Újraszerkesztve (a freeblog pedig kapja be!)

Jason, a névtelen utazó

2016.10.08 A 13-as vasútvonal ostroma

2017. február 26. - JasonX2

Itt az ősz. „Bizony már hosszabbak a hűvös éjszakák” és hamarabb bámul ránk a Hold. Ha valahova még el akarunk jutni, akkor minél hamarabb kell, amíg be nem köszönt a hideg, borongós, ködös idő. Nincs apelláta, be kell fejezni a 13-as vonal túráját. A trilógia előző darabjai:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2016/12/18/2016_07_18_odusszeia_a_13-as_menten
http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason

aop13_dvd.jpg

Mielőtt a Románd és Pápa közötti részhez jutnék, egy kicsit megállunk Bakonybánkon. Amikor legutóbb itt jártam, nem találtam meg a Bánki Donát szobrot. Pedig közel voltam hozzá. Az emelkedő tetején a jobbkanyarnál, ahol a Coop van, ott balra kell térni, és ott van egy udvarban. „Bánki Donát (eredeti neve Lőwinger Donát, Bakonybánk, 1859. június 6. – Budapest, 1922. augusztus 1.) magyar gépészmérnök, feltaláló és egyetemi tanár. Korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora. Munkássága szorosan összekapcsolódott Csonka Jánossal, akivel együtt 1890-re kifejlesztették az ún. Bánki-Csonka motort, amely a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke volt. 1893. február 11-én Csonkával együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort (porlasztót). Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. Szülőfalujában, Bakonybánkon Bánki Donát-emlékkiállítást nyitottak meg 1984. június 6-án, születésének 125. évfordulóján. Az emlékszobában emlékére mellszobrot állítottak. A bronzból készült mellszobor alkotója dr. Berek Lajos szobrászművész. Az itt bemutatott alkotás a bronzszobor műgyantából készült másolata, melyet a Táncsics Mihály utca 10. és 12. sz. lakóházak között kialakított emlékhelyen állította a Bánki Donát Emlékbizottság, a feltaláló születésének 150. évfordulóján. Az emlékhelyen látható még egy eredeti vízi turbina is.”

20161008_001_bakonybank_banki_donat_szobor.JPG

20161008_002_bakonybank_vizturbina.JPG

Indulás után nem sokkal a kerékpárom hátsó kereke befékezett. Kiugrott a helyéről. A qrva életbe, itt vagyok a puszta közepén és még szerszámom sincs, most mit fogok csinálni… ja, nem. Ettől a helytől nem messze történt, biztos akadt volna a faluban valaki, akik adott volna egy villáskulcsot (ahogy 22 éve Nyírlugoson is találtam segítőkész embereket). Egyszer már jártam így, amikor egy defekt szerelése után a benzinkútnál fújtattam, és akkor csak egy csőfogót adtak, hogy legalább tolni tudjam a bringát. Azóta van nálam némi szerszám is.

Miután elhagytam a romándi leágazást, oda tértem vissza, ahol legutóbb abbahagytam. Ez a kép valami olyasmi, hogy ’hú, akkor most megyünk és lenyomjuk a maradék távot’.

20161008_003_sinen.JPG

Jól tudtam, hogy a közelben van a megyehatár. Ezen az úton ez már harmadik megye.

20161008_004_veszprem_megye.JPG

20161008_005_szelfi_a_megyehatarnal.JPG

Gic pedig rögtön utána található. „1542-ben elnéptelenedett. 1785-ben népesült be újra néhány nemessel és házatlan zsellérrel, akik az urasági épületekben laktak. Három elpusztult középkori falu területének összevonásából keletkezett 1857-ben. A Csehi, Gic és Hathalom falvakból létrejött település lakosságának 97%-a uradalmi alkalmazott volt. Pusztaság volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcig. 1945-ig jóformán a grófi kastélyból és a cselédházakból állt a község.”

20161008_006_gic_bejarat.JPG

20161008_007_gic_sportpalya.JPG

20161008_008_gic_park.JPG

20161008_009_gic_kereszt.JPG

A kerékpárszervizzel szemben található cégér.

