd, Mikepércs, Pocsaj, Kismarja, Bocskaikert, Hajdúhadház, Téglás, Kismacs. Illetve Nyíregyháza, de ott csak úgy, hogy a kerót vonattal vittem.

Néhány emlék, ami akkor kellemetlen volt, ma már csak emlék:

-2001 nyara, Létavértes: habár jól látható volt, hogy esni fog, de nem indultam el időben hazafele. Amikor mégis, mert későre járt, a Piremonnál szép nagy cseppekben elkezdett esni, pár kilométer után már mindegy volt;

-1994 nyara, Nyíracsád: de volt már korábban is ilyen, lásd most. Akkor is sanszos volt egy nyári zápor, de hátha mégse. De, méghozzá jéggel együtt. Akkora szerencsém volt, hogy a közelben volt egy épület, amelynek falai már nem, de teteje még volt, és ez megvédett.

-2002.06.23 Pocsaj: egy héttel a focivébé vége előtt. Már '94-ben is megtanulhattam volna, hogy pumpa kötelező kellék. Ha durrdefekt, akkor úgyis mindegy. De ha nem, akkor, még ha lassabban is, de lehet haladni. A montinak megvan az a kellemetlen tulajdonsága a versennyel szemben, hogy ha leereszt, akkor le akarja dobni a kerék a külső-belső gumikat is (szerk: ma már nem minden belső ilyen xar). Úgy félútig bírtam cérnával, aztán kitéptem a helyéből őket, és az abroncson tekertem hazáig. Dinamós lámpám volt, ez nem kapcsoltam be, hogy ne lassítson még jobban. Egy fakabát ügyesen lemeszelt útközben, meg is büntetett. No comment, főleg, hogy azt is rám akarták fogni, hogy ittas vagyok. Ittas, abban az időben?

-1994 szeptember, Nyírábrány: defektes téma ismét. Hülye módon engedő gumival indultam neki a Nyírábrány-Nyírbéltek-Nyírlugos-Vámospércs szakasznak. Kicsit sokáig tartott. De a verseny legalább nem akarta ledobni a külső gumit.

-1995 február, Nyíracsád: előtte Nyírábrányban voltam, majd Nyíracsád, de még onnan tovább Nyíradony, Nyírmihálydi, Nyírlugos, ismét Nyíracsád, és akkor, hogy rövidítsek, egy másik irányba indultam, ami félig földút. Addigra már kissé kifáradtam, sötétedett, hideg is volt, és a legrosszabb: szembeszél. Csak mennék, mennék, de alig haladok. És egyre sötétebb lett. Végül felvillantak Vámospércs fényei. Világítanak, de nem kerülnek közelebb. Mikor kiértem a főútra, már csak két kilométer volt hátra, de akkor kiszállt minden erő belőlem, és ez végtelen távnak tűnt.

A bejegyzés trackback címe:

https://nevtelenutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr356285307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.