Miközben még mindig napi két vonat jár az 5-ös vonalon, valahogy annak bejárása folyamatosan tolódik, miközben a 13-ason már rég túl vagyok. Az első felvonás után a második, és egy köztes. Bár folyamatosan ott volt, hogy ’na, most már nekivágok’, de azóta sem történt semmi.

Az utolsó normális kerékpártúrám 2016 végén volt Csémre. Tavaly az első napon eltört a tengely, hála annak a retek féregnek, aki hozzányúlt. Tengelycsere után valamennyire még tudtam tekerni, így jutottam el Kömlödre, és Kocs-Almásfüzitő útra. Aztán a sérülésem miatt nem tudtam menni már sehova. Most tavasszal tatabányai szerviz elvileg helyrehozta a gépet. Debrecen és Bajonta között kölcsöngéppel voltam, de most már hazai terepen saját járgánnyal indulhatok.

A 106-os vonal bejárása már négy éve van tervezetben. Három évvel ezelőtt volt egy próbálkozás, de annyiban maradt, két éve egy szállítás miatt még távolabbra került, tavaly egy sérülés miatt nem lett folytatás. És most???

Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.

Fél évvel ezelőtt azzal nyitottam az idei évadot, hogy a Komárom és Kisbér közötti részt bejárom. Ez alatt a fél év alatt aztán voltam és voltunk sok helyen, a már nem üzemelő 13-as vasutat is végigjártam, sőt még a határon túlra is eljutottam, de a 13-as főút és az 5-ös vasútvonal Nagyigmánd és Komárom közötti része továbbra is fehér folt. Kétszer is elhaladtam ezen a részen, egyszer a tatai út után, egyszer pedig a gútai túra végén. Idő nem jutott rá egyszer sem. November van, mielőtt végképp eljön az év vége, és behavazik, el kell jutni ide is.

Az újévi fiaskó után (amiről még nem írtam) most jött el az ideje, hogy a tömegközlekedést lecseréljem két kerékre. Ezúttal egy rég esedékes utat is összehoztam.

Majális előtt egy nappal. Ma szerveztek egy Kisbér-Csatka túrát a kisbéri és bakonysárkányi önkormányzatok. Gondoltam rá, hogy elmegyek, de mivel tavaly augusztusban már voltam ott, ezért inkább más irányba indultam. Ja, az idei kerózásról még nem írtam az időzavar miatt. Amikor tavaly a pápai túrát teljesítettem, kérdés volt, hogy merre térjek haza. A komáromi vonalat azért nem akartam, mert már kétszer is végigtekertem a 13-as főúton, de a hiányzó Nagyigmánd-Komárom szakasz még hiányzott. Ezért a Pápa-Győr vonatozás után a 81-es úton tekertem vissza, ezzel az útba eső 3 települést is meg akartam tekinteni. Az idő viszont ellenem volt, mivel már korán sötétedett, emiatt ki kellett hagynom – viszont végig kellett tekernem. Néztem később lehetőségeket, hogy lehetne mégis eljutni ide. Elvileg a „kertek alatt”. A Tápszentmiklós és Győr között lévő közút lehetőséget biztosít arra, hogy elérjem Mezőörst, Pért és Töltéstavát. Aztán hagytam a fenébe, inkább kockáztattam, hogy azt az annyira nem is hosszú szakaszt letekerem a 81-es Győr-Moson-Sopron megye területére eső részén, még ha kint van a mercijel, akkor is. Állítólag tervbe volt véve Kisbér és Győr között egy vasútvonal kiépítése.

Itt az ősz. „Bizony már hosszabbak a hűvös éjszakák” és hamarabb bámul ránk a Hold. Ha valahova még el akarunk jutni, akkor minél hamarabb kell, amíg be nem köszönt a hideg, borongós, ködös idő. Nincs apelláta, be kell fejezni a 13-as vonal túráját. A trilógia előző darabjai:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2016/12/18/2016_07_18_odusszeia_a_13-as_menten
http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason

A 13-as vonal ostrom alá lett véve, előreláthatólag trilógia lesz belőle, amelynek nagyobbik része készen van. A még vegetáló 5-ös vonallal kezdtem az idei évet, de a kezdeti lendület alábbhagyott. Mostanában gondolkoztam, hogy befejezem a félbemaradt történetet. És akkor elmegyek Komáromba is, a még kimaradt részekre. És akkor még átmehetek az északi részre. És akkor olyan lettem, mint Forrest Gump, hogy ha már eddig (Észak-Komárom) eljutottam, ott is szétnézhetnék. Mondjuk azt a néhány városszéli megállót. És akkor már, ha ott vagyok, elmehetnék az egyik nem is hosszú szárnyvonal mentén, ami Gútáig vezet. És nincs már forgalom rajta, ergo megszűnt vonal, ergo érdekel. Gúta… mintha már láttam volna a nevét valahol.

Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason