Két nap után ismét egy vonalbejáró, azonos kezdéssel, de ezúttal új távon.
Indulás ismét Kisbér – Komárom autóbusz, majd onnan gyalogosan Észak-Komárom. Onnan ismét tovább Érsekújvár, majd Párkány. Ott pedig várakozás, de most nem buszra, hanem a Lévára induló Bz-re. Idővel be is futott. Ez érdekes lesz, összevetve a hazaiakkal.
Itt megmaradt a 3+2-es üléselrendezés.
Kijelző van, nálunk nincs.
Csak éppen késve indultunk, és kérdéses volt, hogy Csatán lesz-e idő átszállni. Valahol írták, hogy a ZSSK-nál jobban bevárják egymást a szerelvények. Itt volt így is.
Itt egy makett, rajta négy viszonylat. Az első etap a Párkány és Léva közötti csatai kiágazás létrehozása, amivel az első vonal ideért (1886). Ezután Balassagyarmat felől ért ide a vasút 1891-ben, és a kettő össze lett kötve. 1899-ben elindult egy másik pálya építése Ipolyságtól Korpona felé. 1925-ben onnan ment tovább a pálya Zólyom felé. Amennyire láttam a zólyomi vonal egy kis mellékvonal itt, van egy villamosított vonal is ott. A közlekedés pedig úgy néz ki, hogy bejön a vonat Párkányból ide, majd kis áldogálás után megy tovább visszairányba, de csak egy darabig, ugyanis az őrhelynél egy másik vágányra kerül, és úgy megy tovább Zólyom felé. Amolyan Y-os menet, mint Dévaványánál is van – mily „meglepő”, hogy ott is egy felszedett vonal miatt van ez a helyzet.
Amint látható, vannak tehervonatok is itt. Meg tolatószemélyzet, úgyhogy csak óvatosan, ki tudja, hogy reagálnak itt a vonalbejárásra. Főleg, ha nem is magyarok.
Itt egyébként Párkány-Ipolyvisk felé tekintünk, ahonnan jöttünk, majd utána megy a szerelvény Gyerk-Zólyom felé.
Őrhely.
Rakodó, és mellette volt egy élőállatrakodó.
Nem volt biztos, de itt is van egy őrház a Bernecebaráti felé vezető út kereszteződésében.
Balra a párkányi, jobbra az zólyomi vonal található. Fénysorompó nincs. Korábban volt itt csapórudas sorompó, aminek a helyét megtaláltam, amikor beleléptem a gödörbe. Még jó, hogy nem lett semmi bajom, mert nézhettem volna.
Ipolyság központja az állomástól pár km-re található. Terveztem, hogy szétnézek ott, idő van rá, de most a kényszer is. Történt ugyanis, hogy a tavaly év elején beszerzett bakancsom kezdte magát megadni, de ezt csak a párkányi vonaton vettem észre. Miután a gödörbe is beleléptem, teljesen szétment, úgyhogy irány valami cipőbolt. Az Ipoly felett áthaladva már közel vagyunk.
Képre nem került fel, de innen balra fordulva található egy ajándékbolt, ahol vettem hűtőmágnest, az eladó hölgy pedig elirányított egy kínaihoz, ahol egy bakancsot vettem. Jó kis labirintus volt, az eladók meg mogorvák. Némiképp lenyugodva, akkor előttünk a Takarékpénztár épülete.
Fő tér, Szeplőtelen Istenanya szobor, mellette a Városháza.
Piac, Honti Múzeum, világháborús emlékmű.
És ennyi. A Kálváriához már nem mentem el. Visszaúton egy hotel és egy kiadó üzletház.
A vasútállomásra visszaérve. Mérlegház.
Kétnyelvű állomásnévtábla.
Nem túl izmos menetrend. Fontos volt, hogy hétköznap jöjjek, mert hétvégén nem igazán van vonat ide.
Váróterem, könyvek is vannak itt, mindkét nyelven.
Vízdaru, víztorony, másik őrhely és Hont irányába tekintünk.
Az állomás az utca felől.
Irány a határ felé.
De előtte még: fűtőház és őrház a távolban.
Pft-s terület lehet.
A parassapusztai határon.
Közben keresgélve a pálya végét.
Elhagyott épület.
A közúton egyenesen haladva a 2-es úton lennénk, de jobbra fordulva van egy út, mely átvágja az egykori pályát és Bernecebaráti felé halad. Itt nem volt kerítés, és meglett a pálya vége.
Természetesen itt is Trianon volt a megszüntetés oka. Bár, egy darabig volt határátmenet, de 1927-ben leállt. 1963-ig bírta, akkor szedték fel a pályát.
Arra ment a pálya tovább Hont felé.
1965-ben:
Nincs Nógrád vármegyés táblám, most sem lesz. Visszatértünk amúgy a 2-es útra, itt van kerékpárút.
Bár kerestem, de nem találtam meg azt a helyet, ahol a vasúti pálya balra kanyarodott a falu felé, úgyhogy a közúton mentem be Hontra.
Mennybemenetel-templom, könyvtár, Művelődési ház.
Meg is érkeztünk.
A felvételi épület helye. Alig 100 m-re a főúttól.
Ipolyság, aztán Drégelypalánk felé tekintve. A pálya ugyan ki van tisztítva, de gyalogosan ma nem tudnám bejárni. És nem felejtünk Bucsut, Dunapatajt és társait.
Emléktábla.
1965:
Mi van még itt. A Kozterkep szerint semmi. De!
Honttol busszal mentem Drégelypalánkig. Vasútállomás. Keleti irányba tekintve. Az őrhely a távolban. Innen nézve jobbról érkezik a szerelvény Drégely-Vác felől, bemegy az állomásra, pár perces tartózkodás után visszafele indul, de a őrhelynél átmegy a bal vágányra, és Ipolyvece-Balassagyarmat felé megy.
Itt volt egy őrház korábban.
Hont felé tekintve.
Drégely/Ipolyvece felé tekintve.
Rakodó.
Nem nagyon látszik, ezek tönkrement talpfák.
Itt lehetett a másik őrhely.
A pálya gazba vész Hont felé.
1965:
Szondi-emlékmű, Szondi kiállítótér, Árpádházi Szent Erzsébet templom.
Eddig jöttünk, a Művelődési házig, majd visszafelé Trianon emlékmű, Millenniumi emlékmű, Községháza és a végén a Hősök emlékműve.
Innen vissza Rétság. Ott átszállás és másik busszal Újpest. Két metró és Kelenföld. Onnan vonattal Tatabánya. Majd haza busszal.
