Kb. egy hónapja voltunk a Sitkei Rockfesztiválon. De három éve már, hogy az egykor ezen a részen futó vasútvonal helyeit összegyűjtöttem, majd egyszer eljövök erre is. Most jött el az idő. A nyitóképet az ESM térképe alapján hoztam össze.

z egykori 152-es, Fülöpszállás-Kecskemét vasútvonal… Szerettem volna utazni rajta 2003 őszén, akkor volt a legnagyobb esély rá, de végül a sok átszállás miatt kimaradt. Aztán 2007 márciusában megszűnt a forgalom rajta, nem is foglalkoztam vele, mivel Debrecentől igen messze volt. Amikor tavaly a Kunsági vasúttúrán Fülöpszálláson áthaladtunk, akkor már el volt döntve, hogy ide is el kell jönni. Ezt pedig segítette nemrégiben a Kerekegyháza-Hetényegyháza túra is. A kép a Wikipédiáról származik, bár jól jelzi, ahogy a forgalmas M5-ös magasodik a megszűnt vasútvonal felett.

Mintegy másfél éve van tervbe véve a 14-es, Pápa-Csorna vonal bejárása. Egy évvel ezelőtt már kezdett is körvonalazódni, de a kijárási tilalom miatt nem jött össze. A nyári időszak nem volt jó, most van itt a lehetőség – majdnem jókor.

Ma már nem kellett Bácsalmásra menni, mert helyben is található két, megszűnt vasútvonal. Baja állomáson vagyunk.

Két és fél hónap késéssel visszatértem Bajára, hogy a vonalbejárást folytassam. Vasárnap már nem vágtam neki, mivel a szombati szili Lord koncert után kicsit későn érkeztünk haza. Ráadásul vasárnap esett is az eső. Hétfőn kezdtem Bácsalmáson.

Nem csak a bajai pótlás miatt érkeztem ide tegnap, hanem vonalbejárás miatt is. Kezdésnek egy egyszerűnek tűnő szakasz, Bácsalmás-Csikéria viszonylatban.

Amikor Ásványrárón voltunk, akkor hazaúton hamar elértük Győrt. A közút mellett végig kerékpárút is volt, és mindez sík vidéken, úgyhogy ezért is indultam ennek a mai napnak neki, már nincs a nyári nagy meleg.

Amikor pár éve az Almásfüzitő-Komárom távot letekertem, akkor tévesen neveztem azt a szakaszt 4-esnek. Most eljött az ideje a tényleges 4-es távnak, de a tervek szerint csak Tátig mentem volna. Illetve, dehogy mentem, otthon maradtam.

Amíg nincs kijárási tilalom, addig az egyéni sportolás mögé bújva el lehet utazni – talán, mert tényleg sportolás történik.

2007-ben, amikor több év után újra lett kerékpárom, akkor terveztem, hogy tekerek valamerre, de nem a környéken. Mondani sem kell, hogy az agyamentség vitt a pilisi tájra. Tapasztalatnak jó volt. Aztán szinte sehova sem, majd 5 éve volt egy újabb nagyobb beindulás. Miután idekerült jelenlegi helyemre a lovam, akkor felmerült, hogy ezt a pilisi túrát meg kellene ismételni képeket is készítve. A tervek szerint 2017 júniusában került volna erre sor, de aztán több hónapos kényszerpihenő után csak tavaly volt némi kerekezés. Az idő pedig csak telt…