Először én voltam Szegeden egyedül, kétszer is, 2005-ben és 2008-ban. 2017-ben együtt voltunk. Aztán külön elmentem kétszer is vonalbejárózni, 2020-ban és 2024-ben. De egyvalami mindig kimaradt. Ez pedig a Vadaspark. 2017-ben voltunk Veszprémben és Nyíregyházán, de ez kimaradt.

Az első busszal indulás Tatabányára, onnan vonattal Kelenföld, majd metrókkal Kőbánya-Kispest, onnan pedig Kiskunfélegyháza. Ott most sikerült hűtőmágnest venni, de nem volt egyszerű, mert a Tourinform nyitva is volt, meg nem is. A következő járattal tovább Szegedre. A pályaudvartól villamossal  jutottunk el a Vadasparkig.

Itt sem volt túl nagy szerencsém a hópárduccal.

Visszaúton még betértünk egy telefonoshoz, most már van védőfólia a telefonon. És ennyi.

Most egy olyan helyre mentünk, ahol nem voltam már 16 éve. Akkor sem sokat.

Ismét szombaton.

De melyik? Ugyanis van a határon belül négy ilyen település (Duna-, Tisza-, Balaton-, Puszta-), és néhány a határon túl.

Rengeteg hajmeresztő történetet lehet hallani, olvasni az utakon való közlekedés kapcsán. A hazai autópályákon napi szinten vannak ütközések különböző okok miatt. Ott vannak még a részeg vagy drogos vezetők. Az útviszonyok miatti balesetek. Vadveszély. Vonattal való ütközés – bár ehhez kell némi ügyesség és beképzeltség. Mintegy négy éve vezetek folyamatosan, mondhatni szerencsém volt eddig. Illetve mégsem, mert egy vizes úton való megcsúszás miatt két éve állt az autó jó pár hétig.

Egy újabb megye, ahol már régen voltunk – egy vármegye, ahol még sohasem.

Úgy 5 éve van ez az út betervezve, utalás a Balaton partjaira. 2019-ben Balatonakarattya, Zánka, Siófok révén megvolt a keleti, északi, déli rész. Már akkor be volt tervezve a keszthelyi út. De csak most jött össze. Addig azonban a két megelőző hónapban történt egy s más. 

Ami lemaradt.

Ezúttal is bebizonyosodott, hogy ember tervez, Isten végez.

Hát, majd este Retro Fesztivál, de addig van még más is.