20161008_010_gic_bicikli.JPG

A falu központjában.

20161008_011_gic_tabla.JPG

20161008_012_gic_orvosi_rendelo.JPG

A falu túlsó szélén található az egykori állomás.

20161008_013_gic_vasutallomas_az_utca_felol.JPG

20161008_014_gic_vasutallomas_epulete.JPG

Románd és Bakonytamási felé tekintve.

20161008_015_gic_romand_fele.JPG

20161008_016_gic_bakonytamasi_fele.JPG

A lassan teljesen láthatatlan sín.

20161008_017_gic_megbujo_sin.JPG

20161008_018_gic_kijarat.JPG

Bakonytamásit szinte azonnal elérjük.

20161008_019_bakonytamasi_bejarat.JPG

„Bakonytamási község a Kisalföld déli határán, a Bakony északi szélén, a Bakonyalja és a Sokoróalja találkozásánál fekszik. A Kisbér – Pápa közötti útvonalon közelíthető meg. A mohácsi vész után kiürült a falu, majd csak az 1600-as években települt be újra. Ekkoriban alakult ki címere, a helység szekérkereket ábrázoló pecsétnyomója, melynek felirata: „Thamasi falv pecseti 1695”. 1902. október 1-jén Bakonytamásit nagyközséggé nyilvánították, még ebben az évben nyitották meg a rajta átvezető Tatabánya–Pápa-vasútvonalat is. A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. Az 1970-es években a községi közös tanács központja Pápateszér lett, majd a rendszerváltáskor nyerte vissza ismét önállóságát.”

20161008_020_bakonytamasi_rovasiras.JPG

„Különleges köztéri emlékmű a Bakony egyik falujában, ugyanis egy ma már nem létező településnek állít emléket. Ott, ahol a magas talapzatra állított, díszített kerámia áll, indul keleti irányba a Szent László utca, melyen végighaladva lehetett egykoron Gerencsérre eljutni. Gerencsér egyike annak a kilenc településnek, melyet Szent István a veszprémvölgyi apácakolostornak adományozott; az ún. 'veszprémvölgyi alapítólevélben', mely az egyik legkorábbi nyelvemlék, ott szerepel a szláv jövevényszóként fazekasságot jelentő településnév. Az elnevezésből gyanítható, hogy a faluban az Árpád-korban cserépedények készítésével foglalatoskodtak. A török idők előtt röviddel a település a veszprémvölgyiektől a bakonybéli apátság birtokába jutott, a török megszállás után pedig a pannonhalmi főapátság tulajdonába. Lakói jobbágyok voltak, a falu modern virágkora a 20. század elején érkezett el, amikor a település házai megépültek. 1945-ben megszűnt az egyházi birtoklás a falu fölött, földterületeit a szomszédos községekhez csatolták, az 1950-es évek végétől kezdve pedig megkezdődött a falu szisztematikus ellehetetlenítése: nem épült portalanított út, nem vezették be a faluba a villanyt és a vizet, nem létesült iskola sem. Lakói a hatvanas-hetvenes években már képtelenek voltak megélni a háztáji jellegű mezőgazdasági termelésből, az újabb generációk pedig jobbnak látták áttelepülni a szomszédos falvakba. Az 1970-es évek közepére a falu - mint a korszakban oly sok kis település - közigazgatásilag is megszűnt. Ma sem a valóságban, sem a Google térképein nincsen nyoma a Bakonytamásitól egykor keletre fekvő falucskának, pedig a szó szoros értelmében lementünk a térképről, mikor próbáltuk megkeresni - de miután az egész Bakony elhagyatott katonai és ipari-bányászati vidék, a két autóban ülő gyermekre való tekintettel ezzel egy idő után felhagytunk. Az Árpád-kori kerámiák formavilágát idéző műalkotást a Szent István-féle veszprémvölgyi alapítólevél megerősítésének 900. évfordulóján avatták föl.”

20161008_021_bakonytamasi_cserepedeny.JPG

A központban egy szép nagy park található.

