A megyeszékhely látogatás témája lement tavaly ősszel. Maradtak a megyei jogú városok, ezekből van öt, kettőn már jártunk, kettő elérhető közelben van, egy meg majd egyszer… A Balaton túlsó része mintha valami nagyon távoli hely lenne, elég kínkeserves volt eljutni Kaposvárra vagy Zalaegerszegre. Nagykanizsa sem volt jobb helyzetben.
Indulás reggel a komáromi busszal, ott kis várakozás után éppen aznap indult a nyári szezon, és a Tópart Expresszel mentünk. Ha jól tudom, ez csak a Déliben és Kelenföldön állt meg, ahhoz képest szépen tele volt. Kénytelenek voltunk elől a kerékpárszállító vagonban utazni.
Mintegy két óra hossza után meg is érkeztünk. A peronról Nagyrécse-Székesfehérvár tekintünk, majd a másik irányba Fityeház-Pécs felé.
A pályaudvar kb. a veszprémi vagy zegihez hasonló állapotú. Az állomás mellett a parkban néhány régi jármű van kiállítva.
Mivel úgyis Kanizsa, akkor a legendás 424-es gőzös társaságában.
Mellette egy 375-ös, ami egy kisebb méret.
Az Ady Endre úton indultunk el, de az átjárónál várakozni kellett.
A túloldalon még egy gőzös szerelvény, de az zárt helyen.
Az egyik lakótelepre betérve a távolban feltűnt egy épület a távolban. Olyan, mint egy laktanya, de erről nem találtam sehol információt. A kép közepén (nem)látszó sárga paca.
Kerestem a helyi stadiont, elvileg az állomásnál kellene lennie, de ott nem találtam semmit. Odébb viszont megvan a helyi FC.
Vele szemben a Pannon Egyetem.
A közelben lett volna elvileg egy ajándékbolt, de nem találtuk meg. Tovább haladva az Erzsébet térre értünk, ahol újabb próbát tettünk.
Szerencsénk volt, kaptunk mágnest. A bolt a Hotel Central mellett balra.
Szökőkút a Városháza előtt, Zenepavilon.
Testvérvárosok kútja az iskola előtt.
Következő hely a Pláza lett volna. Közben elhaladtunk a buszállomás mellett.
De ez valami iszonyat kihalt valami. Van egy kínai és egy mozi benne. Átmentünk a túloldalra, egy nagyon kis tó mellett elhaladva a korábban látott rózsaszín épületről kiderült, hogy a piac üzemel benne, ahol kajáltunk egyet.
A Király utcára kijutva egy elhagyott épület mellett elhaladva, néhány gyár és egy vasúti átjáró után eljutottunk a Kanizsa várhoz.
Majd visszatértünk az Erzsébet térre, ahol végre megmoccant a szökőkút.
Ezen a részen található a Vasember-ház, mellette a nemrég kialakított sétálóutca, amelynek elején a Kereskedő feleségek szobor látható.
A Deák tér felé haladva betértünk a Sugár utcába, ahol valami közintézmény találtunk, de nem ezért mentünk, hanem elvileg mellette a Kanizsa TV. Hát…
Velük szemben egy park, ahol valamire készültek, mert pakoltak kifele. Az 1956-os emlékművel szemben.
Akkor Deák tér: Bogenrieder palota, egy szélmalom, amit alusdobozokból és kupakokból építettek, Bankpalota étterem, a bolgár testvérváros, Kazanlak által ajándékozott rózsák, a 48. gyalogezred és Petőfi szobra.
A közelben található Eötvös tér, ahol a Nagy-Magyarország emlékmű.
A Járási hivatallal szemben található a 17. hosszúsági kör emlékmű, mellette pedig a Bíbor Center.
Az Eötvös térnél lekanyarodva elhaladtunk a Kanizsai Kulturális Központ előtt, majd egy újabb térre, a Széchenyire értünk ahol egy kereszt mellett a Négy évszak szobra is látható.
A Deák térre értünk vissza, a templomot megkerülve, annak sarkában a Turul.
Egy kis hűsítő után az Ady utcán lévő Postahivatal, majd kihagyva néhány műemléket és a jó messze lévő tavat és kilátót, visszatértünk az állomásra, ahonnan egy két kocsival ellátott Szili vitt minket Fehérvárig. Onnan pedig a „Kis ládával” hazáig.
Összegezve: nagyjából kihoztuk, amit lehetett ebből a túrából. Egy kicsit mintha elhanyagolt lenne a város, olyasmi, mint Pápa, hogy több potenciál is lehetne benne. De semmi gond, ezt is láttuk, egy pipa az ötből.
