Utoljára 2009 őszén voltam más városban. Most úgy adódott, hogy lehetőségem volt menni ismét. Méghozzá Szolnokra. Jó lesz úgy elmenni oda, hogy végre nem ősz van, nem tél, hanem már szinte nyár.

Ha a legutóbbi bejegyzés egy régi nyomvonal bejárás volt, akkor a mostani pedig régi buszmegállókról szól. Itt azért klasszikus értelemben nem beszélhetünk megszüntetésről, mert ez nem kötött pálya. Persze lehetne egy bejegyzést írni a régi villamosvonalakról, de ahhoz vagy 50 évvel idősebbnek kellene lennem. Összeszedtem egy csomó képet, leközlöm mindet, de nem mindegyiknek lenne itt a helye. Hozzáteszem, amikor a bejárást végeztem, még javában épült a 2-es villamosvonal, és csak annak elkészülte után derült ki, hogy a 31-es és 32-es vonalak mely megállói maradnak. Szerintem még a DKV sem tudta volna akkor megmondani.

Ez volt a régi blogon az utolsó bejegyzés. Ezt nem mentettem le sehogy, így aztán most (2014.06.23) újraírom az egészet.

Elkerülő út. Vajon mekkora távot kellene megtenni ahhoz, hogy megkerüljük a várost? Van-e egy nagyjából egységes út ehhez, vagy össze-vissza kell haladni, és jó helyismeret is szükséges hozzá? Ennek jártam utána.

Majdnem három év telt el az utolsó utazás óta. Részben nem volt időm, részben pedig lusta voltam elindulni. Ezt szeretném most megszakítani. Régen voltam már kerótúrán. Olyan sok lehetőség nem is igen van a környéken, ahova elmehetnék. De tegyünk egy próbát.

Az előző három útnál nem volt szerencsém az időjárással. Most pedig úgy az egész elbaxott héttel. Arról már meséltem, hogy jutottam el Miskolcra először. 2008-ban is terveztem, hogy eljövök ide, de nem sikerült. Leszámítva a kassai és bieli utazást.

Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt,

Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény.

E naptól kezdve kezdett félni, fájó érzés tört reá,

Elragadta, egyre feljebb vitte őt a kék sugár.

Közel 8 hónap eltelt a legutóbbi utazás óta. Idő és egyéb tényezők hiányában most sem terveztem távoli utat. Az időjárás előrejelzés és az éjszakai műszak nem éppen kedvező előjelek, de hát hamarosan nem lesz még ennyi lehetőség sem. Reggel egy gyors mustra a Volán honlapján, hogy mikor indulhatok. A 8:05-ös járat lesz az enyém. Szerencse, hogy közel van a 32-es busz megállója, így közvetlenül a buszpályaudvarra értem. Olyannyira, hogy 7:45-kor már indulhatok is a békéscsabai gyorsjárattal. A szükséges helyszíneket, valamint az adott település térképét már tegnap eltároltam.

Ha tegnapelőtt észak, akkor most dél. Pár hete már terveztem. Irány a fél hetes vonat, és reméljük a legjobbakat. Ha két napja sikerült egy jó kis borult időt kifogni, akkor most hátha nem. A jelek kedvezőek. A Nagyalföld végig sugárzott a napsütéstől, sehol egy felhő. Ezt már nem vehetik el tőlem.

Reggel túl voltunk az ünnepi árukiadáson. Utána szokás szerint beugrottunk egy-két bambira. Kicsit több lett belőle. Este már nem kellett berúgni, csak szinten tartani. Aztán hajnalban megint. 24 óra alatt háromszor megszédülni? Ezt sem teszem ki a dicsőségfalamra. Reggel egy gyors zuhany és egy kis kaja rendbe tett. Közel másfél órám volt kimenni a buszhoz, mégis futni kellett a végén. Még jó, hogy az Agrár ilyen közel van.

Prolog: az elátkozott bejegyzés. Mivel félig-meddig (volt ismerőseim szerint 200%-osan) „illegálisan” jöttem ide, talán közülük valaki elátkozta ezt az egész utat. Az, hogy mi történt aznap, az lentebb kiderül, de az biztos, hogy ezen bejegyzés megírása elég sok nehézségbe ütközött. Egész pontosan, a blogra való feltöltése.

Ez az út egy napot csúszott! A szombat esti műszak után amúgy is jobb, hogy így alakult. Két szabadnap, addig rendezem a vonatjegyet és a szükséges pénzeszközt. Nem volt más hátra, mint hétfőn hajnali kettőkor felkelni, és már nincs visszaút.