20161008_022_bakonytamasi_terkep.JPG

20161008_023_bakonytamasi_faluhaz.JPG

20161008_024_bakonytamasi_park.JPG

20161008_025_bakonytamasi_kut.JPG

20161008_026_bakonytamasi_iv_bela.JPG

20161008_027_bakonytamasi.JPG

20161008_028_bakonytamasi_trianon.JPG

20161008_029_bakonytamasi.JPG

20161008_030_bakonytamasi.JPG

20161008_031_bakonytamasi_szelfi.JPG

20161008_032_bakonytamasi_kopjafa.JPG

20161008_033_bakonytamasi.JPG

„1930. július 6-án vasárnap felavatták Bakonytamásiban az I. világháborúban elesett 46 hősi halott emlékére emelt emlékművet. Az emlékmű tetején szárnyát széttáró, büszkén ágaskodó turulmadár látható. Az emlékmű később kiegészítésre került a II. világháború, az '56-os forradalom, és Trianon emlékére készített emléktáblákkal. A bal oldalán a II. világháború alatt elesett katonák nevét olvashatjuk, 2006-ban az 1956-os forradalom áldozatainak emléktábláját helyezték fel, majd 2010-ben a jobb oldalon a Trianon-emléktábla került fel az emlékmű talapzatára.”

20161008_034_bakonytamasi_i_vh_em.JPG

Az úton tovább haladva pár száz méter után elérjük a Kultúrházat és néhány szalmabábut vele szemben.

20161008_035_bakonytamasi_kulturhaz.JPG

20161008_036_bakonytamasi_szobor.JPG

Aztán elindulunk az egykori megálló felé, ami egy kicsit bentebb található. Laknak benne.

20161008_037_bakonytamasi_megallo.JPG

Pápateszér, majd Gic felé nézünk.

20161008_038_bakonytamasi_papateszer_fele.JPG

20161008_039_bakonytamasi_gic_fele.JPG

Innen egy másik úton indultam el, ami kivitt a falu szélére. Mielőtt azonban elhagytam volna a falut, egy kicsit visszafordultam, ugyanis a Pápateszér felé vezető részen is található egy park.

20161008_040_bakonytamasi_park.JPG

20161008_041_bakonytamasi_kut.JPG

„Bakonytamási fennállásának – pontosabban első írásos említésének – 750. évfordulójára emlékparkot avatott 2012. augusztus 18-án. Az emlékparkban felállításra került az Országzászló, illetve a Turulmadár. Az emlékpark egy részében pihenőparkot alakítottak ki, szökőkúttal. Az Országzászló talapzatának felirata: „Országzászló. Községünk első írásban történt említésének 750 éves évfordulójának emlékére. Állíttatta: Bakonytamási község Önkormányzata. 2012” A Turulmadár talapzatának felirata: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyűjt régi fénynél új szövetnéket. (Garay János)” Az emlékparkban felállított emlékek kivitelezése Üveges Gábor kőműves mester munkája, a turulmadarat az Ukki Szoborgyártó Kft. készítette.”

20161008_042_bakonytamasi_orszagzaszlo.JPG

20161008_043_bakonytamasi.JPG

20161008_044_bakonytamasi_turul.JPG

20161008_045_bakonytamasi_szelfi.JPG

Most már lehet tovább menni.

