A két héttel korábbi komáromi út során nem csak a város déli részét szerettük volna megnézni, hanem átmenni a határon és az északi területre is eljutni. Mivel a két város – a kettészakított város – lakossága mintegy 50000 fő, ezért biztosra volt vehető, hogy nem lesz idő északra felmenni. Mivel még mindig olyan „jók” a körülmények, választhattunk hogy a szállón kapunk idegrohamot, vagy hasznosan töltjük el az időt.
Ismét csak a buszállomásra érkeztünk, ugyanis vonattal dél körül lennénk itt. Sajnos az utolsó út óta megszűnt a reggel 7-kor Kisbérről induló vonat (helyette este jön egy).
A templomnál ismét megálltunk, most feltűnt egy emlékpark feliratú tábla is.
Vele szemben pedig egy Mindszenty-szobor is található. Elvileg egy héttel ezelőtt került ide, azért nem láttuk legutóbb.
A Szent László és a Klapka György utak kereszteződésében található a Goodmills, aminek nevével sokszor találkozhatunk a munkahelyen (naná, egy pékségben egy lisztgyár nevével). „Gondolná valaki, hogy a nyolcvanas években leégett? A felújításnál viszont nem volt szempont a műemlékiség, egy kicsit túlságosan is iparira sikerült.”
Ezt az emlékművet már korábban is láttam, akkor kimaradt, most nem. „Az emlékművet 2011-ben hozták át a Városháza mögül. Az eredeti helyén jelenleg fából faragott Petőfi emlékére kopjafa áll, melyet 2011-ben állítottak fel. Az emlékmű a piavei és az isonzói csatában elesett Radetzky huszárok emlékére készült 1931-ben.”
„MAREK JÓZSEF (Vágszerdahely, 1868. március 18.–Budapest, 1952. szeptember 7.) Kossuth-díjas állatorvos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A 20. század első felének iskolateremtő állatorvosa volt, pályatársával, Hutÿra Ferenccel együtt a magyarországi állatorvos-tudomány legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert tudós- és szerzőpárosát alkották.”
Visszamentünk a körforgalomhoz, elindultunk déli irányba. Az első leágazást kerestük jobbra, de túlmentünk. Betértünk egy kávéra egy csehóba, a pultos hölgy a múltkori képekkel kapcsolatban adott némi információt. Aztán visszaindultunk, és hogy is mondták pár hónapja? Nem kell elmenni a körforgalomig, a Sparnál balra kell kanyarodni. És tényleg, ott is volt egy kis utca, de azt hittük, valami szerviz út a lakótelepnél. Pár száz méter után megtaláltuk, amit kerestünk: Vita Sütő másik üzemét.
Innen a Lovarda felé indultunk. Sok épületet újítottak fel erre.
A Frigyes laktanya volt itt régebben.
A Lovarda, ahol a Magyar Lovas színház üzemel.
Nem háztartási hűtő, légállapot-szabályzó gyártása.
Felújítás alatt lévő lakóház, nem messze a huszár-emlékműtől.
„Fémáru, szerelvény, fűtési berendezés nagykereskedelme”.
Ismerős csövek az udvaron.
Az út végén a kereszteződésben az Egressy Béni általános iskola.
Elhaladtunk a fentebb mutatott lakóépület mellett. Kijutunk az 1-esre, a Spar közelében.
Innen kis mellékutakon a Tesco felé mentünk, eljutottunk a Szent István térre.
„Az épület 1939-ben épült rk. fiúiskola céljára. Az államosítás után közgazdasági szakközépiskola működött benne, majd a Klapka György Általános iskola alsó tagozata. Jelenleg ismét katolikus iskolaépület.”
„1923-25-ben épült rk. leányiskola céljára. Az épületben a 1948-tól az 1990-es évekig a Klapka György Általános iskola felső tagozata, valamint középiskolai kollégium lakott. Az épület ma újra a katolikus egyházé, iskola működik benne.”
A régi posta épülete. „A telefónia és a postai szolgáltatások szétválása a rendszerváltás korának története. Ekkor sok régi - eredetileg postának épülő ház vesztette el eredeti funkcióját, többek között ez az épület is.”
Szarkofág.
Betértünk a Tescoba, nem csak tankolni, hanem eurót is váltani. Az Erzsébet-hídon keresztül pedig elindultunk a túlsó part felé.
