A vasúti menetrendi variálások általában nem szoktak jól elsülni, de van kivétel. Bajára már jó ideje tervezem a menetelt, de folyamatosan jöttek gátló tényezők. De megvan a műszaki, és nem kell buszozni Cecéig.

Másfél éve a baranyai túra során eldöntöttük, hogy majd visszatérünk Mohácsra a busójárás miatt. Tavaly nem jött össze, de az idén jó volt a szervezés.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

A mai nappal egy másik lista is kipipálható: elérkeztünk az utolsó megyeszékhelyre, ami az országban a legkisebb, követve Egert és Salgótarjánt.

Az idei utolsó megmérettetés a Baranyában lévő két utolsó MM-pont beszerzése. Az időzítés is jó volt az induláshoz.