20161008_046_bakonytamasi_kijarat.JPG

„Pápateszér község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Veszprémtől északnyugatra, Csót és Bakonytamási közt fekvő település. A település főutcája a Pápa-Veszprémvarsány közötti 8302-es közút. Korábban a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon is elérhető volt, de itt 2007-ben megszűnt a személyforgalom. A pápai végvárhoz közel fekvő Teszért, a török és a német is pusztította. A törökök alatt többször is elpusztult, de később mindig újranépesedett. A fennmaradt hagyomány szerint az első idetelepülők magyar mész- és szénégetők voltak, később pedig a környező településekről érkeztek német telepesek. A pusztává vált Teszért a 18. században a gróf Esterházy család pápai uradalmához csatolták és később szőlővel telepítették be, melyet a szomszédos települések lakói műveltek. A község lakói kivették részüket az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén. A község temetőjében két volt honvéd sírja található, valamint a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű tanúskodik erről. A két világháború hősi halottain emlékét szintén a templom előtti téren Hősi emlékmű őrzi. 1785 és 1949 között a település megháromszorozta lakosainak számát. Igen jelentős fejlődést mutatott 1890 és 1930, amikor lakóépületeinek több mint fele felépült. Ezt a nagymérvű haladást az 1920-ban megnyitott téglagyár is segítette (tulajdonosai a Nágli fivérek), ahol eleinte kézzel gyártották a téglát. A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. 1941-ben a lakosság nagy része a mezőgazdaságban, mások a bányában, illetve az iparban dolgoztak. 1945 után kultúrházat építettek, bővítették a villanyhálózatot; 1968-ban létrehozták az öregek otthonát, tűzoltószertárt, varrodát, három tantermes iskolát építettek; 1969-ben már állatorvosa, védőnője, körzeti orvosa, betegápolója volt, majd fogorvosa. Termelőszövetkezete „Alkotmány” néven 1951-ben alakult, de 1956-ban meg is szűnt. 1952-ben alakult a „Reménység” tszcs, de érdemben ez sem működött. 1957-ben alakult a tsz újra, a környék egyik legjobban működő szövetkezete lett. Központi intézkedésre 1976-ban egyesült a csótival és lett „Vörös Hajnal” Csót központtal. A gépparkot egyesítették, Csóton gépállomás létesült, Pápateszére új varrodát építettek. A rendszerváltáskor a tsz felbomlott, a faluban termelő egysége nem maradt. A téglagyár mögötti területen kényszervágóhíd épült, amely jelenleg húsüzemként működik. Az 1980-as évek közepén többek között hathatós szülői segítséggel két új épületrésszel bővül, korszerűsödik az iskola, ahová Bakonytamási, Bakonyszentiván és Bakonyság gyermekei is járnak. A Farkas- és Fényes-hegyre is kivezetik az elektromos hálózatot. Az iskola 1995-ben tovább bővül egy új tornateremmel. 1992-ben a vezetékes víz, 1994-ben a telefon, 1996-ban a vezetékes gázellátás valósul meg a községben, majd az ivóvíz az említett szőlőhegyekben is elérhető. A faluban több fűrészüzem működik, a régi téglagyárat 2007-ben korszerű alagútkemencével, teljesen automatizált gyártósorral szerelték fel. A régi körkemencét elbontották, a régi épületre a megmaradt téglakémény emlékeztet.”

20161008_047_papateszer_bejarat.JPG

20161008_048_papateszer_babu.JPG

20161008_049_papateszer_viztorony.JPG

20161008_050_papateszer_teglagyar.JPG

A falu másik végén kereszteződik a köz- és a vasút.

20161008_051_papateszer_vasuti_atjaro.JPG

20161008_052_papateszer.JPG

Gyakorlatilag itt kezdődik az állomás területe. Az elhanyagoltság már messziről látszik.

20161008_053_papateszer_allomas.JPG

A dzsumbuj után a kibelezett állomás épülete. Bejárat a váróba és ami maradt belőle.

20161008_054_papateszer.JPG

20161008_055_papateszer.JPG

20161008_056_papateszer.JPG

A forgalmi iroda bejárata.

20161008_057_papateszer.JPG

Így néz ki ma.

20161008_058_papateszer_allomas.JPG

Bakonytamási, aztán Franciavágás felé tekintve.

20161008_059_papateszer_bakonytamasi_fele.JPG

20161008_060_papateszer_franciavagas_fele.JPG

Innen úgy 100 méter a kijárat.

20161008_061_papateszer_kijarat.JPG

Itt egy kicsit bonyolódott a helyzet, ugyanis a vasút nemsokára tesz egy jókora kitérőt balra, amit a közút nem követ, oda csak kerülővel lehet eljutni – nem csak oda. Az megszokott errefele, hogy fel–le megyünk, de hogy hirtelen három hepe-hupa legyen egymás után, az új volt. A képen annyira nem látszik.

20161008_062_hullamvolgy.JPG

Következik Csót, amit nem érintett a vasút, de az eljutáshoz szükséges.

