Eljött az utolsó körút. A négy közül egyértelműen ezen voltam a legtöbbször, ez is áll legközelebb hozzám. Ja, és 98%-ban vasútmentes a poszt!!!
Először is, Vámospércsre ne gyertek most! Vagy, ha mégis, készüljetek fel a közlekedési akadályokra. Már hónapok óta megy a csatornázás, nem tudni, mikor lesz vége. Mindenesetre az utcánkban az egyik sáv szépen fel van „szántva”, még bicajjal is kellemetlen végigmenni, hát még kocsival.
Ezzel egyidőben debütál a legutóbbi Scooter maxi:
A város másik vége felé kell menni, ez az egyetlen ki/bejárat, amely még nem szerepelt a blogon.
Itt most egy kis képkimaradás van, ugyanis az egyik képet abszolút nem ismerte fel az olvasó, a másikat pedig csak félig, mindkettő ment a lomtárba. A kijárat után amúgy a nagytemető és környéke van. Aztán egy homokbánya és néhány éles kanyar.
Úton Nyírmártonfalva felé. Először 1994-ben, utoljára 2005-ben voltam erre.
Az utolsó képen a balszélső ház falát jó néhány vadásztrófea díszíti. Ebből nem látszik most semmi (talán nem kellene állandóan automata üzemmódban hagyni a fényképezőt).
Tovább.
Nyírmártonfalva bejárat.
Nem csak nálunk csatornáznak, és szántják fel a fél pályát.
A főút a bejárat után élesen jobbra fordul. Lehet majdnem egyenesen is haladni, arra megyünk. Be egy kis utcába, fel az emelkedőn.
Az első célpontról csak annyit tudok, hogy kint van a falu szélén. A kereszteződésnél azért nem voltam biztos, hogy egyenesen vagy balra kell-e menni. Bár talán mindkét irányban van látnivaló.
Elmentem balra a biciklis után.
Kezdődik a hülyeség: egy Privát, egy Reál.
Milyen szépen elférnek egy képen.
Amíg a közös képet készítettem, a biciklis f*szi megállt mögöttem. Persze, mivel a háza előtt álltam meg. Tovább egyenesen fel a dombra.
És le a dombról.
Majd megint fel, és le.
Egy magtárral is találkoztam. Szerintem itt valamikor tanyavilág lehetett, ami időközben összenőtt nagyjából a faluval.
A kövesút véget ért. Úgy látom, már nem járnak ki a távolsági buszok erre. Gyalog viszont elég nagy távolságra a faluközpont. Innen az út valószínűleg Hajdúsámson felé vezet.
Lehet menni jobbra egy elég jó homokúton.
Itt volt az első szívatás. Ugyanis ebben a kereszteződésben van a Zsuzsi vonat egyik régi megállója lakóháznak átalakítva. A kép készítése viszont nehézségbe ütközött, ugyanis nem csak a tulaj gyereke, hanem a maga a tulaj is megjelent és egyfolytában bámultak. Azért egy ilyen képet nem fogok miattuk kihagyni.
Az út a régi vasúti pálya mentén haladhat.
Az erdős rész véget ért, és szántóföldek vannak helyette. Valahol itt volt egy másik megálló is annak idején.
Ha korábban azt írtam, hogy jó homokút van, akkor az most ide nem vonatkozik.
Itt is egy tanyarész volt/van, név szerint a Reviczky tanya.
Itt is egy magtár.
Mindenesetre nincs itt már nagy élet.
A temetőhöz eljutva már csak egy kérdés maradt:
Hol van a kastély, ami miatt eddig eljöttem?
Az elején lévő útkereszteződéshez jutottam vissza, a másik irányból.
Tettem egy kört a faluban, de csak bosszantott a kastély, úgyhogy visszafordultam oda, ahol sejtettem a helyét. Igen, jó helyen voltam, a magtár mellett volt, és azért nem vettem észre, mert a fák teljesen takarják. Itt egy időben egy gyerekotthon is volt, egy volt kollégám mesélt róla.
Ha pedig visszatértem, akkor két kép a dohányszárítóról.
Jó sok idő elment, visszamentem a főútra.
Hogy ne legyen hiányérzet, a 160-as Coop.
Az utcával szemben a községháza található.
A nagykanyar mellett volt régen egy bolt, talán Privát, nem tudom, most az van ott, de teljesen átépítve. Igen, Bali megcsinálta.
Maga a nagykanyar.
Innen pedig egy ugrás a kijárat, elhaladva a cseppnyi bidámisztán mellett.
