Vannak helyek, melyek megtekintéséhez kevés egy hétvége. A mostani is ilyen, ezért választottam a húsvéti hosszú hétvégét. Szeged egy kicsit messze van.
(forrás: https://szegedpanorama.blogspot.com/2013/07/a-transzbalkani-vasut-hajdanvolt.html)
Több, egykoron bejárt vasúti vonalra is visszatértem mostanság, hogy újra végigjárjam, fényképezzem, videózzam. Szegeden 2020 szilveszterén voltam, lásd itt. Az egy kicsit össze lett csapva, és a falunéző sem jött össze teljesen. Most itt a lehetőség.
Az egész úgy indult, hogy péntek reggel végeztem éjszakás műszakban, és utána terveztem indulni. Volt már ilyen máskor is, de most mindenféle alvás nélkül indultam el. 10:36-kor közvetlen járat volt Szegedre, kb. 5 óra hossza. Szerencsém volt, hogy nem a korábbi járattal indultam, mert arra nem fértem volna fel. Így is voltak útközben utasok, akik Székesfehérváron maradtak. Délután egy távolsági busszal utaztam a temetőig, ami a Szőregi úton található, kellett is, mivel elég sok cucc volt nálam. Onnan egy negyedóra séta az Anna panzióig, ahol másfél éve voltunk.
Másnap reggel Tiszaszigetig mentem busszal, mivel a települést nem néztem meg annak idején. A katolikus templom környékén nagyjából minden látnivaló megtalálható, 1956-os emlékmű, Kossuth szobor, világháborús emlékmű, Szent István szobor, Trianon kopjafa.
A tér egyik végén a faluház, a másik oldalon a Községháza, a kettő „között” a piac.
Innen gyalogosan indultam a határ felé. Kis séta után elértem a Határőrizeti emlékhelyet.
A Mélypont emlékhelyhez a határhoz vezető útról le kellett térni és egy kicsit sétálni.
Ez egy vasúti híd volt régen. Innen már látható az egykori Vedresháza megállóhely épülete.
Először Gyála, majd Tiszasziget-Újszentiván felé tekintünk. Bár felmerült, hogy egy darabig továbbmenjek a határ felé, de esélytelen, hogy bármit is találtam volna, mivel erről a vonalról nincs olyan térkép, melyen fel lenne tüntetve az őrházak helye.
4 éve itt fejeztem be a napot, most direkt itt kezdtem, és a visszaút gyalogos lesz. Időközben lett gazdája az épületnek, kapott is némi felújítást – legalább nem lesz az enyészeté.
A megálló 1960-ban.
A végső időben 156-os számú vasútvonal eredetileg Karlováig tartott. 1946-tól a vonal végállomása itt volt, a további részeket felszedték. Innen egy kb. 16 km, míg újra vannak sínek Törökkanizsától, de csak Csóka után járható a pálya. Vedresháza is végmegállóhely volt még kb. 13 évig, amikor elindult az első vonalmegszüntetési program, a jugoszláv és osztrák határnál lévő zsákvonalakat érintette. 1959-ben itt is felszedték a pályát Szőregig.
A már fentebb lévő hídtól a másik irányba haladunk Szeged felé, egy lovastelep mellett. Nemsokára elérünk egy közutat, ahol balra kanyarodva lehet eljutni a már szintén mutatott Mélypont emlékhelyig, jobbra a határ felé vezető közútra jutni. Egyenesen pedig haladunk tovább.
Mindjárt elérkezett az első bozótharc. De nem sokáig tartott, utána szépen lehetett haladni.
Közben látunk szélmalmot, víztornyot.
Itt azért kérdéses, hogy hol volt a pálya, de szerintem pont szemben és emiatt járhatatlan is. De van mellette egy út.
El is érkeztünk Tiszasziget(Ószentiván)-Újszentiván egykori megálló-rakodóhelyhez. Jelenleg Újszentiván szélén található, de a régi képen látszik, hogy korábban a két település között kb. félúton volt. Lehet hőbőrögni, de a légi felvételeken néha nehéz eldönteni, hogy mi micsoda. Erről a melléképületről is azt gondoltam, hogy egy rakodó raktárral, de nem.
Vedresháza, majd Szőreg felé tekintve.
A felvételi épület szép állapotban van, idősek otthona elvileg, már ottjártamkor semmilyen mozgást nem láttam. Az is csoda, hogy be tudtam jönni ide, egyik irányból sem volt „Magánterület” tábla.
1963-as felvétel.
Letértem egy kis időre a pályáról, és bementem a faluközpontba. Aztán kicsit odébb visszatértem az egykori pályára.
Néhol olyan sűrű volt a növényzet, hogy a szántóföld szélén kellett haladni.
Innen pedig már ismerős a terep, Szőreg szélén járunk.
Balra a békéscsabai vonal, jobbra, ami be van nőve, az egykori temesvári vonal.
Tekintve, hogy már vonat sem jár a 121-es vonalon, ott is lehetett volna továbbmenni, de inkább lejöttem a pályáról, és Szőreg szélén egy kis utcában mentem el a 320-as őrházig.
Itt Szőreg felé tekintünk, itt már nem látszik a pálya, majd a sínek megbontva az útátjárónál, és leaszfaltozva a helye, de az őrház után még egy darabig megvannak.
A pálya vége, ez kb. az utolsó lakóházzal szemben van. Aki szeretné, így megtalálhatja, de figyelni kell a sok szemét között.
A téglagyár, ami miatt nem lett Szőreg után elbontva a pálya.
Szőreg, majd Óbéba felé tekintve.
A 321-es őrház helye, ami Újszentiván megálló volt valamikor. Tizenpár éve még megvolt. Kissé hihetetlen, alig 10 perc séta volt eddig eljutni, de a nagy esőzés miatt ez kimaradt 2020-ban.
A pálya elvileg eddig volt meg, de illegális bontás történt. 1920 után elég szerencsétlen sorsra jutott ez a vonal, több helyen keresztezte a szerb-román határ. Az óbébai állomás pont a határon volt, illetve az már szerb oldalra esett. 1945 után Oroszlámosig felbontották a pályát innen. Ez egy fővonal volt, ezért ezt már meg lehet találni az 1870 körüli katonai felmérésen. Az pedig kb. 5 őrházat jelől a határ felé haladva. Mivel semmi nem maradt az épületekből, ezért felesleges két órás út lett volna gyalogosan.
A Szentiván dűlőn áthaladva értem el a kübekházi utat. Ott pedig bevártam az onnan érkező buszt, hogy aztán Szőreg központjában leszállva falunézőt tartsak – ez ugyanis szintén kimaradt 4 éve.
Hősök tere, Emese kút.
Árpádkori monostor.
Művelődési ház, katolikus templom, teknős szobor, Földesi Tibor szobor, Virágsziget, Községháza, posta, szerb templom, faluház.
És aztán jókora séta, és Szőreg állomás újszegedi végén vagyunk. Ez elvileg egy őrház.
Ez az I-es szolgálati hely, amit pár éve felújítottak. Közlekedési emlékhely van benne kialakítva.
Ez egy lakóház (mi más lenne), úgy értve, hogy talán szolgálati lakás lehetett.
Mellette egy másik őrház, az egyik oldala biztosan lakott.
Tiszasziget-Újszentiván/Újszentiván/Szőreg-Újtelep felé, majd Újszőreg felé tekintve.
Az egykoron sokkal nagyobb forgalmú Szőreg állomás.
Néhány elbontott vágány helye megtalálható, a fűben megbújó betonaljak.
Pályatelefon.
Itt már semmilyen vonat sem jár, Mezőhegyes-Újszeged között buszok járnak. Módváltás!
Átépített egykori raktár, a postakocsik is megvannak még.
Iparvágány a jobb oldalon, hol van, hol nincs.
Őrház és melléképülete, lakatlan, és valahol itt volt a másik őrhely is, amit elbontottak.
Ez egy szolgálati lakás lehetett, pár éve itt volt némi tereprendezés, de az iparvágány előtte haladt el.
Bal szélen a mezőhegyesi-békéscsabai vonal, középen a temesvári vonal, amit kihúzóként is használtak egy ideig, jobb oldalon az elbontott karlovai vonal. Sajnos ez utóbbi kiágazását nem lehet megtalálni a sűrű növényzet miatt.
Váltófűtő az újszegedi oldalon.
A második vágány helye.
1967-ben.
Másnap folytattam az utat, az egykori Újszőreg megállóhely, a 319-es őrháznál. 1924-1962. Szőreg, majd Újszeged felé tekintve.
1963-ban.
Váltóőrhely az egykori kendergyári iparvágánynál.
Elvileg volt itt egy őrház, de a helyét nem találtam. Viszont egyre inkább látszott az iparvágány helye.
318-as őrház, és meg is érkeztünk Újszegedre.
Őrhely a szőregi oldalon, mellette a salakoló akna.
Újszőreg, majd Szeged felé tekintve.
Újszeged teljesen leépült felvételi épülete.
Itt a pálya vége, de pár évtizede a hídfőig megvoltak a vágányok, kihúzóvágányként használták 1944 után. Az őrház, és a másik őrhelynek sem találtam nyomát.
1963-ban.
Elég nehéz volt híd hiányában eljutni a túlpartra az eredeti útvonalon. A fenti intézet használja azt a helyet, ahol a pálya a Tisza parti hídfőig volt eredetileg. Innen el kellett menni a Belvárosi hídig. Mondjuk illett is erre jönni kétnapi tartózkodás után. Mint ahogy a Dómhoz is el kell menni.
Erre haladt a pálya a Tiszához a szegedi oldalon.
Egy elhagyott ház a közelben.
Egy „kicsit” tévedtem, hogy a parton haladt a régi pálya, jóval bentebb, a kórház területén. Ezen az 1963-as képen a jobb felső sarokban az újszegedi hídfő, aztán látszik a híd maradványa a Tiszában, majd a pálya nyomvonala. A bal alsó sarokban a szegedi pályaudvar.
Itt a pálya vége a szegedi oldalon.
Az ország harmadik legszebb pályaudvara. Az elsőnél pár hónapja jártunk, két vonalat is megnéztünk.
És mi a helyzet a másodikkal? Van ott is néznivaló, mint a pécsváradi, harkányi vonal.
A nap itt még nem ért véget, ugyanis elindultam a 135-ös vonalon, de Telekgerendásnál visszafordultam. Mármint átszálltam a szembejövő szerelvényre, amit alig értem el a késések miatt. Természetesen busszal sem tudtam elmenni a szálláshoz, ugyanis a rókusi állomásnál megálló buszt is lekéstem. Így aztán gyors séta a Mars térre, és onnan egy másik busszal vissza.
