Az utazások helyszínét több tényező alakítja ki. Ezek egyike, amikor vasútvonal mentén indulok neki. Ezek lehetnek létező vagy az elmúlt 12 év során megszűnt vonalak. Vagy olyan, amit már fel is szedtek. Van ilyen?
Persze, nem is kellett volna annak idején sem messzire menni, elég a Zsuzsi vonatra gondolni. Valamelyik oldalon volt több kép is, amely az évtizedekkel ezelőtt felszámolt Hármashegyalja-Nyírbéltek szakaszon készültek. És bár az elmúlt 25…. Huszonöt év! Tényleg, el is felejtettem, hogy most kellene egy újabb jubileumi kerékpártúrát megtenni. Fel is merült egy újabb, méghozzá a Veszprém-Alsóörs táv megtétele. Csak ehhez el kellene vinni a bicót Veszprémig. Onnan meg… Amikor bejöttek a kissé hűvösebb idők, az is felmerült, hogy inkább végigsétálom ezt a távot. Arra is rámegy a napom, de ha kihull a lovam, akkor problémásabb helyzetben vagyok. Visszatérve a Zsuzsira, sokszor megtettem a Nyíracsád-Nyíradony közötti utat, semmi nyomát nem láttam az egykori vasútnak, leszámítva a kiállított kismozdony az út mentén.
De volt egy-két másik vonal is, ami ’izgatta’ a fantáziámat. Az egyik a Bicske és Székesfehérvár közötti vonal. Végül ez győzött, most 40 éve szűnt meg a személyszállítás. Összeállítottam az útvonaltervet, és esetleges néznivalókat a közeli településeken, és szeptember végén elindultam.
Eredetileg az első busszal mentem volna Tatabányára, de aztán mégsem. Az első lehetőséggel Bicske Alsóig mentem vonattal.
Innen a felüljáró után a temető mellett haladtam el. Mellesleg láttam jó pár régi dolgot az 1-es vonal mentén, ott is felmerült, hogy majd egy gyalogtúrát teszek arra, csak ott a pálya nagy forgalma okozhat gondot.
Eljutottam a Városházáig, az előtte lévő Hősi emlékműig, a Szent István szoborig és római katolikus templom mellett lévő Emlékezés virágáig.
Az egyik út szélén lévő szalmabábufigurák.
A Kossuth tér felé haladva Botond szobra, Művelődési Központ, és újabb szalmafigurák.
De hol a Turul? Ja, az épület tetején.
Mi is van Bicskén? A Spar központja. A buszból párszor már láttam, de az jóval távolabb van a várostól. Viszont egy helyi Spar itt van a tér mellett. Miután ott feltankoltam, elindultam a kastély irányába.
A Battyány-kastély viszont el volt kerítve, csak úgy nem tudtam bemenni.
Visszaindultam a központ felé. Az egyik utcában különböző állapotú épületek vannak – na, ez micsoda megállapítás! Az egyik kis utcában sok szépen felújított, de láthatóan régi ház volt. Bár nem mindegyik van ilyen jó állapotban.
Az állomás felé haladtam, ahol a Járási hivatal, egy Trianon emlékmű, a református templom és egy szintén elhagyott épület mellett haladtam el.
Bementem az állomásépületbe is, de ott nem készítettem képeket. Amúgy eléggé leharcolt egy hely. A túloldalon mintha egy régi laktanyánál lennénk.
Néhány épületet elkezdtek felújítani.
Bár a környék nem igazán javasolt megnézésre, nem volt semmi gond és elindultam Felcsút felé.
Hoppsz, megvan egy szelvénykő?
És itt ment volna a régi vonal?
Nem valószínű. Ugyanis a honvédség területe, mostanra szinte letarolt területe kiér az út széléig. Itt soha nem haladhatott vasút.
Innen már látni Felcsútot.
Meg is érkeztünk.
Mivel is kezdhetnénk, mint a Gyakadémia épületével.
A régi vasút területére pár éve egy kisvasút épült. Emiatt ment is az anyázás politikai vonalon.
Másnap derült ki, hogy a Puskás odahaza elverte a Lokit. Ha tudtam volna, gratuláltam volna a fiúknak, a hazaiaknak nem :-/
A kisvasút végéhez vagy elejéhez nem mentem el, amúgy is felmerült, hogy egyszer majd utazni kellene rajta. A Vasút utcán haladva.
Eljutunk a régi Felcsút megállóhoz. Bicske és Felcsút állomások felé tekintve.
Itt volt a megálló.
Visszamentem a 811-es úthoz.
Közben elhaladtam az Önkormányzat épülete előtt, a Tamássy-Margalit kúria, az óvoda épülete előtt.
A kisvasút közbenső megállója.
Szépen felújították az egykori állomásépületet.
Vissza a főútra. Ismét néhány elhagyott ház.
Megérkeztünk Alcsútdobozra.
Néhány vendéglátóhelyiség és közintézmény a központban.
És már kint is vagyunk a faluból. Innen nem messze található az Arborétum, ami a kisvasút végállomása.
Ott van.
Innen pedig földúton egy olyan megálló helyéhez, amit térképen is alig találni, a hozzá tartozó település is jó messze van.
És itt van baszdmeg!
Néhol lehetett a sínek „között” haladni, de hamar túl sűrű lett az aljnövényzet.
Most szerencse, hogy gyalog vagyok, mert a fák között keróval nem lehetne menni.
Még jó, hogy a terményt már levágták, mert könnyebben lehet haladni az erdős rész felé. Remélem, a tulajdonos nem jár a környéken. A térkép szerint itt már vannak sínek, de a fák közé kell menni. Kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik a nyomvonalon próbálnak haladni, ami ez esetben is majdnem dzsungeltúra.
Végül eljutottam egy olyan részre, ahol még a betontalpak megvannak. Jó helyen járok.
Ez lenne itt valahol Vértesboglár helye. Maga a falu kilométerekre van innen. Egy régi képet láttam a megállóról. Hát, nem így néz ki a környék hajdanán.
Talán még ez a lépcső jelzi, hogy jó helyen járok. Ha lenne peron, amit nehéz lenne már megtalálni, még a helyét is, akkor onnan néznénk Felcsút állomás, aztán Vértesacsa felé.
Az úton továbbhaladva, a töltés itt teljesen jól járható. Néhány szelvénykő, talpfák láthatóak.
Itt már eléggé fel van túrva a talaj. Járható a töltés, de addig kerülgettem az ágakat, hogy az egyikben sikerült elvágódni.
Itt keresztezte a közutat a vasút. Innen balra megyünk Vértesacsa felé.
Jól járható földút, és kellemes az idő. Ezt az időt szoktam hiányolni tavasszal és ősszel, mert nyáron a kánikulában kinek van kedve mászkálni hátitáskával. Mondjuk ez a környék jól fedett helyen van.
Elértük a horgásztavat.
Végül aszfaltozott úthoz értünk. Név szerint a József Attila utca.
A központban a Polgármesteri hivatal, a templom és a mellette lévő tér.
És előtűnt ismét a sín, egy őrház mellett. De csak egy darabig. A térkép amúgy hülyeséget jelez, nincs rajta a kisvasút vonala, viszont ott is jelzi, ahol nincs folyamatos sín.
Lassan fogy az idő, elindultam a vasútállomás felé.
Erre lesz.
Ejha.
Vértesboglár aztán Vereb felé tekintve.
Szép épület lehetett, de lassan összedől. Milyen furcsa, amikor pár éve néztem ezen vonal képeit, olyan távolinak tűnt a hely, most pedig itt vagyok.
Esélytelen a nap folyamán tovább haladni, bár szerettem volna Lovasberényig eljutni. Busszal mentem végül Székesfehérvárig. Az még jár.
Ez aztán premiertúra volt. Még ilyen hosszan nem voltam soha gyalogtúrán, illetve voltak már városnéző séták, de ez nem az. Kiváló időt fogtam ki, jó lenne, ha a következő hétvégék is ilyenek lennének. 25 éves kerótúra helyett ez jutott.