Na, ez volt az a tábla, amiről itt volt szó:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2014/06/07/1994_junius_egy_kis_kitero
A lejtőn lefele haladva elkezd az út kanyargózni, az idő pedig hűlni.
De csak eddig, innen egy jó darabig egyenes. Lehet, hogy a buszt le kellett volna videózni, ne mindig csak vonatos videók legyenek, hehehe.
Elértük Nyíracsád bejáratát. A bal oldalon álló f*szit nem akartam a képbe, de csak benne maradt.
Itt van egy rövid biciklis sztráda.
Itt nincs Coop, van helyette jó néhány Privát. És egy lakodalmas ház. És néhány hülye, aki a képben/útban van.
A művelődési háztól nem messze van a hengermalom, ez legutóbb kimaradt, de éppen hogy csak (távolabbi kép kellett volna).
A művelődési háznál lévő szerkocsik.
A művelődési ház más szemszögből.
A Vécsey tér, immáron hülyegyerekek nélkül.
Ezt nem vettem észre legutóbb, de most így megkérdezném, mégis mi a búbánat ez?
Ez egy szelfi a szökőkútnál.
Más látnivalóról nem tudok itt, úgyhogy lehet menni a kijárat felé.
Innen kb. egy kilométerre volt az a hely, ahol annak idején egy nagy eső elkapott. Az a hodály, ami itt volt, már nincs meg, a helye se nagyon.
Nyírlugos felé haladva azt kell mondanom, hogy jóval több fa van most itt, mint annak idején. Régen talán egy vadászles is volt erre, most nem látszik.
Ami még eddig nem volt: megyehatár.
Itt nem fogunk áthaladni, de a mintegy 15 km-rel keletebbre lévő párjánál igen.
Azért innen még tekerni kell, míg el nem jutunk lakott területhez.
Nyírlugos, de még nem a „belváros”, hanem egy külső területének bejárata.
A 6-os mini Coop. Volt nem messze tőle egy másik, de az lemaradt.
A kanyar után nem sokkal egy bidám rész található. Onnan már nincs messze a tényleges nyírlugosi bejárat.
Mindjárt.
De előtte még egy homokbánya. Ezt a helyet sem felejtjük! De ezúttal az emlékezésnek egy másik módjára van szükség.
Bejárat. Az idő egyre jobban borul elfele.
A központ fele indultam, de feltűnt egy víztorony a távolban.
No comment. A 600 képből ez a kettő használható úgy, ahogy.
A központban lévő kultúrház.
Szemben vele egy park.
Itt aztán nem aprózták el a Városházát.
Ez egy óvoda.
A kijárat felé haladva, ez nem tudom, hogy üzemel-e. Cserhágó az ellenkező irányban, Nyírmihálydi felé kell menni.
Kijárat a vízműnél. Amikor először akartam Nyírbéltekre menni, innen vissza kellett fordulnom, mert rendőri igazoltatás volt, és nálam nem volt személyi.
Nyírbéltek felé haladva nem sok újdonság van. Szántóföldek és erdők váltják egymást.
Mielőtt beérnénk a faluba, egy temető található, azzal szemben pedig ez a valami.
Nyírbéltek bejárat.
No comment.
A központban található világháborús emlékmű. Amúgy itt van a túrának kb. a fele.
Még egy pöttyöt a facebook térképre.
Az 1-es Coop, de akárcsak Nyírlugoson, itt sincs semmi mozgás.
Nem is csoda, nem mindenhol vannak este 7-ig.
Itt lesz a másik vasúti utalás. Régen Nyírbéltekig járt a Zsuzsi vonat. Ennek a végállomása elvileg még megvan. Ehhez a Piricse felé kijárat irányába kell indulni, és a Ganznál lemenni balra.
Itt lenne, csak nem látszik belőle semmi.
Itt már rendesen elkezdett sötétedni. Kis trükközés a Kodakkal.
A kijáratnál az eső is elkezdett cseperegni, és fel kellett venni a láthatósági mellényt is.
Penészlek felé haladva egyre inkább az az érzésem, hogy az út másik fele nem lesz meg.
Penészlek bejárat, kb. 10 próbálkozás után is csak ennyi látszik.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezt elbaxtam. Az út másik felét újra kell venni. Ráadásul még egy kis kitérőt is be akartam iktatni.
Az eső Penészlek után elkezdett esni, de úgy fél óra után abbamaradt. A bicó ezúttal is jól bírta az éjszakai gyűrődést, leszámítva, hogy Szentannánál meghalt a hátsó lámpa.
Folytatás:
