Egy hónappal a böhönyei túra után újabb különvonat volt kilátásba, Kalocsára és Dunapatajra. A hónap elején hozott vírusos szigorításos majomkodások miatt azonban ez a rendezvény is elmaradt sok más mellett.
Pedig még szabadságot is sikerült szerezni a hétvégére. Nem maradtam azonban üresen így sem. Valahogy eljutottam a Tamási nevezetű egykori elágazó állomásra, ahol két vonal is… Az egyik vonal áthaladt rajta, ez volt a 49-es Dombóvár-Lepsény, amit közel 30 éve teljesen felszámoltak. A másik vonal a blog témája, a 48-as vonal, ami egy kis rövid mellékvonal Tamási és Keszőhidegkút-Gyönk között. Ez is megszűnt mintegy 30 éve, de teherforgalomra állítólag még használják.
Eredetileg már csütörtökön indultam volna, de elég ködös idő volt, úgyhogy akkor sztornó. Pénteken autóval Keszőig mentem. Onnan busszal Belecska és Pincehely érintésével jutottam el Tamásiba. A buszállomás az egykori vasútállomás épületében van.
Egy közelben található épület, nem sikerült kideríteni, hogy kicsoda-micsoda. Felmerült az is, hogy laktanya lehetett, de nem, az kicsit odébb van (e sorok írása előtt nem sokkal derült ki, hogy a közelében voltam, de majd egy esetleges Tamási-Dombóvár túra során előtte haladunk majd el).
Az épület a 65-ös út és a Hársfa utca kereszteződésében található. Ez utóbbin haladtam tovább, itt található egy kemping és a strandot is látni.
De a kilátó jobban érdekel. Név szerint Vas kilátó.
A kilátó mellett tanösvény halad.
A Hársfa utcára visszatérve eljutottam a város szélére, a Parkerdőhöz.
Eszterházy-vadászkastély.
Néhány közintézmény a 65-ös úton lévő Szabadság út mentén.
1956-os emlékmű.
Üzletközpont, Kormányablak, könyvtár, Művelődési központ, Szent Flórián, Városháza.
Dámszarvas, Trianoni és két világháborús emlékmű.
Würtz Ádám? Gyerekkoromban sok mesekönyvnél találkoztam a nevével, aztán feledésbe merült, és most került újra elő. Nem csoda, hogy a város szülötte a híres grafikus.
A Járási Hivatal és a Koppány folyó után visszajutunk az egykori vasútállomásra.
Pári-Dombóvár felé.
A vonal vége.
Rakodó.
Őrház.
Kiágazás az egyes vágányba, melyből hiányzik pár méter.
Vasúti telefonközpont.
Pári-Dombóvár felé.
Fornád-Kecsege Lepsény, Adorjánpuszta KHK-Gyönk felé tekintve.
Az egykori állomás.
Jobb oldalon a Kesző felé vezető vonal, a bal oldali részen a lepsényi vonal töltése.
Biatorbágy óta az ilyen lemezeken nem nagyon merek átsétálni.
Folyamatos búgás hallatszott, de nem vonat miatt, hanem a közelben lévő Galvanica BT-től származott a hang.
El is értük az első helyet, Adorjánpusztát. Tamási, majd Pacsmag felé tekintve.
Nemrég láttam egy videót, mely az utolsó napokban készült a vonalon. Nehéz elhinni, hogy itt egy épület állt, és hogy volt itt még egy vágány kb. a kép közepe táján.
Egy darabon a közeli földúton haladtam, mert nem annyira kellemes a kavicsos talpakon sétálni, de aztán visszatértem.
Adorjánpuszta, majd Alsómajsa felé tekintve.
Pacsmag megállónál vagyunk, és a második képen lenne látható a megálló névtáblája. Itt egy kicsit sáros már a pálya.
A Pacsmagi tó itt van a fák, illetve a növényzet mögött, a régi felvételen még jobban látható volt, nem volt ilyen sűrű a növényzet.
Pacsmag, majd Kesző felé tekintve.
Alsómajsa egykori megálló-rakodóhely helyén is csak fák, melyek rejtekében található még némi nyom az egykori épületre.
Balga módon itt be volt dugva a fülem, amikor kihúztam a fülest, akkor mintha lövéseket hallottam volna a távolban. Vadászokkal, vadakkal nem találkoztam.
Az utolsó száz métereken még egy buzi híd.
Aztán feltűnik a 40-es vonal vezetékrendszere.
Keszőhidegkút-Gyönk állomás raktárépülete, de a fényképező már nem bírta.
A kamera valamivel jobb képet adott.
Belecska, majd Szárazd felé tekintve.
Egy igazi elkúrt kép.
A sötét miatt nem volt idő se Kesző, se Gyönk meglátogatására. Majd egyszer. Hazafelé úton kifogtam egy vadbarom kamionost is, aki mindenképpen meg akart előzni lakott területen.
