Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.

911. Ezen a számon szerepel jelenleg a Veszprém-Alsóörs vasútvonal. Ennek megtekintését már tavaly is terveztem, akkor még kerékpárral való bejárás formájában. Tekintve az elkefélt menetrendnek, az egyetlen lehetőség az lett volna, hogy mindjárt az elején egy gyors tekerés Veszprémvarsányig, majd onnan vonattal Veszprémig. Aztán Alsóörstől pedig vissza a balatoni vonalon, a 29-esen, és majd onnan az 5-ösön.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

Megkegyelmeztek az égiek, nem volt péntek éjszakás műszak, ezért szombat délelőtt el lehetett indulni – négy keréken.

Semmi extra, „csak” tovább a 41. MM pont felé. Azonkívül tavaly csak a Vadasparkot láttuk, meg a város egy kis részét.

A mai napon a veszprémi vadasparkba, pontos nevén Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba mentünk el hármasban. Veszprémre legalább két napot kellene szánni, majd egyszer.