A zalai túrát megszakítva, mivel a vasi központban lesz ma dolgom, ezért a kellemest összekötöm a még kellemesebbel.
(forrás: 1941-es katonai felmérés térkép)
Nem ez az első alkalom, hogy erre járok. 2020 tavaszán már voltam itt, akkor egy kerékpáros bejárás volt tervezve, de végül autóval mentem el az épületekhez. Ez a mostani bejárás azért történik, hogy némileg pontosabb képet kapjak, fel tudom használni a fentrol-ös képeket, és akkor videó sem készült.
Az első snittben a határ közelében vagyunk, szerettem volna a határkőig eljutni, de itt is elég nagy a sár, és a pálya helye sem járható. A köd, nos az Csorna után jött a képbe, addig szép idő volt.
Nem kevés sétával visszatértem a megálló épületéhez. A nyilvántartásban jelenleg 921-esként szerepel a Szombathely-Bucsu-Pinkafő vasútvonal. 1888-ban adták át, 1920 után ez a vonal is gondban volt. 1948-ban szűnt meg a határátmenet, 1960-ban a belföldi forgalom is megszűnt, 1965-ben felszedték a síneket is nagyrészt. Az osztrák oldalon egy kicsit lassúbb volt a leépülés, de az már egy másik történet lesz (remélem).
Ahol most vagyunk, ott volt Bucsu megálló. A felvételi épület megmaradt, szépen felújították. A faluhoz lehetett volna közelebb is az épület, de állítólag a domborzati viszonyok miatt épült itt meg.
Akiknek jár a köszönet.
Rohonc, majd Torony felé tekintve.
1966-ban.
A pálya Torony felé haladva jórészt be van szántva, ezért gyalogosan nem járható – most legalábbis. A közúton jutottam el a településre, ami fölösleges időveszteség volt. Visszatekintünk a település szélén Bucsu felé.
A másik irányban a Liliom utca található. Az utca északi oldalán új építésű lakóházak találhatóak, ezek nem voltak meg a vasút idején.
Itt volt egy objektum annak idején, de nem ez volt szerintem. Némi bozótharc után könnyen el lehet jutni ide a közeli kis utcából – nekem nem sikerült, körbe mentem.
Volt egy olyan vélemény, hogy a felvételi épületet lebontották, de szerencsére megvan. Valami vizsgatelep van itt, most éppen zárva, így csak ennyit tudok belőle mutatni. Visszafelé Bucsu, előrehaladva Sé lesz a következő megállási pont.
1966-ban. Kétvágányos megálló-rakodóhely. Volt egy rakodó és egy raktár is elvileg.
A pálya egy darabig járható, majd egyre kevésbé. Elérjük a Nyeste-Nyár patak felett lévő vasúti hidat, de itt már keményen meg kell küzdeni a szúrós növényzettel. Innen nincs tovább, a pálya járhatatlan, vissza kell menni a töltésen, majd az első lehetőségnél bemenni a településre.
Elérkeztünk Sé megállóhoz.
Itt már biztos volt, hogy sötétedésig nem végzek, még a szállóra is el kell mennem. Innen viszont járható a pálya legalább, ki van tisztítva, egy darabon kerékpárút is van.
Olad megálló épülete, jól bekerítve még mindig.
Miután a szállásra eljutottam, és rendbe szedtem magam, vissza az Agorához, ahol a mai első fellépő a Hydra zenekar.
Jól lesz ez, gyertek máskor is!
A következő fellépő a Kárpátia. Mindjárt vége az évnek, de addig tököltem, hogy majdnem lemaradtam róluk. Ráadásul ők is évfordulósak, 20 évesek.
Big City Lights.
Másnap reggel, a helyszín a Kispipa Panzió, a rendezői pályaudvar közelében. Nyitásként néhány iparvágány.
Ennyit tesz a más-nap. Szép, napos időnk lett. A bejárást természetesen nem kezdtem elölről. Csak Séig mentem vissza. Torony, majd Olad felé tekintve.
Sé megállóhely épülete, lakóház.
1966-ban.
És a nehéz fogás előtt.
2008-ban volt egy olyan információ, hogy a kollégát itt megkergették, mert fotózott. Most nem voltak kint a háziak, de azért óvatosan!
De esélyes, hogy tulajdonosváltás volt, mert nagyon szép állapotban van az épület a 14 évvel ezelőttihez képest.
Mivel itt sem tudtam a peron helyére menni, ezért itt írom le, visszafelé Sé, előre pedig Szombathely lesz.
1966-ban.
A harmadik katonai felmérésen szerepelt ez a vonal, itt jelölt egy őrházat. Ez biztosan nem az, bár állhatott itt is. Ez a vízműhöz tartozik. Ja, hogy jutottam el ide? Olad épületét megkerülve, egy földúton haladva egy idő után vissza lehetett térni a pálya helyére.
Aztán változó pályaviszonyok, volt, ami járható, volt, ami le volt kerítve. A körforgalomnál pedig nem is látható a pálya helye. Egy erdős területen a lakótelepnél szintén nehezen járható volt, ezért máshogy haladtam. Aztán elértem a Perinthez, ott egy darabon már járható lett volna a pálya.
Közben egy másik lakótelep mellett haladva végig tiszta a pálya helye. Egy helyen ott is jelölt a térkép őrházat, de a domborzati viszonyok miatt szerintem nem ott volt, legfeljebb egy közút mellett, a Paragvári úton. Ott, ami után jött a Gyöngyös patak, a hídon még át lehet menni, aztán a pálya helye el van kerítve. Ezt megkerülve az Írottkő-Alsóőr utca kereszteződésénél kötünk ki. Itt új építésű társasházak vannak, de tizenéve még egy régi gyárterület volt itt.
Az Alsóőr utca egyben a pályára épült, és tovább haladva eljutunk a 11-es Huszár útig. Ezek kereszteződésében valószínűleg egy sorompókezelő hely lehetett. Itt is látszott még némi vágány 2012-ben.
A kereszteződés után a Huszár Szálló található, ennek területére nem szerettem volna bemenni. Viszont meg lehetett kerülni, egy kis bolt után vissza lehet térni a nyomvonalra. Ezen a részen 1964-ben elég sok iparvágány volt.
Ez pedig a Pinkafői-Lovas utca kereszteződésénél található. Egy kevés vágány.
Néhol még látszik a pálya helye, de hamar eljutunk a pályaudvar területére.
Ezek után nyílván nem fogok elindulni Rum felé. Egy kis erőgyűjtés a Gekko Pubban.
Aztán irány az ország legszebb pályaudvarára.
Ez az utazás sem jöhetett volna létre, ha nincs az országbérlet. Az pedig külön öröm, hogy Szombathely-Győr viszonylatban nem szükséges IC hely- és pótjegy.
