Másfél hónap után folytatódik a Tatabánya-Pápa vonal bejárása. Mivel az előző, mintegy 37 km hosszú vonal is egy fél napot vett igénybe, ezért biztosra volt vehető, hogy a következő 57 km még több időt igényel. Egyetlen lehetőség volt, hogy a szakasz középső részét járjuk be, majd később ezen a részen csak áthajtok. Úgy az út felét szerettem volna megtenni, hát hogy ez mennyire jött össze…
Az első részben kimaradt: „A Tatabánya-Pápa vasútvonal a MÁV 13-as számú vasúti mellékvonala az Észak-Dunántúlon. Környe és Pápa között 2007. március 4-től szűnt meg a személyforgalom. Teherforgalmi célból, valamint elkerülő, mentesítő vonalként fenntartják. A vasútvonal Tatabánya és Környe között villamosított, az Oroszlány felé tartó forgalmat szolgálja ki. 1901-ben, Mandel Gyula, Hoffmann Sándor és Quittner Vilmos, budapesti vállalkozók tervezték megépíteni, hogy a környékbeli földekről a búza, fa és élőállatok szállítását megkönnyítsék. A Magyar Királyi Kereskedelem és Közlekedésügyi miniszter 1902-ben adott engedélyt a vonal építésére. A vasútvonal 11 felvételi épülettel, 6 raktárral, 6 gabonaszínnel, 12 nyitott rakodóval, 11 állomási és 21 nyíltvonali őrházzal rekordsebességgel, 1902. szeptember 12-re épült meg. A vonal egykori nagy áruforgalma mára gyakorlatilag megszűnt. A megszüntetése előtt a személyforgalma is igen gyér volt, a szolgálatot napi 6 pár Bzmot motorkocsi látta el, vasárnap este mellékkocsikkal csatolva a diákokra való tekintettel. Veszprémvarsányban és Kisbéren volt átszállási lehetőség a Győr-Veszprém, illetve a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon közlekedő személyvonatokra. Néhány állomáson csatlakozó buszjáratok szállították tovább az utasokat a vonaltól távolabb fekvő települések, Bakonyság, Szákszend irányába. A vonalon a pályasebesség 40 és 50 km/h, a felépítmény túlnyomórészt 34,5 kg-os, „c” sínekből épült, amelyek jellemzően vasbetonaljakon fekszenek. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felmérése alapján átlagosan 18 ember utazott egy-egy vonaton, így a vonal bezárása mellett döntöttek. 2007. március 4-től a személyvonatokat 6 pár autóbusszal váltották ki, melyek azonban nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, így a Bakony Volán hamarosan megszüntette a járatokat. A pályát nem számolják fel, egyelőre meghagyják a teherforgalom számára (jelenleg Franciavágás és Pápa között zajlik némi áruszállítás) és mentesítő vonalként. Valamint Tatabánya irányából az Oroszlányi hőerőmű részbeni /Fa/ tüzelőanyag ellátása történik.”
Kisbéren a Széchenyi utca végén vagyunk. A távolban még látszik a jelző, ami az állomásra való behaladást engedélyezte (vagy sem) annak idején.
Itt pedig a pálya Bakonyszombathely irányába folytatódik.
Pár kilométer után keresztezi a közutat.
Aztán egy km után visszatér a vágány. Hogy ennek a huroknak mi értelme volt, nem tudni, ugyanis soha nem volt arra megálló, valószínűleg valamilyen akadály miatt kellett a kitérőt megtenni – ami nem feltétlenül úti akadály, hanem földtulajdonosi is lehetett.
Hamarosan megérkezünk az első településre, Bakonyszombathelyre, amit legutóbb is érintettünk.
A falu központjában lévő székelykapu, park, a vele szemben lévő iskola, és egyéb.
Ezek a dolgok az Ácsteszér felé vezető úton voltak. Ha ellenkező irányba indulunk, akkor a Baross Gábor utcában megtaláljuk a magtárat.
Az egykori vasúti megálló felé haladva.
A felső képen látható fabódénál kell balra fordulni.
A megálló épülete hátulról és a vele szemben lévő épület.
Két hét alatt itt sem tettek rendet, az aljnövényzet továbbra is megvan. És ez rávezetett arra, hogy milyen „okos” ötlet volt rövidnadrágban és szandálban jönni, amikor jó esély volt arra, hogy a susnyáson is át kell majd vágni. Kisbér illetve Bakonybánk felé tekintve az egykori peronon.
Megfelelő fórumon megerősítést nyert az a feltételezés, hogy ez valaha állomás lehetett.
Mivel az épületbe esélytelen lett volna bejutni, visszamentem a központban lévő szökőkutas parkhoz.
A Bakonybánk felé vezető útszakaszon található a Kastélypark. Az információs tábla nehezen olvasható.
Itt található a sportpálya, ahol rejtélyes módon eléggé megbámultak néhányan.
Mielőtt a következő faluba, Bakonybánkra érnénk, teszünk egy kis kitérőt Réde felé.
Kastélykeresgélés közben a falu másik végén, de inkább hagyjuk.
El kell menni a sportpályához, és ott van.
