Egy hónappal a böhönyei túra után újabb különvonat volt kilátásba, Kalocsára és Dunapatajra. A hónap elején hozott vírusos szigorításos majomkodások miatt azonban ez a rendezvény is elmaradt sok más mellett.

A megszűnt vasútvonalak keresésekor jutottam el a Zalabér-Batyk – Balatonszentgyörgy vonalhoz, majd onnan tovább nézve Somogyszob. Az első nagy részét teljesen felszedték, a másodiknál még megvan a pálya. Aztán beugrott, hogy pár éve volt egy emlékvonatos különjárat (2009-ben itt is megszűnt a személyszállítás), de arra nem tudtam elmenni, mert nem volt megfelelő tömegközlekedés. De most itt a lehetőség.

Kezdenek fogyni a bejáratlan vonalak a környéken, de mielőtt még kétsége esnék, el kell utazni úgy 25 km-re lévő kis mellékvonalra.

Amikor Ásványrárón voltunk, akkor hazaúton hamar elértük Győrt. A közút mellett végig kerékpárút is volt, és mindez sík vidéken, úgyhogy ezért is indultam ennek a mai napnak neki, már nincs a nyári nagy meleg.

Komárom-Esztergom megye utolsó sarkainak megtekintése.

Mosonmagyaróvárra mentünk egy rendezvényre, és közben volt idő, hogy az 1-esen szétnézzünk. Mindkettőn!

Tavaly merült fel egy olyan tervezet, hogy mivel Komárom-Esztergom Megye a legkisebb az országban, ezért bejárom az összes teleülést, ha már itt élek.

Amikor pár éve az Almásfüzitő-Komárom távot letekertem, akkor tévesen neveztem azt a szakaszt 4-esnek. Most eljött az ideje a tényleges 4-es távnak, de a tervek szerint csak Tátig mentem volna. Illetve, dehogy mentem, otthon maradtam.

Hogy miért pont itt? Többször néztem az adatbázisban az itt lévő két megálló és egy állomás adatait, de valahogy túl messzinek tűnt. Aztán kiderült, hogy nem is megvalósíthatatlan a projekt.

A 106-os vasútvonal első megtekintése 2015. augusztus végén volt. Aztán várni kellett pár évet, mire tavaly májusban ismét eljutottam oda, ezúttal debreceni kezdéssel sikerült gyakorlatilag a hazai részt végig megtekinteni. De hátravolt még a határ túloldalán lévő megszüntetett szakasz.