Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.
A tatabányai utat úgy valósítottam meg, hogy a fél tizenkettes járattal Komáromig felutaztam, ahol pár perc múlva jött a győri személy a szomszéd peronra, így még csak felüljárózni sem kellett. Másnap a 4-es vonalat szerettem volna megnézni, vagy esetleg Tatabányától annak valamelyik megállójáig feltekerni. De ennek a három illetőnek a tegnapi minősíthetetlen viselkedése miatt már kurvára nem érdekelt az egész. Alsógalláig eltekertem, onnan Almásfüzitőig mentem, ahol már tavaly jártam, de akkor nem volt idő Komáromig elmenni. Majdnem jégre futottam, mivel Alsógalla megálló, ezért nem gondoltam, hogy van jegykiadás. Pedig van, a Budapest felé vezető vágány melletti váróban.
Tata, aztán Almásfüzitő felső felé tekintve.
Éppen felújítás folyik, kívülről, de belül olyan sivár, mint tavaly volt. Valami biztonságiőr faszikám nem értette, miért készítek képeket. Tán a felújítást dokumentálom? Nem, csak szimplán vonatbolond vagyok. Meg másmilyen is, hogy tegnap bizakodó voltam!
Egy iparvágány, ami a MOL telepre vezet be.
Az 1000 éves Almásfüzitő emlékére.
Az egykori Timföldgyár, amit már 20 éve bezártak.
És megérkeztünk Almásfüzitőre. Az előbb a gyártelepi részen voltunk, ez itt a kolónia.
A háttérben az Azaum római tábor.
Közel van a Duna is.
Visszamentem az 1-es főútra, annak a másik oldalán található az Almásfüzitő felső állomás.
Almásfüzitő, majd Szőny felé tekintve.
Gyönyörűen fest az ország legforgalmasabb fővonala mellett ez az épület.
Némely eldugott vicinális eldugott megállója különbül néz ki. Amúgy kellemes az idő, pár fokkal lehetne melegebb. Kis tekerés után elérjük Komárom-Szőnyt. Itt található a MOL telep, ami az egyik helyi járat végállomása. Amikor tavaly év elején a hátsó kereket próbáltam rendbe hozatni, akkor jártunk erre.
A Szőny megálló a város szélén helyezkedik el, de nem túl messze. Éppen felújítják.
Almásfüzitő felső, illetve Komárom felé tekintve.
Nincs se felül-, se aluljáró. Egy kerítés zárja el a két vágányt, de ezt kézzel nem lehet elmozdítani. Az épületben van egy bakter, vagy mi, ő nyitja ki, ha szükséges, egy olyan tekerővel, mint ami a sorompóknál van. A túloldalon annál a bódénál kell várni a vonatot.
Most már megvan a Komárom-Almásfüzitő szakasz a 4-es vonalból, habár az 5-össel már lassan két éve tartozom.