„Az Erzsébet-híd az ország legelső nagy hídjai közé tartozik. A kor legnevesebb hídtervezője, Feketeházy János által tervezett hidat magyar kivitelezők építették. Komáromnál a Duna két partja között 1589-ig csak komppal lehetett közlekedni. Ekkor Pálffy Miklós várkapitány hajóhidat építtetett a vár és a Szent Péter palánk (a mai Csillag erőd) között. Ezt váltotta fel 1741-ben egy repülőhíd, 1838-ban pedig egy újabb hajóhíd. Az állandó híd szükségessége már az 1870-es években felmerült, ám megvalósulása még váratott magára. A híd terveit Feketeházy János MÁV főmérnök készítette és az építést a Gregersen G. és Fiai cég vezette. Az Erzsébet híd átadására 1892. szeptember 1-jén éjfélkor került sor. Az új komáromi Duna-híd a vasúti hídtól nyugatra épülne, Magyarországon a Komáromot délről elkerülő úthoz csatlakozna, mely a város belterületein kívül vezetett útvonallal kapcsolódik az autópályához és a 13-as főúthoz.”
Az államhatár a híd közepén található.
Ez lehetett az egykori határellenőrző pont. Fura, Sátoraljaújhely és Slovenské Nové Mesto is egy település volt annak idején, a határpont ott sem magyar földön volt.
„Komárom (szlovákul Komárno, németül Komorn, szerbül Komoran) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál. Nevezik még Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak vagy Révkomáromnak is, hogy megkülönböztessék az egykori déli városrésztől, amely ma Komárom néven önálló település Magyarországon. Komárom járási székhely és a Nyitrai kerület harmadik legnépesebb városa Nyitra és Érsekújvár után. A szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja. A város fontos gépipari (hajógyártási) központ, valamint forgalmas dunai árukikötő. A magyarországi Komárommal közúton az Erzsébet híd, vasúton a Komáromi vasúti összekötő híd kapcsolja össze. Korábban közúti és vasúti határátkelőhely volt, de Szlovákia és Magyarország schengeni egyezményhez való csatlakozása után ez a szerepe megszűnt.
Komárom városát a honfoglalás után, a 11. században alapították, habár a Duna jobb partja már rómaiak által is lakott volt. A Magyar Királyság idejében Komárom vármegye székhelye volt, a városi rangot 1265. április 1-jén kapta meg. A város a török hódoltság idején végvár volt, az 1594-es sikertelen török ostrom után kezdődött meg a komáromi erődrendszer kiépítése. Az erődök ezután fontos szerepet játszottak az 1848–49-es szabadságharcban is, amely során három ütközetre is sor került a Habsburg Birodalom és Magyarország csapatai között. 1919-ben, az északi rész csehszlovák megszállásakor a két városrész elszakadt egymástól, amit a trianoni békeszerződés 1920-ban megerősített. 1920 és 1923 között a Magyarországon maradt rész továbbra is törvényhatósági jogú városként működött, bár normális körülmények között mintegy 6000 főnyi lakossága alapján ez nem így lett volna. 1939 és 1945 között a város az átmenetileg visszaállt magyar uralom alatt újra egyesült. 1941-ben a lakosság 96%-a magyar volt. Komárom térségében 1945 januárjában heves páncélosütközet zajlott, a város ostroma azonban viszonylag nagyobb civil veszteségek nélkül ment végbe. Január 21-én éjjel 46 bombát dobtak a városra a szövetséges bombázás során, nagyobb kár azonban nem keletkezett. A második világháború után az északi rész ismét Csehszlovákia (ma Szlovákia) része lett. 1945-ben magyar lakosságából 9000 főt kitelepítettek, helyükre szlovákok jöttek. A szocializmus éveiben a város gyors fejlődésen ment keresztül, itt hozták létre Csehszlovákia legnagyobb hajógyárát. 1974-ben 27 000 lakosa volt. 2003-ban alapították és 2004-ben itt kezdte meg működését a három egyetemi karral rendelkező Selye János Egyetem.”
