Előzmények:
Az első út alkalmával a felénél, másodjára a három negyedénél lett sötét. Harmadjára talán végre sikerül dokumentálni a hiányzó részeket.
Habár legutóbb még Noémi is jó időt jósolt, az égen lévő felhők miatt ebből nem sok mindent érzékeltem. Néhány apró darab hiányzott volna már csak a legutóbbi poszthoz, de időközben jött egy nem várt üzenetváltás, és egy apró kis helyszínt is beiktattam, amit nem terveztem, és nem várt hatása is volt ennek. Az a tény, hogy most tiszta az ég és délelőtt indulok el, egyfajta elégtétel az elmúlt két alkalom szívásáért. Mindjárt jobban fújódik fel a szomszéd tehene.
El van átkozva ez a 48-as útszakasz. Amikor a sárándi túra volt, úgy terveztem, hogy majd a 105 vasút és/vagy a 48-as közút is szerepelni fog benne Debrecen és Vámospércs között. Ez akkor nem történt meg. A nyíradonyi túra direkt a 105+48 kombi miatt lett kiterjesztve hosszban. Akkor szintén rám sötétedett, így szintén elmaradt. Külön rászántam egy délelőttöt (és szoptam is egy izmosat, de emiatt). Vámospércs és Nyírábrány közötti rész ugyan már dokumentálva lett korábban, de néhány, majd később látható apróság miatt újra ezen a szakaszon kellett végigmennem. Ilyenek vannak, srácok.
Szentannapusztán járunk, a már döglött állami gazdaságnál lévő leágazásnál.
Ezúttal viszont végigmegyünk a bekötőúton.
Hoppáré, itt mintha lenne még élet.
Tovább a lakott terület felé, néha megállva, mert az a k***a ülés egyre lejjebb csúszik.
Most egy kicsit megint csalok, mert volt még egy utam két héttel később, másrészt fenntartom a változtatás jogát. Ami későbbi eset volt, azt így írom. A tóhoz is szerettem volna elmenni, de elkerültem. Nos, ha itt lementem volna, akkor ott lettem volna.
Elég kicsi egy valami, bár Ninni is mondta, hogy már csak negyede, mint régen.
A főtér, már ha lehet annak nevezni és közvetlen mellette a vadászház.
És ott lett volna még egy kis tó, bár pont nem látszik a képen.
Először balra megyünk, mert az nem annyira fontos hely, ráadásul Nyírábrány felé sem erre lehet eljutni.
A lakottabb rész kimerül néhány házban. Ilyen alacsony lakosságra is jut legalább egy …. Tudjátok, mi történik a népi cserépedénnyel, ha leesik a magas lóról? Összetörik. Az a köcsög össze lesz majd – lelkileg (ha még itt lakik egyáltalán).
Kicsit visszább lehetett a buszmegálló, de már nemigen jár be ide busz.
Visszamegyünk az elágazáshoz, és eljutunk az omladozó magtárhoz.
És vele szemben a szintén düledező Kende kúria.
Némi birkózás a homokkal és egy éles balos kanyar után az erdő szélén.
Vissza az elágazáshoz, és egyenesen haladva. Vajon Ninni mit szólna ehhez?
Ezekkel szemben van valami, amiről már korábban is készítettem képet, de azon alig látszott.
A második alkalommal a másik irányból jöttem. Egy jókora esős idő után voltunk, ezért most nem volt gond a porral, a pocsolyákkal annál inkább. Ja, és ez után a kúria előtt néhány kutya odajött hozzám, de a fülöpiekkel ellentétben teljes szelídek voltak.
Most ide beszúrom a visszautat. Egy sokféle színben pompázó erdős rész.
A pormentes út.
Nos, Ninni, örülünk??
Ezen az úton haladok tovább, amelynek a végén elérem a temetőt.
Kérdezhetitek, honnan/minek ez a sok youtube-os link. Innen:
Chicane alkotásainak kielemzéséhez egy külön blog kell majd. Lényeg annyi, hogy ez volt az első albuma 1997 őszén. Hozzám egy évvel később jutott el, egy akciós eredeti kazetta formájában. Nem sokat hallgattam, viszont 2002 őszén váratlanul előkerült, és nagyon népszerű lett. Akkor úgy éreztem, hogy egy kellemes őszi nap valami erdős vidéken nagyon jó lenne ezt hallgatni. Mostanra összejött.
Ninni, nem tettél mást, csak említettél egy apróságot. Nélküled egy élménnyel lettem volna szegényebb. Köszönöm.
Onnan is jöhettünk volna, akkor valószínűleg megtaláltam volna a horgásztavat.
Nem vagyok biztos benne, hogy az út végén járok-e már. A felvezetőben nem említettem, de most megteszem: először és utoljára ezen az úton 1997. augusztus 20.-án jártam.
Elértem a temetőhöz vezető leágazást. Most egy kicsit kikapcsolom, mert egy több éves tartozást törlesztek.
Innen egy jó nagy ugrással Fülöp közelében.
Minek jöttem ide? A lejtő aljánál van egy árok. Most már meg van csinálva a híd, de volt idő, amikor annyira rossz egy fatákolmány volt rajta, hogy még gyalog is veszélyes volt átmenni rajta.