„Az egykori kastélypark területén álló úgynevezett Nagykastély középrizalitjának földszinti maradványán a fal középtengelyében egy kosáríves záradékú kapunyílás látható, amit copf díszítésű kettősoszlopok által tartott, gazdag tagolású párkány zár le. Mellette kétoldalt egy-egy félköríves záradékú szoborfülke kapott helyt. Ettől keletre áll egy megközelítőleg téglalap alaprajzú, magasföldszintes, kontytetős, 19. század közepén épült melléképület, az úgynevezett Kiskastély. Az épület északi homlokzatán timpanonos lezárású középrizalit, keleti végében rizalitszerűen kiugró bővítmény látható. A kiskastély kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, belső terei síkmennyezetesek. Ez volt a cselédszállás, innen látták el a kastélyt. A nagykastély emeletes, zsalugáteres ablakú, hatalmas épület volt, 32 szobával. Bejárata, homlokzata a park felé nézett, de ma már csak ez a bejárat áll, mivel 1947 szeptemberében a kastély padlástűz miatt leégett. Ekkor az alsó szint még lakható maradt, de 1951–1952-ben a tanács szétbontatta, az építőanyagot pedig széthordták a falubeliek. A romokon kívül megmaradtak még a kastélypark kovácsoltvas bejárati kapuja és az egykori angolpark padjai is. A településen megtalálható még az úgynevezett grófi temető is, ahová a család temetkezett.”
A központban lévő tábla, az orvosi rendelő, a polgárőrség épülete, és az általános iskola.
„Az I. világháborús szobor, a Református templom kertjében látható, a II. világháborús magyar és szovjet emlékművekkel egyetemben.”
Innen nem messze található a községháza, egy kicsit elbújva.
Van még egy horgásztó is a környéken, de a gazdasági épületek környékén nem találtam az oda vezető utat, és az idő is telt.
Visszatértünk az elágazáshoz.
Nagy hévvel indultam Bakonybánk, annyira, hogy a falu szélén lévő kereszteződést is elhagytam, pedig pont ezért jöttem erre. A közúttól mintegy 200 m-re található az egykori állomás épülete. Innen pedig átállok a 4:3-as képarányra, mert azon több minden látszik.
Az egykori peronon Bakonyszombathely ill. Tápszentmiklós felé tekintünk, de előtte nem árt a láb elé sem, mert majdnem elvágódtam a gazban.
Ha kicsit továbbmegyünk a pályán, akkor látszik, hogy még két vágány van itt, az átmenő a második, az elsőt benőtte a gaz (ebben botlottam meg), a harmadikat pedig már a fák növik befele.
Az épület az utca felől.
Bakonybánk falu, kissé magasan.
A központban egy éles kanyar után az egykori Stróbel-kastély, amelyben most egy kocsma és egy Coop található (és a bolt zárva).
A Hunkár-kúria, ahol ma a polgármesteri hivatal található.
Mellette a polgárőrség épülete.
Egy kicsit fentebb a Bánki Donát emlékszoba, aki a falu szülötte volt.
Ha a másik irányba haladunk, akkor a nagy lejtő ellenére sem lehet „százzal-gázzal” haladni, mert egy éles bal kanyar is van. A kilátás viszont nagyon szép innen.
A tábla itt is viseltes egy kicsit, de azért használható.
Mellette egy kis kertben két emlékmű. A jobb oldali a szabadságharcos. „Bakonybánk község emlékművet állított az I. világháborúban elesett áldozatainak emlékére. Az áldozatok névsora 26 névből áll. A II. világháború áldozatainak névsorával ellátott táblát utólag helyezték fel, ez 20 nevet tartalmaz. A szobor tetején egy kerek ablakokkal ellátott gömb, melyben egy rohamsisak látható. A gömbből kifelé bérkoszorú tekeredik kifelé, majd omlik alá. Az emlékmű felirata: "Bakonybánk község közönsége az 1914-1918 évi világháborúban a hazáért elesett hőseinek emlékére."”
Elértük a falu szélét.
De nemcsak a falu széle, hanem a megyehatár is a közelben van. És még valami. A Kisbéri járáshoz 17 település található. Tavaly kezdtük Kisbérrel, és még aznap Ászár, Kerékteleki, Bársonyos. Tavasszal jött Tárkány, Csép, Ete, Vérteskethely, Bakonysárkány. Nyáron Császár, majd legutóbb Ácsteszér, Aka, Csatka. Most Bakonyszombathely és Bakonybánk került sorra a vasút miatt. Rédét nem érintette a vasút, de azért kellett oda is elmenni, hogy ezáltal a járás összes települése ismert legyen.
Nem messze található innen a megyehatár, itt már nincs kitéve a bicikli tiltás.
A következő település Tápszentmiklós. Itt le kell térni a közútról, a falu úgy 3 km-rel odébb található.
Az önkormányzat épülete.
I vh emlékmű.
A vasút felé haladva.
Ennek a megállónak a pontos helyét nem tüntették fel, de a térkép alapján ki lehetett bogozni, merre van.
Déja vu. Mintha Szákszendet látnám.
Bakonybánk illetve Lázi felé tekintve.
Az épületnek semmi nyoma.
Valaha ez állt itt (utolsó nap). Elég messze volt ez is falutól, nem lehetett nagy forgalma.
Itt a folytatás: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason_366