20161008_063_csot_bejarat.JPG

„A település a Bakonyalja északi végén, Pápától 13 km-re északkeleti irányban fekszik. A már a rómaiak által ismert terület első írásos emlékei 1212-re vezethetők vissza. A tatárjárás után teljesen elpusztult. Első okleveles említése 1488-ból származik. A 15. század elején a veszprémi püspökség birtoka volt, öt évvel később az esztergomi érseké. 1626-tól az Esterházy család ugodi birtokához tartozott. A törökök kiűzése után Esterházy Ferenc telepítette be a községet. 1666-tól kezdődött meg újra a falu benépesítése. Az első világháború idején, 1915-ben hadifogolytábor és menekülttábor volt a község határában, melynek szomorú emlékeit a faluközpontban található múzeum, valamint a Kakukk-hegyen található, 6000 m² területű temetőben lévő 796 sírhely őrzi.”

20161008_064_csot_park.JPG

20161008_065_csot_i_vh.JPG

20161008_066_csot.JPG

20161008_067_csot_tabla.JPG

20161008_068_csot_vh_em.JPG

Az Önkormányzat épülete és a Faluház.

20161008_069_csot_onkormanyzat.JPG

20161008_070_csot_faluhaz.JPG

20161008_071_csot_kijarat.JPG

Itt egy kicsit megint meg lesz csavarva a túra. Eljutunk Bébre,

20161008_072_beb_bejarat.JPG

de nem azért, hogy a Bakonyt nézegessük,

20161008_073_bakony.JPG

hanem, hogy az első kereszteződésnél balra fordulva nem, nem Zircre (amelynek a nevét már 6287-szer láttam az elmúlt egy órában), hanem Franciavágásra jussunk.

20161008_074_franciavagas.JPG

Ez egy külterület, ahol fafeldolgozó van.

20161008_075_franciavagas_fatelep.JPG

És még valami. Innen Pápáig állítólag van teherforgalom.

20161008_076_franciavagas_sin.JPG

20161008_077_franciavagas.JPG

A főúttól mintegy 500 méterre meg is találjuk az épületet. Még ha el is bújt.

20161008_078_franciavagas_allomas_fele.JPG

20161008_079_franciavagas_allomas.JPG

Az egykori peronon Pápateszér, majd Ugod felé tekintve.

20161008_080_franciavagas_papateszer_fele.JPG

20161008_081_franciavagas_ugod_fele.JPG

Jelenlegi profilkép. Valaha kisvasút is volt itt.

20161008_082_franciavagas_allomas.JPG

Aztán visszatérek Bébre, hogy onnan egy balkanyarral Ugod felé haladjak tovább. „A település az Északi-Bakony nyugati lejtőin fekszik, gyakorlatilag a Kisalföld és a Bakony találkozásánál. Ugod jó kiindulás pontként szolgálhat a Magas-Bakony turista útvonalainak bejárásához, amelyek a falu határaitól nem messze húzódnak.”

20161008_083_ugod_bejarat.JPG

Nem szükséges messze menni, mert a tábla után nem sokkal megtalálható az egykori állomás épülete.

20161008_084_ugod_allomas_fele.JPG

20161008_085_ugod_allomas.JPG

20161008_086_ugod_allomas_szembol.JPG

Franciavágás, aztán Nagygyimót felé tekintve.

20161008_087_ugod_franciavagas_fele.JPG

20161008_088_ugod_nagygyimot_fele.JPG

A vágányt már csak sejteni lehet, hol van.

20161008_089_ugod_sin_a_fold_alatt.JPG

Kezdett szorítani az idő, úgyhogy találtam egy szökőkutat, aztán nem keresgéltem tovább, hanem elhagytam a települést.

20161008_090_ugod_szokokut.JPG

20161008_091_ugod_szelfi.JPG

20161008_092_ugod_kijarat.JPG

Ismét visszatértem Bébre, most már szét lehet itt is nézni, a parkot, a tavat, egy kopjafát, egy világháborús emlékművet, régi iskolát, községházát, aztán tovább.

