A mai napon a veszprémi vadasparkba, pontos nevén Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba mentünk el hármasban. Veszprémre legalább két napot kellene szánni, majd egyszer.

Székesfehérvárig busszal mentünk, majd onnan tovább is.

Innen jobbra-balra, kis utca, nagy utca, egysávos utca, mire eljutottunk a célegyenesig.

De jó, mindenki ilyenkor akar vadasparkozni, amikor mi, hehe.

Itt is kaptunk egy térképet a bejáratnál. Úgy látom, hogy ez átláthatóbb lesz, mint a nyíregyházi.

Innentől nem sok kommentár lesz, csak képek sorozata.

Igen, már itt is van hópárduc. Nyíregyházán nem volt szerencsém velük – itt sem.

Itt megállnék egy kicsit. 30 éve voltunk egy Balaton környéki állatkertben. Ott készült egy kép rólam, amint egy bociszobornál állok. Pont, mint ez, de az nem ilyen fás részen volt, hanem, mint fentebb, az antilopos résznél.

Szellemes, de most már hanyagolhatnánk a kígyókat?

Egy külön részen található a dínópark.

Az ugye megvan, hogy az ott a távolban a Viadukt, az MM-projekt része.

Innen pedig séta vissza. Jó, hogy Kisbér nincs messze, mégis jó komplikált visszajutni. A vasútállomást elvetettem, a buszhoz pedig egy kicsit eltévesztettem az irányt. A vége az lett, hogy nagyon kellett sietni, mindenki hülye volt mindenkivel, a buszállomás menetrendje is bonyolult lett hirtelen. Végül az utolsó utáni pillanatban elértük a buszt, elmentünk Székesfehérvárig, bár valami útépítés miatt álltunk jó pár percet. Onnan vonattal mentünk hazáig. Nézd már, még melléket is kaptunk!

Ja, és tanulság a nap végére: vigyázz a kerítés mögötti kutyákkal!