Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.
Indulás Kisbérről Székesfehérvárra, ezúttal sem jött össze a pontos érkezés.
Azt hittem, hogy én vagyok csak ilyen „elvetemült”, hogy magnókazettákat hallgatok. Erre kiderült, hogy a Facebook-on több csoport is foglalkozik az egykori készülékekkel, kazettákkal, adás-vételi csoportok is vannak. Két hete, amikor a Párom elé mentem Tatabányára, az ottani piacon szétnéztem, de nem találtam semmi hasznosat. Most Székesfehérváron próbálkoztam, azért is indultunk korábban. Eltartott egy darabig, mire megtaláltuk.
Hát, itt sem jártunk sikerrel. Nem azt mondom, hogy semmi nem lehetett volna venni, de csak tényleg fontosakat szeretnék beszerezni. Viszont nagyon sok DVD lemez volt, eredetiek, ettől erős nyálfolyásom lett volna 14 éve.
Nem voltam biztos benne, de a távolban feltűnt egy nagy épület, és mint kiderült, ez a régóta keresett Vidi stadion.
Ezután bejelentkeztünk a Budai Vendégházba. Utána abrakolni szerettünk volna, de mint kiderült, a benzinkútnál lévő étterem már nem üzemel. Kénytelenek voltunk a 7-es út mentén elindulni a város vége felé a csárdához. Szerintem itt jártunk pár hete, amikor Dinnyésre mentünk. Név szerint Öreghegyi Bika Csárda, ami szállóként is üzemel. A távolságért cserébe vagy sem, de jókora adag ebédet kaptunk.
Este még elmentem az MM-be.
Vissza a szállóra már buszoztam, mert kicsit szorított az idő. A sofőrrel vissza is találkoztunk, aki szintén szeretett volna részt venni az esti koncerten. Ezúttal az Alba Regiába mentünk.
Sikerült Attist elkapni egy közös képre, bár lehetett volna jobb is. Viszont lett egy sapkám, és a Páromnak egy kulcstartó.
Az első fellépő a Radar volt.
Aztán jött az Edda, ezzel Székesfehérvár lett az első város, ahol mind a híres-négyessel találkoztunk, Neoton (tavaly április), Bikini (tavaly szilveszter), Lord (idén február) és most az Edda.
Ezúttal nem volt az Érzés, de egy eddig számomra ismeretlen szám, az Ima igen.
Gyulán ismertem meg a Pont neked című számot, most gőzerővel mehetett.
A koncert előtti fiaskó miatt már csak azért is „végigtomboltam” a koncertet.
Innen taxival mentünk vissza a szállásra.
Másnap pedig visszabuszoztunk.
November 25.
Ismét Tatabányán tettünk egy próbát. Ez annyiban jó, hogy nem kell keresgélni, az állomásnál található.
De nem jártunk szerencsével. Elmentünk Győrbe. Az egyszerűbb eljutás miatt Gyárvárosnál szálltunk le. A peronon visszatekintve Győrszentiván felé.
Majd előre Győr felé.
Egy jól elkapott pillanat, amikor Déli-Győr és a Pápa-Győr vonatok egyszerre indulnak.
A lepusztult megálló.
Egy kicsit szopatós a helyzet, ugyanis a két vonalnak nincs közös megállója, pár tíz méteres távolságra vannak egymástól, de a nevük egyezik.
Ismerős volt a helyszín egy idő után, itt voltunk tavaly márciusban.
A piac az ETO parknál található.
Aminek van belső része is.
Szolid ebédet is adnak, hehe.
Végül épp a végén Győrben sikerrel jártam. Két kazettát vettem. A Digital Scream ugyan megvan másoltan, de az az SKC olyan szar, hogy összekeni a fejet. Lehet, hogy ezek után kukázni fogom. Az utolsó kettő DS pedig megvan eredetiben, sőt a Túlélem én volt az első CD-m és sokáig az egyetlen. A Maxi Techno Trance megvolt 1994-ben, egy 120 perces TDK kazetta nagy részét töltötte ki, az sajnos odalett (és lett helyette a Deep 41).
