Újraszerkesztve (a freeblog pedig kapja be!)

Jason, a névtelen utazó

2018.10.13 Emlékezz még! - Nagyvázsony, Kab-hegy, Úrkút, Veszprém

2018. december 28. - JasonX2

Megkegyelmeztek az égiek, nem volt péntek éjszakás műszak, ezért szombat délelőtt el lehetett indulni – négy keréken.

r-18419-1366565918-1401_jpeg.jpg

20181013_001_kisber_indulas.JPG

Az első úti cél Nagyvázsony volt. Kisbértől eddig mintegy másfél óra volt az út. A második autós bevetés már nem volt olyan gördülékeny, mint az előző. Nem mondanám, hogy elbíztam magam, de a toleranciarelém már rég kiégett. Nem is értem, miért rohannak egyesek, mikor közel 90-el megyek, és elsuhannak mellettem, az még nem is érdekelne. De mikor az oktondi nőszemélye csúnyán méreget, és megelőz csak azért, hogy aztán az útfelújítás miatti dugóban álljon előttem hosszú percekig.

Az is kiderült, hogy míg a Hajdúságban viszonylag egyenes utak, sík terep volt, addig itt beleszaladtam Csesznek környékén egy jó kis szerpentines szakaszba, amin elég rendesen megizzadtam. A nemrég beszerzett bluetooth-os hangszóró a telefonnal közösen pótolta a rádiót, és még a navigálás is hallható közben. Lehet szidni, lehet szeretni a fejlődést, de azt mondom, hogy a mobilnet a térképes navigációval, ha már nincs GPS az autóban, felbecsülhetetlen. Nagyvázsonyban a Zichy kastélyt nem tudtuk megnézni, mert nem lehetett parkolni a főút mellett, a forgalom miatt pedig nem álltam neki szerencsétlenkedni a fényképezővel. A főfogás itt a Kinizsi-vár, ahol a parkolóban található a Kenyérmezei csata emlékműve. Abban bíztam, hogy senki nem fog rám parkolni, míg bent leszünk.

20181013_002_nagyvazsony_kenyermezei_csata_em.JPG

20181013_003_nagyvazsony.JPG

20181013_004_nagyvazsony_postamuzeum.JPG

20181013_005_nagyvazsony_matyas_udvar.JPG

20181013_006_nagyvazsony_kinizsi_var.JPG

20181013_007_nagyvazsony.JPG

20181013_008_nagyvazsony.JPG

20181013_009_nagyvazsony.JPG

20181013_010_nagyvazsony.JPG

20181013_011_nagyvazsony.JPG

20181013_012_nagyvazsony.JPG

20181013_013_nagyvazsony.JPG

20181013_014_nagyvazsony.JPG

20181013_015_nagyvazsony.JPG

20181013_016_nagyvazsony.JPG

20181013_017_nagyvazsony.JPG

20181013_018_nagyvazsony.JPG

20181013_019_nagyvazsony.JPG

20181013_020_nagyvazsony.JPG

20181013_021_nagyvazsony.JPG

20181013_022_nagyvazsony.JPG

20181013_023_nagyvazsony.JPG

20181013_024_nagyvazsony.JPG

20181013_025_nagyvazsony.JPG

20181013_026_nagyvazsony.JPG

20181013_027_nagyvazsony.JPG

20181013_028_nagyvazsony.JPG

20181013_029_nagyvazsony.JPG

20181013_030_nagyvazsony.JPG

20181013_031_nagyvazsony.JPG

20181013_032_nagyvazsony.JPG

20181013_033_nagyvazsony.JPG

Nagyon érdekesek ezek a leírások, melyek az oszlopon találhatók, csak mire a végére érek, addigra kifutok a világból időből.

20181013_034_nagyvazsony.JPG

20181013_035_nagyvazsony.JPG

20181013_036_nagyvazsony.JPG

20181013_037_nagyvazsony.JPG

20181013_038_nagyvazsony.JPG

Soproni Tűztorony? Gyulai vár? Sárospataki vár? Lépcsőzés fel, aztán le?

20181013_039_nagyvazsony.JPG

20181013_040_nagyvazsony.JPG

20181013_041_nagyvazsony.JPG

20181013_042_nagyvazsony.JPG

20181013_043_nagyvazsony.JPG

20181013_044_nagyvazsony.JPG

20181013_045_nagyvazsony.JPG

20181013_046_nagyvazsony.JPG

20181013_047_nagyvazsony.JPG

20181013_048_nagyvazsony.JPG

20181013_049_nagyvazsony.JPG

20181013_050_nagyvazsony.JPG

20181013_051_nagyvazsony.JPG

20181013_052_nagyvazsony.JPG

20181013_053_nagyvazsony.JPG

20181013_054_nagyvazsony.JPG

A kilátás legalább kárpótol.

20181013_055_nagyvazsony.JPG

20181013_056_nagyvazsony.JPG

20181013_057_nagyvazsony.JPG

20181013_058_nagyvazsony.JPG

20181013_059_nagyvazsony.JPG

20181013_060_nagyvazsony.JPG

20181013_061_nagyvazsony.JPG

20181013_062_nagyvazsony.JPG

20181013_063_nagyvazsony.JPG

20181013_064_nagyvazsony.JPG

20181013_065_nagyvazsony_szelfi.JPG

A vár melletti Kinizsi szobor, a fentebb látható Postamúzeum melletti Evangélikus templom és harangláb.

20181013_066_nagyvazsony_kinizsi_pal.JPG

20181013_067_nagyvazsony_evangelikus_templom_es_haranglab.JPG

Kis utcákon át a község belsejébe haladtunk tovább.

20181013_068_nagyvazsony_kozseghaza.JPG

20181013_069_nagyvazsony.JPG

20181013_070_nagyvazsony_az_osszetartozas_faja.JPG

20181013_071_nagyvazsony.JPG

20181013_072_nagyvazsony_vh_em.JPG

20181013_073_nagyvazsony_1956.JPG

20181013_074_nagyvazsony.JPG

20181013_075_nagyvazsony_posta.JPG

20181013_076_nagyvazsony_kinizsi_bank.JPG

20181013_077_nagyvazsony_1848.JPG

20181013_078_nagyvazsony_alt_i.JPG

Majd visszatértünk a várhoz és a Pálos kolostor romjaihoz indultunk.

20181013_079_nagyvazsony.JPG

20181013_080_nagyvazsony.JPG

Az út vitt az erdő belsejébe, először lefelé, aztán felfelé.

20181013_081_nagyvazsony.JPG

20181013_082_nagyvazsony.JPG

20181013_083_nagyvazsony_palos_kolostor.JPG

20181013_084_nagyvazsony.JPG

20181013_085_nagyvazsony.JPG

20181013_086_nagyvazsony.JPG

20181013_087_nagyvazsony.JPG

20181013_088_nagyvazsony.JPG

20181013_089_nagyvazsony.JPG

Itt egy kis csapás, ami elvezet a temetőhöz, mely nincs elkerítve, és onnan vissza lehet menni a parkolóhoz. Ehhh!

20181013_090_nagyvazsony_masik_ut.JPG

Aztán egy kis szusszanásra bementünk a Mátyás udvarba, egy nem is ebéd, nem is vacsorára. A következő helyszín, ja igen, ki tudtam állni, egy olyan hely, amiről pár éve hallottam annak apropójából, hogy van egy ’Elhagyott házak, épületek’ albumom a Facebookon. A térképen megkeresve viszont túl messzinek tűnt, hogy kerékpárral elmenjek addig. No, majd most. Név szerint ez a Kis-Moszkva, egykori szovjet laktanya, atomváros. Több beszámolót is találtam róla, többen is bejutottak már. Nekünk nem volt szerencsénk, a bejárat előtt nem sokkal tábla hirdeti, hogy „Nem látogatható”.

20181013_091_kis-moszkva.JPG

Miért is jöttünk erre? Mert a veszprémi szállásfoglalás nagyjából az autókölcsönzés árával egyezik meg, a benzinpénz a más kérdés, így viszont szabadon lehet járni olyan helyekre, ahova nehéz lenne busszal elutazni. Másrészt a 13 évvel ezelőtti képek után voltunk már Balatonfüreden és Veszprémben az idén, most pedig jöjjön Kab-hegy.

20181013_092_kab-hegy.JPG

I know how you feel

I'm feeling it to

I hold my heart, I dream of you

I see your face, I feel it, too

Searching skies

I need you

I miss you

20181013_093.JPG

20181013_094_tv_torony.JPG

20181013_095.JPG

20181013_096.JPG

20181013_097.JPG

20181013_098.JPG

20181013_099.JPG

20181013_100.JPG

20181013_101.JPG

20181013_102.JPG

20181013_103.JPG

20181013_104_szelfi.JPG

Kicsit tartottam a feljutástól, mert elég szűk volt két autó számára az út, és még a nap is szembe sütött. Ahogy lejöttünk a hegyről és visszatértünk a főútra, a navigátor balra küldött volna. Igen, csak nem lehet bemenni, csak egy kicsit odébb. Zsófiapusztára tértünk be az itt található Zichy-Schaller kúriához, amivel nem volt gond, meg lehetett állni, bemenni úgy sem szerettünk volna.

20181013_105_urkut_zichy-schaller_kuria.JPG

Ezután Úrkút következett, nem véletlenül, ugyanis a már említett 13 évvel ezelőtti túra innen indult.

