A megszűnt vasútvonalak keresésekor jutottam el a Zalabér-Batyk – Balatonszentgyörgy vonalhoz, majd onnan tovább nézve Somogyszob. Az első nagy részét teljesen felszedték, a másodiknál még megvan a pálya. Aztán beugrott, hogy pár éve volt egy emlékvonatos különjárat (2009-ben itt is megszűnt a személyszállítás), de arra nem tudtam elmenni, mert nem volt megfelelő tömegközlekedés. De most itt a lehetőség.
Kapóra jött, hogy az állami ünnep miatt megkaptuk a hosszú hétvégét. Székesfehérvárig autóval mentem, mint kiderült, kicsit elnéztem az indulási időt, és hamarabb értem oda (remélem, nem trafiztak a 81-esen).
Ez a harmadik különvonat lesz, Kelenföldtől egy Csörgős járat visz Balatonszentgyörgyig a 30-ason, majd onnan irányváltással Böhönyéig megyünk. Tovább nem járható a pálya, mert a nyári esőzés tönkretette a pályát.
Időközben befut a Tópart IC, majd a mi járatunk.
Szép kis köd van.
Némi várakozás Siófokon.
Majd Fonyódon. Ezúttal a videóanyag egy kicsit terjedelmesebb, mint a képanyag, így képen nem látszik a túloldalon várakozó kaposvári személyvonat.
Megérkeztünk Balatonszentgyörgyre.
A győri IR.
A vendéglátóasztalok.
Az állomás az utca felől, majd a váróterem, jegypénztár.
A település polgármestere, Farkas László Nándor beszédje.
Visszaindulás után Balatonberény.
Ezután lekanyarodtunk a 30-asról a 37-esre. Éppen a kanyarnál jött szemből két piros Flirt. A kanyar után található Balatonkeresztúr állomás. Balatonberény, majd Balatonújlak felé tekintve.
Az erdős tájakon haladva kicsit olyan érzésem volt, mintha otthon-otthon a 105-ösön utaznék.
A következő megálló Balatonújlak, egy táblás megálló, ami a faluval ellentétes oldalon helyezkedik el. Balatonkeresztúr, majd Kéthely felé tekintve.
Kéthely, az állomáson Balatonújlak, majd Marcali felé tekintve. Közben felfedezve egy felszedett vágány helyét.
Marcali állomás, eddig van néha teherforgalom. Kéthely, majd Bize felé tekintve, meg párszor a rakodóra.
Mesztegnyő állomás, Bize, majd Böhönye felé tekintve.
A böhönyei váltókörzet őrháza nem túl jó állapotú és óvatosan megközelítendő.
A nagyvasút mellett található a mesztegnyői kisvasút.
Voltak, akik nem jöttek tovább, hanem a kisvasúttal utaztak.
A ’végállomás’, a peronról Mesztegnyő, majd Felsőbogátpuszta felé tekintve.
Megártott a böhönyei ital… ja, nem, mivel még el sem jutottam az asztalokig.
Az utca felőli részen van kialakítva egy kisebb színpad. A mikrofonnál a polgármesterasszony, Zsoldos Mária Piroska mond beszédet, a jobb oldalon lévő úriember pedig az a György-Dávid Valentin, aki a mai napot megszervezte. Köszönjük!
Itt is van ingyen ital, de nem ihatok, mert vezetek este. Aztán addig lehet kimegy, lehet nem.
Enni viszont lehet.
Kép nem készült, de a videóban szerepel a Böhönyei Dalkör is. A nap teljes anyaga mintegy másfél óra lett volna, de lemerült a kamera:
Ezután következett Badár Sándor, mintegy 40 perces műsora.
Közben adódott némi malőr a Csörgő körüljárásakor. Nem volt biztos, hogy végig tud menni a másik vágányon, de végül sikerült. Némi késéssel indultunk vissza. Sokan kijöttek a külön vonathoz (mint tavaly a szabolcsi túra során).
Nem maradt ki valami? De, Bize mrh. Mesztegnyő és Marcali között. Viszont itt egy nehezen elkapható tábla és egy közúti átjáró az egyetlen, ami a megálló helyére utal, ugyanis 2009 előtt megszűnhetett. Az út során nehéz elhinni, hogy itt volt másik vágány, vagy felvételi épület.
Balatonszentgyörgyön várni kellett egy kicsit, úgyhogy kis késéssel, de megérkeztünk Székesfehérvárra.