20161008_093_beb_park.JPG

20161008_094_beb_to.JPG

20161008_095_beb_kopjafa.JPG

20161008_096_beb_vh_em.JPG

20161008_097_beb_iskola.JPG

20161008_098_beb_kozseghaza.JPG

20161008_099_beb_kijarat.JPG

Eljutunk ismét a 832-es úthoz, amit Csótnál hagytunk el. Onnan pedig pár perc, és a Nagygyimót állomás (megállóhely?) helyét is megtaláljuk.

20161008_100_nagygyimot_allomas_fele.JPG

A peronon Ugod és Pusztagyimót felé tekintve.

20161008_101_nagygyimot_ugod_fele.JPG

20161008_102_nagygyimot_pusztagyimot_fele.JPG

Ez itt egy rakodó lehetett, ugyanis a távolban látszik egy vágánykiágazás.

20161008_103_nagygyimot_rakodo.JPG

20161008_104_nagygyimot_sinek.JPG

Épületnek semmi nyoma, csak néhány kődarab a dzsungelben – csakúgy, mint Lázi és Tápszentmiklós esetében. Képet nem találtam sehol sem a még meglévő épületről, úgyhogy már régen elbonthatták.

20161008_105_nagygyimot_epuletnyomok.JPG

20161008_106_nagygyimot.JPG

De, valamit mégis. A Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub facebook oldalán, ha képet nem is, de makettet találtam, ami némileg kárpótlás. Köszönet érte nekik.

16177630_1307853692586299_3148040008491426970_o.jpg

16178873_1307899372581731_2205359790435424005_o.jpg

„Nagygyimót az öreg-Bakony-hegység északi lejtőjének végén, Pápa várostól keletre 6 km távolságra fekszik a Kisbérre vezető úton, de Zirccel egy másik közút köti össze.”

20161008_107_nagygyimot_bejarat.JPG

Világháborús emlékmű. „1930-ban készült, 1933-ban avatták, eredetileg az I. világháború emlékére, de a II. világháború után az abban elesettek nevét is felvésték rá. A művet kb. fél méter magas, kőből és betonból készült fal, rajta lánckorlát veszi körül. A faragott kő talapzat 3 lépcsőfokon áll, melybe az áldozatok neve és egy Vörösmarty-idézet van vésve: "Az nem lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért." Ugyanezek szerepelnek a talapzaton körben elhelyezkedő márványtáblákon is. A talapzat alján egy koronás kiscímer látható. Legfelül egy életnagyságú, faragott kőből készült, puskáját markoló katona mered a távolba, mögötte egy ágyú. A katona két lába közt egy zászlótartó cső helyezkedik el.”

20161008_108_nagygyimot_vh_em.JPG

A szobor mögött lévő bolt melletti nagykanyar után.

20161008_109_nagygyimot.JPG

20161008_110_nagygyimot_tabla.JPG

20161008_111_nagygyimot_muvhaz.JPG

20161008_112_nagygyimot_kopjafa.JPG

20161008_113_nagygyimot_szeker.JPG

És már kint is vagyunk a faluból, ami után egy lehetetlen helyzet áll elő.

20161008_114_nagygyimot_kijarat.JPG

Kezdődik az anyázás. Ahogy Sárándon, a 47-es út mentén kihelyezett „mercijelek” miatt, itt egy behajtást tiltó tábla miatt. Végigjártam a 13-as vonalat, még Bokod helyét is megtaláltam (még ha nem is, de mégis), azon épületek helyét, melyet eldózeroltak, és itt, az út végén szívom meg, mert nem lehet itt behajtani. Pedig ez a közút vezet el Pusztagyimót megálló (helyére, mert azt is elbontották). Köszönet a Dezső nevű fórumozónak, aki a vasutallomasok.hu oldalon jelezte, nem ajánlja a terület megközelítését. A térképen nézegettem, hogy esetleg más helyen, valami földúton nem-e lehet eljutni oda. Hát, nem teljesen, hacsak nem egy odébb lévő buszmegállónál. A síneken való gyaloglást nem vállaltam (kerékpárral!!!), elég volt a gútai túrán.

20161008_115_maganut.JPG

Valaha ilyen volt.

p0020407.jpg

Elérjük a végállomást, Pápát.