20181013_106_urkut.JPG

Egy kicsit erős volt letérni a kúthoz, a hirtelen lejtő miatt. Ráadásul, ahogy megérkeztünk, egy kutya szaladt utánunk. Nem értettük, miért. Ja, mert egy közeli háznál nyitva volt a kapu. És ez még hagyján, de nemsokára megérkezett a kutya gazdája autóval – egy ugyanolyan piros Suzuki Swifttel, amivel mi is voltunk.

20181013_107_urkut.JPG

20181013_108_urkut.JPG

Take this and hold

My love for you

In separate times we think as two

In paradise I'll drown in you

Still searching skies

I need you

I want you

20181013_109_urkut_kut.JPG

20181013_110_urkut.JPG

A következő helyszín a Csárdahegyi Őskarszt volt. Először elvétettük az utcát, illetve a navigátor vétette el, de eggyel odébb már helyben voltunk. Csak parkolóhely nem volt, úgyhogy egy közeli kis utcában álltunk meg. A háziak nem szóltak, nem álltunk meg a kapuban.

20181013_111_urkut_csardahegyi_oskarszt.JPG

20181013_112_urkut.JPG

20181013_113_urkut.JPG

20181013_114_urkut.JPG

20181013_115_urkut.JPG

20181013_116_urkut.JPG

20181013_117_urkut.JPG

20181013_118_urkut.JPG

Remember me near

There may be times when it's not right

For me to be there

But remember me near

Remember me near

There may be times when it's not right

For me to be there

But remember me near

(a szöveg mögött nem kell mögöttes tartalmat keresni – mindössze az emlékezés miatt került ide, no meg az idén jó párszor végighallgattam kazettán) 

20181013_119_urkut.JPG

20181013_120_urkut.JPG

20181013_121_urkut.JPG

20181013_122_urkut.JPG

20181013_123_urkut.JPG

20181013_124_urkut.JPG

20181013_125_urkut.JPG

20181013_126_urkut_szelfi.JPG

Az idő vészesen fogyott, akárcsak a napfény, úgyhogy feladtuk, hogy Szentgált, Ajkát, Herendet megnézzük ma.

20181013_127_urkut.JPG

Ez lehetett a bányászotthon, a buszmegálló ilyen néven szerepel itt.

20181013_128_urkut_banyaszotthon.JPG

A Páromnak nagyon tetszett a település, a rendezettséget tekintve nem is csoda.

20181013_129_urkut.JPG

Egy gyors gyorsító kávé indulás előtt, aztán indulás vissza az autóhoz. Nem, nem itt a Belfegorban, hanem odébb.

20181013_130_urkut_belfegor.JPG

A dohányboltban egy újabb gyorsítóért mentünk be. Amúgy elég sokan voltak az utcán, mikor megérkeztünk, itt valami rendezvény folyhat.

20181013_131_urkut.JPG

Innen pedig már irány a Veszprém Aréna. A koncertre hangolódtunk útközben, de néha más bekerült a lejátszóba, és bár a Párommal van közös zenei pont, de azért várható volt, hogy a progressiv house vagy a trance erős lesz neki. Jó lenne megtanulni, hogy a kétszáz méterre jobbra az kétszáz méterre jobbra, és nem húsz vagy ötven. Emiatt egy kis keringőzés volt Veszprém szélén, de kárpótlásként kilyukadtam egy autóúton, ahol lehetett csapatni 110-el. Végül megérkeztünk, egy kicsit féltem az autót itt hagyni, de mivel 600 másik is itt volt, ezért kár volt. Még beugrottunk a szomszédos Tacskóba, aztán bementünk az Arénába.

20181013_132_veszprem_arena.JPG

Nos, itt egy monstre rendezvény folyt, már délután 4-kor elkezdték, volt itt Rudán Joe akusztik, Depresszió, Moby Dick. Ez így egyben sok lett volna, másrészt nem ismerjük őket. Néha így is elég - számunkra - ismeretlen előzenekarokat végignézni.

20181013_133_veszprem.JPG

Az árusrészleget kerestük, de nem mertem vásárolni, mert a weboldalon is rendeltem, de nem kaptam konkrét választ. Utólag kiderült, kár volt várni arra a ….ra, mert még december végén sem jelentkezett.

20181013_134_veszprem.JPG

A Kárpátiát a volt lakótársunk révén ismertem meg, a nyári kisbéri koncerten ott voltunk. Bár most is felmerült, hogy hozzuk magunkkal, de lemondta. Bár szerettünk volna a küzdőtéren lenni, de olyan szeméthegy volt ott már, hogy inkább az ülőhelyet választottuk.