„A város legfontosabb ipari üzeme az 1947-ben alapított Szlovák Hajógyár (Slovenské lodenice), amely a rendszerváltás előtt Steiner Gábor kommunista politikus nevét viselte. A folyami és tengeri hajókat (korábban szovjet, napjainkban főleg német megrendelésre) egyaránt előállító vállalat a 2000-es évek elején a csőd közelébe került, de állami beavatkozással sikerült megmenteni a bezárástól, bár foglalkoztatottainak száma töredékére csökkent (mintegy 800 alkalmazott 2006-ban). A városban már 1898 óta működött hajógyár, akkor még az Erzsébet-sziget nyugati részén (a mai határátkelő közelében). 1923-ban a csehszlovák állam bérbe adta a Škoda részvénytársaságnak, mely hajójavítással, motoros vontatók, uszályok, monitorok előállításával foglalkozott. Az 1920-as években 300-500 alkalmazottja volt a gyárnak. Az új hajógyár alapkövét 1947. április 23-án tették le a város nyugati részén, a Nádor-vonal I. erődjénél, amelyet a gyár építésekor lebontottak. A gyorsan bővülő üzem 1950-ben önálló nemzeti vállalattá alakult és Steiner Gábor nevét vette fel, ebben az évben kezdődött meg a termelés. Hamarosan a város és a járás legnagyobb munkaadójává vált. Az 1954-es és az 1965-ös árvizek súlyos károkat okoztak. A gyár fénykorában folyami és tengeri hajókat, kotrógépeket és uszályokat is előállítottak.”
„A Kis-Duna hídjának lábánál található Lehár-parkban (a zeneszerző szülőházának helyén) áll Lehár Ferenc bronzszobra, mely a művészt karnagyként ábrázolja. Emil Venkov pozsonyi szobrász alkotását 1980. június 5-én avatták fel.”
„Szent István király lovas szobrát 2009. augusztus 21-én avatták fel a Lúdpiac téren.”
„A meghurcoltak emlékműve a Megye utcában a kitelepített komáromiaknak és a második világháborúban elhurcoltaknak állít emléket. A súly alatt görnyedő emberalakokat ábrázoló szobrot 1999. május 2-án adták át.”
Munka, szociális és családügyi hivatal.
Szökőkút a Stefánika téren.
„A szovjet tengerész szobrát, Ľudmila Cvengrošová szobrászművész alkotását 1965. március 30-án állították fel a Štefánik téri parkban.”
„Milan Rastislav Štefánik egész alakos szobra (Otakar Špániel cseh szobrász alkotása) a róla elnevezett téren áll, a Matica slovenská székháza előtt. A szobrot eredetileg 1930-ban emeltette a várban állomásozó 12. csehszlovák gyalogezred az Anglia-parkban, a várba vezető út mellett. 1938 őszén Besztercebányára menekítették, ahol az Urpín-hegyen állították fel. 1948. május 9-én állították fel újra a főtéren, a mai Klapka-szobor helyén. Az 1950-es évek elején lebontották, majd 1968-1974 között ismét az Anglia-parkban állt. Mai helyén 1990. október 28-ánavatták fel.”
Itt is találtunk egy elhagyatott épületet. Az egykori szemészeti osztály.
A 13-as út az államhatáron áthaladva 64-es főútként folytatódik Érsekújvár felé. Úgy negyedóra séta a hídtól és eljutunk a körforgalomig. Innen kiágazik a 63-as út, ami Pozsony felé vezet. „Szent Ciril és Metód szobra a 63-as főút városi szakaszán, a körforgalom közepén áll. Ladislav Berák szobrászművész alkotása 2010-ben került felavatásra a Kossuth tér melletti körforgalom közepén.”
„A Szent Rozália-templom a belváros és a vasúti városnegyed határán, a Rozália téren (a Kossuth tér északi részén) található. Félgömb alakú kupolájával a város egyik jellegzetes épülete, műemlék. Klasszicista stílusban épült.”
Visszatértünk a körforgalomhoz, majd a másik irányba haladva a Lidl-be is betértünk. Itt fizettem először euróval. Ott nagyon segítőkész volt a személyzet. Az állomást kerestük, a közelben van állítólag.
A biztosító épülete.
Nocsak.
Tényleg közel van a Lidl-höz az állomás, mellette található a buszállomás.
