Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.

Egy hónappal a böhönyei túra után újabb különvonat volt kilátásba, Kalocsára és Dunapatajra. A hónap elején hozott vírusos szigorításos majomkodások miatt azonban ez a rendezvény is elmaradt sok más mellett.

Az év elején Mohácsra egy buszos kirándulással jutottunk el, és további jó lehetőségek merültek fel akkor. Aztán a vírushelyzet miatt ugrott az egész. A nyár folyamán mintha kezdene normalizálódni a helyzet.

Több szlovák, két osztrák és egy román út után nyitva állt a lehetőség, hogy más környező vagy nem környező országokba is elmenjünk. A győri buszállomáson a Volán Tourist hirdetései között több jót is találtunk, végül ez lett a befutó – még akkor is, ha az időzítés nem lett a legjobb.

Három nap – három helyszín. De ha az égiek velünk, akkor egy napot meg lehet spórolni, és jut másnak hely – szószerint és képletesen is.

Az első teljes napot a 42. MM pontra szántam. Ez pedig nem más, mint az Aggteleki cseppkőbarlang, melyhez nem olyan egyszerű az eljutás.

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, eső lesz. Lesz, ha lesz. Ják óta már nem hiszek nekik. 

Kecskemét is az MM-projekt része, de a viszonylagos jó közlekedés miatt annyira nem erőltettem még, amolyan laza szombati kiugrósként szerepelt. Most jött el az a szombat. Ja, és a megkopó jó modoromat lassan, de biztosan lehúzzák a vécén az elmúlt évek élettapasztalatai.

A mai nap Hollóházára volt szánva, ha már „véletlenül” ide, a Zemplénbe szerveztem le pár napot. Sorra került a sárospataki kastély is. 

Annak ellenére, hogy a Dunántúlon is lenne mit megnézni, az Északi-középhegység egyre többször kerül elő mostanság. Ami egy tévedés miatt történt. Hollókőre mindenképp el szerettem volna menni, de a menetrendkeresőbe Hollóházát írtam. Aztán csodálkoztam, miért kell egy teljes nap az eljutáshoz. Azért, mert utóbbi a Zemplénben található. Aztán addig „nézegelődtem”, hogy a környéket is felírtam a listára. Kapóra jött a hazautazás, így ezt is útba ejtettük.