November 30.
Ismét elmentünk az adventi fényeket megnézni, kezdésként Győrben.
Ezúttal is kitettek magukért, óriáskerék is van. Ezt látva honvágyam nem, de hiányérzetem lett. Szívesen megnézném a debrecenit is. Nem furcsa, évekig kézközelben volt, most meg majdnem hiányzik.
Akkor álljon itt a kisbéri kivilágítás is. Városháza.
Széchenyi utca.
Körforgalom.
Idei újdonság.
Másnap Budapestre utaztunk egy rendelésem miatt. Ez egy szombati munkanap volt. Ezúttal is megnéztem a tatabányai piacot, de még annyi minden sem volt, mint eddig. Az oroszlányi szerelvénnyel indultunk a Déli felé. Azaz csak mentünk volna, ha nem lett volna galiba az 1-esen. Ugyanis reggel váltóhiba miatt torlódás volt Komáromnál. Azután egy áramszedő szakadás rongálta meg a drótot Budaörsön. Emiatt mintegy fél órát álltunk Herceghalmon. Itt leszállítottak minket, lemondták a közvetlen oroszlányi járatokat. Átszálltunk a győri személyre, amely a következő állomáson, Biatorbágyon állt közel fél órát, mire el tudtunk indulni. Ugyanis félpályás lezárás volt. Mikor Budarörsön jártunk, láttam, hogy nem egy ezer éves Szili robbant le, hanem egy Taurus. Erről ennyit.
A Király utcába mentünk. Hogy milyen szállítmányért, arról lentebb lesz szó. A 10 lemezből 9 volt meg. Ja igen, cd-kért mentünk. Miután meglett az első DS kazetta, eldöntöttem, hogy előkeresem a cd-jüket és elhozom. Ezek után már cd-ket is elkezdtem nézni. Az utca elején a villamos megállónál volt egy bolt, ahol megvolt a hiányzó lemez, de aznap zárva voltak. Az utca elején volt egy bolt, ahová terveztük, hogy bemegyünk. A Rockdiszkontban is javasolták, hogy nézzük meg a Lemezkuckó nézzünk be. És lám, ott volt, egyből meg is találtuk. A lényeg az volt, hogy az utolsó kiadás legyen, és az volt. Azon kívül még két koncertjegyet is vettünk.
Innen a Westendbe mentünk kajálni.
Akkor már a budapesti adventet is megkerestük. Két megálló a Deák térig.
Az árusoknál ki volt téve, hogy készítsünk képet. Hát, bocsi.
Erzsébet tér.
Néhány kis utcán keresztül mentünk ki a Vörösmarty térig.
Napközben nem annyira látványos. A Casino mellett kimentünk a villamoshoz.
A Vigadó térig.
Ahonnan rossz irányba indulva eljutottunk az Eötvös térig.
Majd vissza a Fővám térig.
Kelenföldről a veszprémi személlyel mentünk, hátha nem lesz malőr a 30-ason.
Megérkeztünk Székesfehérvárra. Itt is szétnéztünk.
Itt már ég az első gyertya.
Innen busszal mentünk haza.
Ezekért mentünk. Ugyan tavaly letöltöttem a hiányzó albumokat, de olyan sokat hallgattam őket, hogy szerettem volna valamivel támogatni a csapatot, nem csak koncertjeggyel. Egy oldalon lehetett kapni az első három kazettát, de mire méltóztatott az eladó válaszolni, addigra elkeltek. Így aztán maradtak a cd-k. Nem mondom, hogy most mind a 10-et egyformán szeretem, de úgyis be fogom gyűjteni idővel. Az első három nagy kedvenc, a második három annyira nem tetszett. A harmadik harmad esélyes. Az utolsó albumra úgy tekintek, mint ami megkoronázza a csapat történetét. A koncerteken is elhangzik nagy részük.
