Az első teljes napot a 42. MM pontra szántam. Ez pedig nem más, mint az Aggteleki cseppkőbarlang, melyhez nem olyan egyszerű az eljutás.
Indulás kora reggel a Búza térre, még homályosan látok.
A 26-os úton haladtunk Kazincbarcika felé, közben csak telefonnal tudtam egy képet lőni a sajóbábolnai sajóbábonyi leágazásról.
Megérkeztünk Kazincbarcikára, és mivel még volt egy kis időnk, úgy tervezetük, hogy megnézzük a várost, amennyire lehet. Azaz van két óra Kolorcityre.
A körforgalomban lévő színes alkotás Színrobbanás névre hallgat.
A másik körforgalomban pedig az Unikornis látható, mely a város egyik jelképe lett.
Kerestünk egy gyógyszertárat és egy boltot, ahol feltankoltunk itt a szobornál.
Aztán vissza a kereszteződéshez, ahol az a művelődési központ mögött egy 1956-os emlékmű látható.
Az Egressy Béni úton haladva több szobor is látható, mint a Kínai Sárkány, a Hild-emlékoszlop, a Táncospár, Munkácsy Mihály, a Kolorkerámia, Felszabadulási emlékmű, a Kuruc lovas és Jókai Mór. Nem kis keresgélés után hűtőmágnest is találtunk.
Itt a lakótelepen átvágva a Csónakázó tóhoz mentünk.
De nem sok mindent lehetett látni, mert mintha valamit szerveznének ott. Jó tíz perc után elértük a buszállomást.
Csak azt a kurva kocsiállást kellett keresni, de meglett.
Alig egy óra alatt odaértünk a leágazáshoz.
Anyaság a Cseppkő hotelnél. Most így belegondolva, lehet, hogy 2005 nyarán itt voltunk esküvőn. Azelőtt meg alsó tagozatosként voltunk erre.
Éppen sikerült bejutnunk még bejutni a barlangba.
Itt mutatták meg a terem akusztikáját. Három szám hangzott el, nagy meglepetésre az első Vangelis – Missing, majd Demjén Ferenc – Honfoglalás, végül Vangelis – 1492.
Egy óra barangolás után kiértünk a Baradla barlangból.
Szereztünk mágnest, megkajáltunk.
Mivel egy órával hamarabb mentünk a barlangba, annyival hamarabb is jöttünk. Megpróbáltam átmenni a határ másik oldalán lévő barlanghoz.
Az egykori határellenőrző.
De túl nagy volt a távolság, meleg is volt, az idő viszont kevés. Az az zöld izé nem tudom, mi lenne, akik ott voltak, ha itt élnek, nem irigylem őket, de csak őrzők lehetnek. Őrzők, mi? Egy nő volt ott vagy öt gyerekkel.
A Két-túra felső része.
A bazársortól vitt el minket a busz egyenesen a Jósvafő-Aggtelek vasútállomásig.
Csak kár, hogy mindkét település km-re van innen.
Perkupa-Miskolc, aztán Bódvaszilas-Tornanádaska felé tekintünk.
Meg is jött a klímás Bz szerelvény, bár tény, hogy az utazás itt nem volt olyan nyugalmas, mint a buszon (kurvanyjukat!).
Este majdnem elcsábultam egy Borsodira, de aztán a bunkó pultosnő, meg a nem bunkó Cappy inkább más irányba terelt. Sok mindenre nem volt idő, tettünk egy kört a 2-es villamossal.
A két villamos egy pályán halad Újgyőrig, majd a 2-es tesz egy kört, és kicsit odébb visszatér a fővonalba. A környéket nem teljesen biztonságosként írták le egyes helyeken, eléggé leharcolt állapotban van. A szállón derült ki, hogy azért nem lehetett bejutni rendesen a kazincbarcikai tóhoz, mert Kolorcity fesztivál van, és Edda koncert is lesz. Ejjjj!
