Az utolsó normális kerékpártúrám 2016 végén volt Csémre. Tavaly az első napon eltört a tengely, hála annak a retek féregnek, aki hozzányúlt. Tengelycsere után valamennyire még tudtam tekerni, így jutottam el Kömlödre, és Kocs-Almásfüzitő útra. Aztán a sérülésem miatt nem tudtam menni már sehova. Most tavasszal tatabányai szerviz elvileg helyrehozta a gépet. Debrecen és Bajonta között kölcsöngéppel voltam, de most már hazai terepen saját járgánnyal indulhatok.
Amikor két éve először jártam ezen a részen, akkor a Tárkány és Bábolna közti utat Nagyigmánd felé jártam be, holott volt egy rövidebb út is Bábolnára. Amúgy Pünkösd vasárnap van, kedd reggelig van időm tekeregni. A tervezett korai indulásból megint nem lett semmi, majdnem hét órakor indultam el. Útközben Tárkányban egy nyitvatartó kis boltban feltankoltam, mintha nem lenne elég szar a hátizsákban. Aztán eljutottam az elágazáshoz.
Nem csak a rövidebb és alternatív útvonal miatt jöttem erre, hanem egy itt lévő külterületet is megnézek – netán.
A leágazástól egy max 200 méterre van a vége Csemeházának, az elágaztól Bábolna központja is kb. 3 km. Amekkora hírverést csináltak neki, biztos nem voltak még Cserekerten, Nagyzomlinban és Szentannapusztán. Na, az első kettő tényleg a világvége.
Két éve voltam itt, de már nem tudok tájékozódni. Valami banzáj lesz ma itt, mert kint vannak a vásárosok, dodzsem is van.
A Vida Pékség, melynek egyik üzlete az utcánk elején található.
Végül eljutottam a körforgalomig, onnan már ismerem az utat.
Négyes útelágazás, egyenesen megy tovább Ács felé, jobbra lehet menni Bana felé, balra pedig az autópályára. Most épp útzár van, valamit próbálnak kiszedni az árokból.
Kis várakozás után átmentem, ahogy tudtam.
2005-ig az sem tudtam, hogy létezik ez a település. Ekkor ismertem egy illetőt a nem túl szép befejezésű nlc-ről. Akkoriban néha a debreceni állomáson is elhangzott a település neve, valamilyen nemzetközi vonat megállt itt is, mindössze csak annyit tudtam, hogy Komárom és Győr között található.
A buszmegálló után található a Nagyigmánd felé vezető út, erre indultam el két éve, amikor a szélmalmot kerestem.
Itt kell lekanyarodni a kastélyhoz.
Név szerint Degenfeld-Schonburg-kastély, lepusztult állapotban.
Vissza se kellett volna fordulni egy földút ment a város felé, ami egy aszfaltozott útban végződött. Az előző napok esői után biztosan nem indultam el erre, hanem inkább visszafordultam.
A Fő tér, vagy valami hasonló néhány emlékművel. Név szerint: II. világháborús, ’56-os, I. világháborús, Aradi és egy Kossuth szobor.
Ha ezt Lord Vader megérhette volna. De akkor hogy állnék, hogy már nyolc éve megvan a felújítatlan-felújított Star Wars trilógia az első két szinkronnal, de a másodikkal még a mai napig nem néztem meg. Amúgy a hetedik részt is őrzöm vagy két éve.
A vasútállomás és a gyár irányába indultam el. A Bagolyvár nemigen volt ma nyitva, vele szemben található az Ácsi Centrál, egy régi kastély, amely ma a Hivatal, de a könyvtár(?) is itt van.
Akárcsak Petőházán, itt is bezárták a cukorgyárat közel 20 éve, bár a területet használják. Egy öreg 376-os gőzmozdony is található itt, ráférne egy kis felújítás.
A gyárral szemben a helyi SC pályája.
És egy kis utcában kavarogva kijutunk az 1-es fővonalhoz. Egy, már nem használt iparvágány.
Deportáltak emlékműve.
Komárom, aztán Nagyszentjános felé tekintve.
Visszaindultam az autópálya felé.
Még mindig mentenek.
Az elágazótáblánál. „Az út szélén mindig égnek a gyertyák, az út szélén mindig van virág. Őt is hazavárták, de csak emlék már.”
A megye egyik legnyugatibb faluja felé tartok, de az nem akar jönni. A táj viszont szép.
Ezen a lejtőn jöttem le, elég döcögős úton, bíztam benne, hogy sem szembe, sem mögöttem nem fog senki jönni.
Szentháromság templom és a művelődési ház.
A templomnál lévő S kanyar után jött egy buszmegálló, ahol néhány fogatlan, talán helyi buzigyerek csicska bámult meg. Az út végén egy park néhány emlékművel.
Ez pedig a falu szélén lévő parknál készült.
Innen mehettem volna a 81-es főút felé, de inkább egy kis kitérőt választottam, így plusz két falu került be a gyűjteménybe.
A Cuhai-Bakony-ér után elérjük Bőnyt.
Jó sok pulykatelep van a környéken. Mire a következő falut elértem, kb. az ötödik mellett haladtam el.
Itt majdnem nem lett semmi, úgy tűnik, ez majdnem egy nagy utca az egész falu.
Ezen az egysávos úton értem el Mezőörst, onnan már ismerős volt az út.
75 km, 5 óra+3 óra állási idő.
Aznap még beterveztem egy csatkai utat, de alig egy óra lett volna rá, a Páromnak sem szóltam, mert kérdéses volt, hogy hazaérek-e időben. Másnap több idő volt, akkor mentünk.
Én már voltam itt egyszer, lassan két éve. A képen szerencsére nem látszik, de a buszon utazott néhány csökkent értelmi képességű, röviden hülyeidiótapicsa.
Eltakarították a fákat az útból.
Ismeritek a mesét a gyerekről és a zabszemről?
A ceremónia végére értünk ide, aztán a belsőt is nyugodtan lehet fotózni.
Autistapicsa látványosan unta magát, az anyja is látványosan hülye, az eltérő ’’’’’kultúra’’’’’ itt is megmutatta magát, nem zavarták őket a zarándokok, valami rákosrajságot bömböltettek az autóból. És akkor ne legyél előítéletes! Vagy visszasétálunk innen Csatkáig, és ott várunk, vagy elindulunk Súr irányába, ahol megnézhetjük a falut, és onnan megyünk busszal. Az utóbbi.
Miután benavigáltam magunkat, elindultunk a lejtőn lefelé. Hamar feltűnt a szomszéd falu, de valahogy sejtettem, hogy előbb-utóbb emelkedő is lesz. A kellemes szellő elviselhetőbbé teszi az időt, és a látvány…
Na igen, itt már nem száradt fel az esővíz, és ezen a csúszós-takony-szaron óvatosan kellett haladni.
Megtaláltuk a pékséget is.
A kultúrházzal szembeni buszmegálló, a túra vége és a még nem látott napóra.
