Most egy olyan helyre mentünk, ahol nem voltam már 16 éve. Akkor sem sokat.

De melyik? Ugyanis van a határon belül négy ilyen település (Duna-, Tisza-, Balaton-, Puszta-), és néhány a határon túl.

Rengeteg hajmeresztő történetet lehet hallani, olvasni az utakon való közlekedés kapcsán. A hazai autópályákon napi szinten vannak ütközések különböző okok miatt. Ott vannak még a részeg vagy drogos vezetők. Az útviszonyok miatti balesetek. Vadveszély. Vonattal való ütközés – bár ehhez kell némi ügyesség és beképzeltség. Mintegy négy éve vezetek folyamatosan, mondhatni szerencsém volt eddig. Illetve mégsem, mert egy vizes úton való megcsúszás miatt két éve állt az autó jó pár hétig.

Egy újabb megye, ahol már régen voltunk – egy vármegye, ahol még sohasem.

Úgy 5 éve van ez az út betervezve, utalás a Balaton partjaira. 2019-ben Balatonakarattya, Zánka, Siófok révén megvolt a keleti, északi, déli rész. Már akkor be volt tervezve a keszthelyi út. De csak most jött össze. Addig azonban a két megelőző hónapban történt egy s más. 

Ami lemaradt.

A zalai túrát megszakítva, mivel a vasi központban lesz ma dolgom, ezért a kellemest összekötöm a még kellemesebbel.

(forrás: 1941-es katonai felmérés térkép)

Az előzmények:

https://nevtelenutazo.blog.hu/2023/12/13/2023_09_18_928_sarvar-vasarosmiske

Hát, majd este Retro Fesztivál, de addig van még más is.

Visszatértünk Szigligetre, és próbáltuk megnézni azt, ami legutóbb nem sikerült.