A vasútállomás épülete. „1884-ben épült meg a az Újszőny-Tata-Budapest vasútvonal, melynek állomása a Duna jobb partján létesült. A város lakói csak 1892, az Erzsébet híd megépülése után jutottak el akadálytalanul az új állomásra, amely Újszőny (a mai Dél-Komárom) gyors fejlődését hozta (1896-ban hivatalosan is Komáromhoz csatolták). 1896-ban elkészült a Pozsonyt Komárommal összekötő csallóközi vasútvonal, melyen november 16-án indult el az első vonat Dunaszerdahely felé. Állomása (az indóház) az akkori városon kívül, a Kisér mellett épült fel. A vasúti közlekedés fejlődésének nagy lökést adott a Komárom-Érsekújvár vasútvonal átadása 1910. május 4-én. A vonal kiépítésével járt a vasúti Vág-híd felépítése, új állomásépület létesítése (a mai helyén, 150 méterre az indóháztól), a mocsaras területen egy magas töltés létrehozása. 1910-1914 között felépült a vasúti Duna-híd és így megvalósult a Duna két oldalán futó vasútvonalak összekapcsolása. Ehhez új vasúti töltéseket kellett létrehozni és a Nádor-vonalat átvágni az I. és II. bástya között. 1914. április 9-én megindult a forgalom a közadakozásból épült Komárom-Gúta szárnyvonalon is. 1944. október 7-én és 14-én amerikai repülőgépek több hullámban bombázták Komáromot és a vasútállomást majdnem teljesen lerombolták. A vasúti hidakat a németek robbantották fel 1945 márciusában. 1947-ben indulhatott csak meg újra a vasúti forgalom Érsekújvár felé, az ideiglenes vág-dunai acélhíd megnyitásával (1953 júliusában építették újjá). 1954. december 28-án újjáépítették a dunai acélhidat is és január 1-jén megindulhatott a forgalom a magyarországi Komáromba vezető vonalon. Az 1950-es évek elején épült meg a hajógyár felé leágazó üzemi szárnyvonal is. Az érsekújvári vasútvonalat 1967-1969 között villamosították, az első villanymozdonnyal vontatott szerelvény 1969. szeptember 27-én futott be a komáromi állomásra. 1972. május 24-én a magyarországi Komáromba vezető vasútvonal villamosítása is befejeződött. 2003-ban a Szlovák Vasutak (tucatnyi más mellékvonallal együtt) megszüntette a forgalmat a Komárom-Gúta mellékvonalon.”
Mintha csak a debreceni állomást látnám.
Jegypénztár.
A menetrend. Egy másik helyen volt egy részletesebb menetrend is. Itt fel volt tüntetve a 635-ös vonal is, mint létező, de személyforgalmat nem bonyolító vonal.
A peronok felé haladva.
Az érsekújvári szerelvény.
És ez a 240-es villanymozdony fogja húzni.
Regiojet Pozsonyba. Ez egy magánvasút itt és a cseheknél. A vonal első megállója Komárom földmíves iskola, de a villamosított vonal is erre halad Dél-Komárom felé. A gútai vonal is erre haladt.
Ez az emeletes vonat önmagában nem tudna haladni, a 240-es villanymozdony fogja húzni. Ez már igencsak a ZSSK szerelvénye. A vonal innen Hetényen át Érsekújvár felé halad.
Az állomás épülete a peronok felől.
A Jókai színház, vele szemben az Ipari szakközépiskola található.
A Petőfi utcán tovább haladva a Víztoronyhoz jutunk el. „Az egykori temetődombon áll a város egyik jellegzetes építménye, az 1902-ben emelt, 28 m magas 500 köbméter víz befogadására alkalmas víztorony. Az 1902-ben épült romantikus stílusú, 28 m magas víztorony a város egyik legmagasabb pontján, az ún. Rác-temetőkerten helyezkedik el. Az 1880-as években Komárom város vízszükségletét még a Duna és a Vág folyó biztosította. Az ivóvízhálózat megépítésének kezdeményezőjének, az akkori polgármesternek, Dományi Jánosnak köszönhető a városi vízszolgáltatás elindítása. Két méterrel az árvízszint fölé emelt központi kútja az Erzsébet-szigeten található. A városon áthaladó két nyomócső illesztési pontja a víztorony. Az épület eredeti külsőjével ma is üzemképes.”
„A második világháború áldozatainak emlékműve a Széna-téren áll. Emil Venkov alkotását 1971. május 21-én avatták fel, a nyilasok által 1944-1945-ben meggyilkolt 34 antifasiszta emlékét őrzi.”
„Ľudovít Šulek Gimnázium – a Széna téren található épületét eredetileg polgári fiúiskolának emelték 1910-ben. A szlovák nyelvű gimnázium 1936 szeptemberében kezdte meg működését, 1995-ben vette fel a komáromi vár kazamatáiban 1849-ben elhunyt szlovák Štúr-követő nevét, akinek emléktáblája is van a gimnázium alagsorában.”
Kereszteztük a főutat, elhaladtunk a Matica Slovenská épülete mellett, ahol nemrég haladtunk el és mentünk tovább a Pohranicná/Határőr utcán.