20161008_116_papa_bejarat.JPG

„A Pápa főutcájának déli részén (a Jókai Mór utca, a Gyimóti út, a Somlai út, a Veszprémi út találkozásánál) lévő körforgalomtól délnyugatra egy kis közpark van. Itt már áll egy Wass Albert emlékmű 2008 óta emléktáblával és 2010 óta domborművel. Ettől 10 méterre keletre egy másik alkotás: egy emlékkő van, amely egy híres helyi vízfolyásnak állít emléket. Fagerendák sorából épített járda vezet oda Az emlékkő egy jó nagy amorf fehér mészkőszikla. Nyugat felé néző oldalára egy kőtábla van csavarozva. Erre ez a felirat van vésve: A Szélesvíz, az egykori Tapolca folyó emlékére állíttatta Pápa Város Önkormányzata és a Pápai Huszáregyesület 2008. március 22. Az emléktáblától jobbra egy tájékoztató tábla van, két faoszlopon, kis tetőzettel. Ez ad információt arról, hogy mi volt itt régen: a kis patak itt folyóvá, sőt tóvá volt duzzasztva. A víz malmot hajtott. A tó vize az állatok itatására szolgált, de a szarvasmarhák, kacsák és libák mellett a helyi lakosság is használta fürdőhelynek.”

20161008_117_papa_szelesviz_emlekko.JPG

Ezért kellett volna hamarabb ideérni, hogy még jó néhány szobrot, épületet lássak. De végül is nincs gond, majd a Párommal együtt eljövök ide, hogy nem maradjon ki a Tatabánya-Komárom-Székesfehérvár-Pápa négyes megtekintéséből (az első három várost már meglátogattuk, és annyi közük van egymáshoz, hogy Kisbér épp a középpontban helyezkedik el). Most viszont csak annyi idő van, hogy a telefonon a Google mapot folyamatosan frissítve megtaláljam az állomás épületét, mert ha nem… akkor bizony megszívtam. Az Esterházy út végén aztán fel is bukkan, az eddigiekhez képest jóval nagyobb és szebb épület.

20161008_118_papa_allomas.JPG

Vaszar és Mezőlak felé tekintve.

20161008_119_papa.JPG

20161008_121_papa_mezolak_fele.JPG

Mezőlak felől várjuk a celldömölki (vagy szombathelyi személyt), amivel Győrig elutazok, ott majd kitalálom, hogy hogyan tovább.

20161008_122_papa_allomas.JPG

20161008_123_papa_allomas.JPG

Meg is érkezik, egy Csörgős szerelvény GySEV kocsikkal.

20161008_124_papa_csorgo.JPG

Itt ágazik el jobbra Tatabánya felé az a vonal, amit végre kipipálhatok.

20161008_125_papa_13-as_leagazas.JPG

A vonat elején volt egy poggyászkocsi, így nem kellett a bringa mellett szobrozni útközben. Ráadásul a kocsi is kényelmes.

20161008_126_vonat.JPG

Megérkeztünk Győrbe. Menjünk el Komáromig egy személlyel, aztán a sötétben megint végigtekerünk a 13-as úton, az 5-ös vasút mentén – amit már régen végig kellett volna járni (5 hónap alatt sem sikerült)?

20161008_127_gyor_allomas.JPG

Vagy menjünk végig a 81-es úton, és az útba eső Töltéstava, Pér és Mezőörs községeket nézzük meg, ezúttal nem buszból?

20161008_128_gyor_kijarat.JPG

Csak az a gond, hogy a megyehatárig tilos a kerékpározás a 81-esen. Hamarosan be is sötétedett, de a nagy forgalom miatt nem kellett sötétben tekerni. Ekkor döntöttem el, hogy a régi km órát leszerelem, mert a lámpán a kormány szélére szorult, emiatt nem világította be előttem az utat rendesen. Úgy félúton járhattam, amikor egy kicsit megálltam, és láttam a távolban a szélkerekek vörös fényeit. Itt már nem volt annyira nyugodt a helyzet, mint legutóbb a nagy forgalom miatt, de egy nagy célt véghezvittem.

A bejegyzés trackback címe:

https://nevtelenutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr1111945245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.