20181013_135_veszprem_karpatia.JPG

20181013_136_veszprem.JPG

20181013_137_veszprem.JPG

Mert ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam? (a dalt itt szerettem meg, pedig csak a beálláshoz használták, de a szövegét teljesen magaménak érzem – vissza ne várjatok!)

Ennek a dalnak a kezdő taktusai mindig megdobogtatják a szívem, mert ezzel kezdenek. Visszanézve a gyűjteményem, a Fezenben is felvettem, pedig akkor teljesen ismeretlen volt még, de nem kellett sok, hogy klasszikussá váljon. Azóta az agárdi koncertet kivéve mindenütt felvettem.

20181013_138_veszprem_lord.JPG

20181013_139_veszprem.JPG

20181013_140_veszprem.JPG

20181013_141_veszprem.JPG

20181013_142_veszprem.JPG

Az elmúlt huszonpár év alatt én is sok helyen láttam az út mentén fejfákat, koszorút, mécseseket. „Őt is hazavárták, de csak emlék már”

20181013_143_veszprem.JPG

20181013_144_veszprem.JPG

Ezt a számot több okból is szeretem, egyrészt azért, mert jó kis lendületes darab. „Minden nap, minden áldott reggel, megküzdhetsz kint a csatatéren”

A másik ok, hogy ezt követi – jó esetben – minden idők egyik legszebb lírai dala. Nem erős ezt mondani, mikor csak alig fél éve ismerem? Nem hinném, néha pillanatok alatt születnek klasszikusok. Azért is közel áll hozzám, mert a szerzője szintén debreceni, és hasonló korú velünk. Az év végi összesítésben igen jó pozícióra számíthat. Ezek sorok pedig: „Már megértettem majdnem mindent / S a szívem örökké Tiéd”. Kell ennél több? Igen, valaki, akinek e sorokat szánod, ott legyen melletted ekkor.

Egy újabb remek darab az utolsó lemezről: „Lehet, hogy semmi nem jó, ami annak látszik / Az élet nem normális, mert nem változó”.

A Vándornál meghálálta magát, hogy nem a küzdőtéren voltunk, hehe. Sajnos ezúttal is kimaradt a Napvilág.

20181014_1_veszprem_koncert_vege.JPG

A koncertről távozva az Aréna előtt lévő Marian Cozma szobor, ami a nyáron kimaradt.

20181014_2_veszprem_arena.JPG

20181014_3_veszprem_marian_cozma.JPG

A hazaút viszonylag simán ment, egyedül a rédei leágazás után kellett egy kicsit jobban figyelni az őzek miatt, de simán hazaértünk. Egy újabb kellemes koncertélménnyel. Több koncerten voltunk már, de ilyen közvetlen csapat csak egy van. Itt nem kell noszogatni a közönséget a koncert végén. „Továbbra is ti vagytok a legjobb közönség” tűnhetne túlzásnak, de nem – van némi viszonyítási alapom. Azonkívül négy ismerőst is köszönhetek a koncerteknek.

A klasszikus felállás ugyan ismét felbomlott 2005-ben, de a jelenlegivel én teljesen elégedett vagyok. Az a két tag, aki már nincs itt (egyikük már nem is lehet), nos róluk is olvastam pro és kontra. Nem akarok állást foglalni egyik fél mellett sem, ez a része nem érdekel, ahogy egy kortárs vagy konkurens szintén négy betűs, szintén vidéki (borsodi) csapat esetében is lehet érdekességeket olvasni, de ez a része nem érdekel. Az igazság odaát van? Vagy még ott sem.

Tennék még egy rövid összefoglalót a lemezekről. Ezek az októberi álláspont, mire ezek a sorok publikálásra kerülnek, addig változhat (változott is):

-az első három lemez (oké, tudom, ez nem Omega, hogy hármas felosztás) ami a legjobban tetszik, ebben benne van a Big City lights, ami az végén kapott lehetőséget megmutatni magát teljességében, a Szemedben a csillagok tavaly forgott sokat, az év elejével parkolópályára került, mert kifutotta magát, olyannyira, hogy év közben rendszerint előkerült, a Ragadozók pedig talán a legjobb darab;

-a második három már annyira nem tetszett, de a jövőben lehetőségük lesz javítani. Az Olcsó és ügyes a körülményekhez képest vállalható darab;

-a harmadik pedig a feltámadás lehetett volna, csak hát itt is meg kell ismerni őket részletesebben, mindenesetre több szám is bekerült a lejátszási listába;

-a 45 pedig amolyan megkoronázása az életműnek, és ott a helye az első három mellett. 11-ből 7 számot szoktak játszani a koncerten, a kimaradt három is teljesen jó, időhiány miatt maradhattak ki. A záródal amolyan poén lehet, bár valamelyik koncerten ezt is eljátszották.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nevtelenutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr9914504190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.