Eljutottunk az Európa parkhoz udvarhoz. „A Zichy-palota tágas udvarán alakították ki a város legújabb nevezetességét, az Európa-udvart, melynek tervezése és megépítése Litomericzky Nándor, Takács Péter és Peter Varga építészek nevéhez fűződik. A korábban elhanyagolt belső udvaron 1999. február 13-án rakták le az udvar alapkövét. A tervezők célja az volt, hogy a különböző európai országok jellegzetes építészeti stílusát adják vissza az udvar egyes épületei. Az 1999-ben alakult Palatinus társaság a Komárom életében fontos szerepet játszó uralkodók (I. István, Gizella királyné, Szent László, IV. Béla, Luxemburgi Zsigmond, Mária Terézia), valamint Európa védőszentjei szobrainak felállítását tűzte ki célul. Az udvar épületei részben lakó, részben kereskedelmi funkciót töltenek be. 2000-ben felállították itt az egykor az Anglia-parkban álló zenepavilon rekonstrukcióját. Az udvar szökőkútját az Országalmáról nevezték el. Ünnepélyes átadása 2000. december 16-án volt.”
Kis utcákon ki lehet jutni a Klapka-térre. „A Klapka György tér (szlovákul Námestie generála Klapku) Komárom főtere a történelmi városközpont szívében.”
A Szentháromság-szobor, a „város legrégebbi, köztéren emelt szobra 1715-ben készült el. A Rákóczi szabadságharc eseményeinek és a nagy pestisjárvány áldozatainak állít emléket. Építésének körülményeit a talapzat két oldalán található latin nyelvű felirat meséli el.”
Klapka György szobor és a Városháza. „Klapka tér 1. sz. alatt található. A neoklasszicista építészeti stílus legjellegzetesebb emléke Komáromban a Városháza épülete. A korábbi, egyemeletes barokk városháza 1718-1719-ben épült, melyet 1725-ben átalakítottak és cseréppel fedtek be. Ezt az épületet azonban az 1763. évi földrengés romba döntötte. 1766-ban épült újjá, majd 1767-ben felépült rézzel fedett tornya is, melynek tetején a Habsburg-birodalom jelképét - a hatalmas, pléhből készült kétfejű sast - helyezték el. 1848-ban tűzvész áldozatává vált az épület, melyet fel kellet újítani. 1875-ben kétemeletes épületté alakították át Gorstenbergen és Arvé építészek tervei alapján. Előtte a tér névadójának, Komárom hős védőjének, Klapka György tábornoknak egész alakos szobra áll, melyet 1896-ban állítottak fel, majd (miután 1945-ben eltávolították) 1991-ben került vissza a térre.”
„Az aradi vértanúk emlékműve az Anglia-parkban található.”
„V. László mellszobra – a városban született király mellszobrát 2000-ben avatták fel az Anglia-park szélén, a Városi Művelődési Központtal szemben.”
Az erődök mentén haladtunk a Duna part felé.
Nem volt teljesen bizalomgerjesztő a környék, és nem akartunk hajléktalantanyán kikötni, úgyhogy némi útkeresés után eljutottunk a termálfürdő mellett lévő sporttelephez. „A középkorban itt folyt a Vág-Duna, később egy liget keletkezett (Pintyliget), amelynek fáit a 19. században kivágták és katonai gyakorlóteret hoztak létre. Itt létesült később a Spartak SE stadionja, 1973-1978-ban épült a 800 férőhelyes sportcsarnok, majd 1980-1981-ben a röplabda- és a birkózócsarnok.”
Tovább haladtunk az erőd maradványai mentén. Itt már azért kezdett elfogyni a szufla, nagyon meleg volt, végig tűzött ránk a nap.
Eljutottunk a Vág-Duna partjára.
Felmentünk a felüljáróhoz, majd elindultunk visszafele a központba. Útközben egy Potravinybe is betértünk. Az aprók miatt, mivel nem ismerem őket, hosszadalmasabb volt fizetni.
Kicsit későn néztem meg a menetrendet, ezért lecsúsztunk egy alkalmas buszról.
A buszt nem is értük volna el, viszont vonattal el tudtunk utazni. Egy rövid IC utazás Győrig.
Onnan az aluljárón keresztül mentünk a buszállomásra, ami az állomás mellett van.
Ezzel a gyorsjárattal értünk Kisbérre. Pont időben.
A nagy meleg ellenére azért élvezetes volt ez az út is. Sokat segített, hogy magyar feliratok voltak szerte a városban. Akikkel beszéltünk, azok mindannyian nagyon kedvesek és segítőkészek voltak (ha már máshol dúl a rosszindulat és a gonoszság).
Ennek a posztnak az elkészítésében nagy segítséget nyújtott a wikipedia és az iranykomarom.hu oldal.