Amíg nincs kijárási tilalom, addig az egyéni sportolás mögé bújva el lehet utazni – talán, mert tényleg sportolás történik.
Ahhoz viszont időben kellene elindulni, nem a déli órákban, hogy záros határidőn belül egy vagy akár két megszűnt vasi vonalat megtekintsünk. Az érkezés az ország legszebb pályaudvarához, illetve annak közelében. Parkolás továbbra is ingyenes, ha már nemrég Tatabányán sikerült egy bünticédulát összeszedni.
Mire a kerékpárt kiszedtem, összeraktam és útnak indultam, már fél négy volt. Megkerestem a rumi vonal kezdőpontját. Itt, a szentgotthárdi vonalnál ágazott ki.
Az Oroszlán úton vagyunk, itt volt a pálya valamikor. Szombathely, majd Táplánszentkereszt felé tekintve.
Itt volt Szentkirály megálló, egy romos épület, amit pár éve elbontottak. Viszont nem feledték, mert kapott egy emléktáblát.
Mellette egy játszótér van, amit most nem lehet használni.
A Bogáti-kastély mellett elhaladva eljutunk Szombathely szélére.
A 87-es utat keresztezve eljutunk Táplánszentkeresztre, a Draskovits-kastély után pedig a következő ponthoz.
Szentkirály, majd Táplánszentkereszt Alsó felé tekintve, és a Felső megállónál vagyunk. Itt is van emlékmű.
A falu központjában a Polgármesteri Hivatal, orvosi rendelő, néhány emlékmű, Tűzoltóság, Széchenyi-kastély, stb.
Megérkeztünk Táplánszentkereszt Alsóhoz, bár nem nagyon lehetett képet készíteni az épületről, mert takarta a növényzet, és az ott lakó gyerekek is kiszúrtak. Táplán Felső, majd Tanakajd felé tekintve.
Jó kis földúton haladtam tovább, néha egy-egy ágon áttekerve, hogy aztán a temetőhöz érve elgondolkozzam, hogy visszatoljam-e a kerót az autóhoz, vagy álljak neki gumit cserélni. Tanakajd a közelben volt, de oda már két keréken mentem. Táplán Alsó, majd Vasszécheny felé tekintve.
A focipálya, mellette a Magyarok Nagyasszonya templom, mellette a Hivatal, a jól nem látható Ambrózy-kastély, Thana emlékoszlop.
Észrevétlenül átértünk Vasszéchenybe, Lipárti hősi emlékmű és a zárva lévő Ásványmúzeum után a főút mellett haladva az Önkormányzat épülete.
Majd az őrházak után egy állomásépület.
Kezdett sötétedni, úgyhogy némi kerekezés még a faluban, aztán vissza. Sportpálya és épülete, omladozó magtár, majd távolról az Új-Ebergényi-kastély.
Innen visszatekertem Szombathelyre, pedig a hátralévő szakaszon már kerékpárúton haladtam volna. Annyira azért nem tekertem keveset. Belegondolva jobb lett volna inkább a bucsui vonalra menni, az belefért volna az időbe.
Folytatás a következő hétvégén, némileg korábban indulva, épp elrobog az első járat Kisbéren Székesfehérvár felé.
Meglett a pápai kiállított repülő is.
Mivel az út elejét már megtettem, ezért egyenesen Vasszéchenybe mentem, bízván abban, hogy a vasamat valahol otthagyhatom.
A vasút töltésére kerékpárút épült.
Kopács és Csempeszháza egyesüléséből Csempeszkopács víztoronnyal, sportpályával, múzeumként üzemelő kastéllyal, hivatallal.
És a lényeg, amiért leginkább jöttem. Vasszécheny, majd Rum-kastély felé tekintve.
Az egykori megálló épülete nem a legjobb állapotú, de a közelében lévő őrházat szépen rendbe rakták.
Innen a falu másik végén még megnéztem a Szent Mihály templomot, valamint Eleink szobrát, és aztán irány tovább.
Csempeszkopács, majd Rum felé tekintve.
A Szeszgyárral szemben található Rum-Kastély épülete, jelenleg lakóház, vagy szerelőműhely.
A közelben lévő kastélyból sem sok minden látszik.
A vég felé közeledve.
A Rába partjára érve.
Mint láttuk, több helyen is megemlékeznek az egykori vasútról, így aztán az egykori végállomáson főleg.
Az állomás épületét lebontották, de őrház van a közelben, illetve az egykori fűtőház is megmaradt.
Visszafelé haladva.
A kerékpárt beraktam szétszerelés nélkül az autóba, majd a benzinkútnál kiderült, hogy nem lesz elég idő Bucsuig elmenni, így maradt az autós bejárás, ami valamelyest kényelmesebb, gyorsabb, de mégsem az igazi. A bucsui vonal nyomait keresve a kőszegi leágazásnál.
Az első hely Olad megálló, ami állítólag nem veszélytelen. Valószínűsíthető, hogy a lakók se szeretik a vonalbejárósokat, mert egyre nehezebben látható az épület. Szombathely, majd Sé felé tekintve.
Hátulról sem jobb a helyzet.
Sé megálló állítólag.
Olad, majd Torony felé.
Egy kis kitekintés a faluban. Önkormányzat, faluház, igen rövid településnév.
Toronynál már nem olyan könnyű a helyzet, mint a rumi vonalon.
Sé, majd Bucsu felé.
Torony megálló épülete, elzárva, bár jóval rendezettebb, mint néhány régebbi képen látható.
A toronyi kastély, majd a Szent Kereszt katolikus templom, és a a Tűzoltóság megtekintése után elhagyjuk a települést.
A vég felé közeledve, gyönyörű a táj.
És tessék, a felújított Bucsu őrház épület.
A falut is megnéztem. Sportpálya, Bulcsu vezér szobra, Határőrök emlékműve, Arany-patak, Tűzoltóság, Szent Mihály templom.
A falu másik végét elhagyva, Bozsok/Rohonc felé haladva, egy részen a határ az út mellett található. Vagyis az árok másik oldalán láthatóak a pálcák, azon túl már Ausztria található.
A bucsui vonal nem volt zsákvonal. Az őrház után a határon áthaladva valahol előkerülnek a sínek, mert az osztrák oldalon megvan a pálya. Egész Pinkafőig. Egyszer majd elmegyek oda is, de most maradunk a seggünkön, amíg határzár van.