Erre fele sokszor voltam gyerekkoromban. Innen nem messze van a Feketerét nevezetű része Nyírábránynak. Az egyik nagybátyám jelenleg is a közelben lakik. Nagymamám is itt lakott, majd a központba költözött, pár éve sajnos még tovább – ahonnan már nincs visszatérés.
A főútnál itt van a leágazás. Korábban már próbáltam képet készíteni erről a helyről, de a fényviszonyok miatt nem igazán ment.
És akkor innen még egyszer: Nyírábrány felé haladva.
Nyírábrány bejárat.
But, I'm not gonna tell you what I want
I'm not gonna show it to you
Find in me baby
No, ez meg mi? Minden bizonnyal a világ talán legjobb száma több ok miatt is kapcsolódhat ide. Egyrészt ez is húsz éves. Talán azért kapcsolom ide, mert – mily meglepő, de – amikor húsz évvel ezelőtt először voltam nyári gyakorlaton, ott volt egy nyírábrányi illető, aki nagyon emlékeztetett a fenti formáció egyik tagjára. De az is lehet, hogy a fentebb látható képeket először 1994 őszén a másik nagybátyámnál láttam szintén ezen a településen, az MTV European Top 20-ban.
Ami pedig legutóbb már tényleg esélytelen volt, hogy az egykori TSZ telepről képeket készítsek. A nyolcvanas években sokszor voltam itt, akkor még nagy élet volt itt. Külön élveztük, amikor a hátul lévő roncs Zileket „vezettük”. A kilencvenes évek eleje ide is pusztulást hozott. Amikor legutóbb kifejezetten ide jöttem volna, akkor már le volt minden zárva, és csak egy árva kombájn volt itt. Azóta még annyi sincs.
Itt voltak a dohányszárító siló helyett sirokkók.
Itt volt a traktoristálló.
Ez pedig az az oszlop, amit egy Belarus-szal egyszer telibe találtam. Mivel senki nem mondta el, hogyan kell kormányozni. Lehettem vagy hét éves.
Innen nem messze még üzemel valami, de a képen pont nem látszik semmi.
Ez az út is elvezet a Feketerétre. Gondoltam rá, hogy elmegyek oda, de aztán még sem.
Ezt a helyet is sokszor láttam éveken keresztül.
Nem messze található a Tájház.
Kicsivel arrébb található egy nagy kanyar, egy régi temető, egy buszmegálló, és mögötte a varroda.
Kezdődjék a hülyeség. Az egykori vegyesbolt ma Privát.
Emlékeztek, amikor erről a tábláról beszéltem? No, tényleg innen jöttünk, most már látszik is, kár, hogy csak harmadjára sikerült ezt megvalósítani.
A kastélynál már voltam.
De nem csináltam ilyet!!
Itt volt régen a malom, aztán az egy időben népszerű Exclusive 2000 diszkó, majd talán kaszinó, meg a t*köm tudja, még mi.
Budaábrány/Kisábrány felé indultam el. Itt volt egykoron a gázcseretelep. Már megint „volt”. Nem tudok még egy olyan helyet, ahol ennyi minden eltűnt volna. Pedig biztos van ilyen máshol is.
Itt egy Reál, a bidámoktól nem messze.
Mindjárt egy éles jobbos.
Aztán egy éles balos, a kanyarban a rányik.
Majd a templomnál egy éles jobbos ismét. Ezek miatt a kanyarok miatt nem szeretnek autóval járni erre.
A Szabadság út, ami kivezet a faluból.
Ha már szóba került a szentannai köcsög, akkor még beszéljünk egy korábbi posztban emlegetett nyírábrányi fél(??)románokról. Főleg azokról, akik azzal a köcsöggel lófráltak anno. Soha nem értettem, mi értelme a különböző települések közötti ellentéteknek. Mondhatnánk a Budapest kontra vidéket. Vagy Debrecen/Nyíregyháza. Vagy Sopron/Győr. De, hogy ne menjünk ilyen messzire, a Nyírábrány/Vámospércs. No most, nálunk nem hiszem, hogy bármiféle előítélet lett volna az ábrányiak felé. Találkoztam ott is rendes emberekkel, sőt, a rokonaim egy jó része is ott lakik. De vannak olyanok is, akiknek csak annyi a szókincse, hogy „mocskos vámospircsiek”. És ezt hallgatni minden nap, kb. 23 percen keresztül. Netán az a gond, hogy a mi településünknek városi rangja van? Vagy az, hogy egy kisebb központ is? Szerintem még ti sem tudjátok, mert túl primitívek vagytok. Az ember azt hinné, hogy egy ilyenhez odamehet és simán elintézheti, de nem, mert ezek a bidámokhoz hasonlóan szerveződnek, és ha valakit bántasz, tíz másik ugrik rád. Mondani sem kell, mind priuszos. De amúgy sem nyúlhatsz hozzájuk, mert… na itt jön a kibaszás, mert hivatalos személynek minősülnek. Lesz ez még másképp is.
A kijárat, amely még nem szerepelt itt.
Az út végén az a kereszteződés, ami már korábban is szerepelt a blogon.
We love you, 48.
Itt a leágazás a sztrádához.
Ami már szét van repedezve, veri a gaz felfele.
És néhol még ugratni is lehetne rajta.
-
Elértük Vámospércs szélét, de az ottaniakat egy külön posztba töltöm fel, mert a sok kép miatt a blog úgy is levágná a végét.
Folytatás:
