Voltunk Tatabányán, voltunk Komáromban. Mi van a kettő között? Vértesszőlős, Almásfüzitő, Tata. Ez utóbbi nevét ismertem oly módon, hogy a kilencvenes években közlekedő Arrabona gyorsvonat Debrecen - …- Bp-Keleti – Bp-Kelenföld – Bicske – Tatabánya – Tata – Komárom – Győr – Mosonmagyaróvár – Hegyeshalom útvonalon közlekedett Bécsig. Egyébként ajánlották Tatát, annál is inkább, mert a fejünkben vele kapcsolatban egy nagy fehér volt van, a térképre nézve viszont egy nagy kék folt látható. És még egy kis apróság.
Az út miatti eltávunkat már hetekkel korábban jeleztük, de egy adminisztratív hiba miatt majdnem kútba esett (ehhhhh). Ez volt az első alkalom, hogy szállás foglalásához a booking.com-ot használtam. A szombati indulás előtt tervbe volt véve, hogy elmegyek Komáromba a kerékpáromért … ja igen, miután sikeresen átvészeltem a tatabányai utat, több Csepel szervizet is felhívtam, de az itteni vonatközlekedés miatt nem volt egyszerű. Végül egy héttel ezelőtt a déli vonattal Komáromba vittem, és a hét folyamán meg is javították. Szombat helyett végül abban maradtunk, hogy hétfőn, a tatai túra után megyek érte. Indulás ezúttal is a kisbéri autóbusz állomásról történt Tatabányára, mivel Tatára nincs közvetlen járat, csak a két szomszédos városba.
Tatabányáról személyvonattal mentünk tovább, nem is Tatáig, hanem az előtte lévő, de hozzá tartozó Tóvároskert megállóig.
Miután elment a vonat, Vértesszőlős felé tekintünk.
Szemben egy esővédő-szerűség lenne, de vele szemben is van egy. Bizalomgerjesztő objektumok.
A tényleges épület a bokor takarása miatt nem volt látható, az is leharcoltnak tűnik.
A peronon egyenesen tovább haladva eljutunk egy kereszteződésig. A sínek nem sokkal később balra kanyarodnak Almásfüzitő felé.
Mi is balra kanyarodunk a kereszteződésben, és elindulunk a város felé.
De előtte még nem tudom megállni, hogy ne menjek a megálló közelébe.
Az épület lezárva, a váró még nyitva, de egyébként eléggé elhanyagoltság érzetét kelti az egész környezet. A Párom, aki amúgy nemigen foglalkozik a vasúti dolgokkal, nem értette, ha már ilyen vonatok járnak erre (Talent vagy Flirt), és ilyen jó sebességgel, akkor az épületek állapotával miért nem foglalkoznak. Ezt én sem értem. Ja, és Ő nem látta útközben a vértesszőlősi megállót.
Azért szálltunk le itt, mert a Google map szerint innen közelebb van a szálló, mint a tatai vasútállomástól. Végül is, két kanyar, és eljutunk a Fáklya utcára. Ahol aztán szépen ki van pakolva.
Most amúgy hülyeséget mondtam / írtam, mert ekkor már lecuccoltunk a szállón, aztán mentünk vissza egy kajáldához és csak utána készítettem képeket. Az Öreg-Tó Club Hotelben szálltunk meg, ami régebben úttörőtábor volt.
Majd elindultunk a tó felé.
„Az Öreg-tó mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halastava. A tó Tata közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a város, a déli és délnyugati oldalán erdős területek találhatók. A tavat tápláló Által-ér délkeleti irányból folyik be és öt ágon távozik észak felé a városon át. A tavat ősszel leürítik, tavasszal feltöltik. Mivel klasszikus árapasztó mederrel illetve műtárggyal nem rendelkezik – ellentétben a völgyzárógátas tározók többségével – a vízszintszabályozáson, feltöltésen-leürítésen kívül az árapasztást is az öt zsilipen keresztül kell megoldani. Az öt zsilip közül legjelentősebb a Vecserei zsilip.”
A kutya élvezte a fürdőzést.
Magunkat már nem sikerült annyira lefotózni.
Van egy út, ami körbevezet a tó körül, ezen indultunk el, az eleje lemaradt, de egész úton csak egy dologra tudtunk gondolni – MIÉRT VAN ITT ENNYI QRVA SZÚNYOG??!!
Innen nem lett volna messze a kiindulási pont, de híd híján vissza kellett sétálni.
A szúnyoginvázió után gondoltunk arra, hogy talán kellene valami szert venni ellenük. Addig-addig, hogy mire elindultunk, bezárt a Penny, a Sparral nem is próbálkoztunk, maradt a Tesco. Ami a város szélén volt teljesen. Helyi járattal próbáltunk eljutni oda, de nem tudtunk végig menni. Egy kis Reál után gyalog indultunk útnak, közben ránk sötétedett. A visszaút nem lett volna sok légvonalban, úgy két és fél km. De a tavat nem repülhettük át. Meg is kerülhettük volna, de közvilágítás és valószínűleg a kiépítettség hiánya miatt ez sem ment volna. A központ felé pedig legalább egy óra lett volna az út. Maradt a taxi, aminek a költsége előreláthatóan nem tíz forint volt. Ja, és a szálló udvarában esküvő volt, néhány illető nem tudta csendben zárni a folyosóajtót (de aztán elkussoltak).
A másnapi egész napos városnézés itt: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/28/2016_08_14_nem_varunk_ujabb_30_evet