Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason
Egy millenniumi és egy ’56-os emlékmű.
Községháza.
Az út végén jobbra található a megálló épülete.
A fák között eltekintünk Tápszentmiklós illetve Románd felé.
Aztán megállapítjuk, hogy itt bizony semmi épület sincs. De még csak a nyomát sem látom sehol. Csak egy lámpaoszlop maradványt találtam.
Pedig valaha ilyen volt.
"Az emlékművet 1941-ben állította Lázi lakóssága, eredetileg az I. világháború és a II. világháború 1940-ben elesett áldozatai emlékére. Később egészítették ki a II. világháborús, illetve az 1956-os megemlékezéssel. Az emlékműhöz egy lépcső vezet, mindjárt szemben egy puskáját és egy koszorút tartó katona alakja. Az eredeti rész süttői kőből, a kiegészítés tardosbányai gránitból készült. 1989-ben felújították.”
Egy éles kanyarban egy elhagyatott ház. Talán bolt lehetett régen.
Ez már kezd világítani.
Hamarosan elérjük a rengetegszer emlegetett Veszprémvarsányt. A közút és a vasút kereszteződésében két pálya található. A már górcső alá vett 13-as, illetve a jelenleg is üzemelő 11-es Győr-Veszprém vonal.
A kijutás nem volt egyszerű, mert a település felé kereszteztük a 82-es főútat.
A vasútállomás.
Bakonypéterd/Lázi illetve Bakonygyirót/Románd felé tekintve.
Elég kihaltnak tűnik az állomás, nem ekkora forgalma volt régen. Itt nézegettem a netet, azt hittem, hogy Veszprémvarsány egy kisebb város. Nem az, mindössze ezer fős falu. Amiért mégis annyiszor találkozni a nevével, hogy valaha vasúti csomópont volt, valamint itt van a Győr-Veszprém közötti 82-es főút és a 832-es Veszprémvarsány-Pápa főút. A közút és a vasút kereszteződése a már említett két vasútvonallal. Látszik, melyiket (nem) használják.
A központban van néhány étterem, de azon kívül mást nem találtam itt a hegytetőn, úgyhogy továbbgurulok – egy községre még talán van idő.
A 82-esen balra fordulva az út egészen Pápáig vezet. Más kérdés, hogy a sínek közben még másfele is tekergőznek.
Alig két km után Románd megállójához jutunk. Az egész infrastruktúra mindössze ez a pad, régebben volt a egy kicsit odébb valami bedeszkázott épület.
Veszprémvarsány illetve Gic felé tekintve.
A falu a közút jobboldalára esik.
Mindössze pár száz fős a település, hamar be lehet járni. Az önkormányzat épülete és a művelődési ház.
Úgy a falu közepén található park egy millenniumi és egy világháborús emlékművel.
A faluból a főút felé haladva a Bakony látható a távolban.
A település mellett egy nagy tó is található.
A hozzávezető út már nem annyira. Ilyen messze meg nem akartam a gumik épségét kockáztatni.
Visszatértem a főúthoz, és a távolban feltűnt egy andráskereszt.
És innen is rá lehet látni a Bakonyra. De ezt csak az érti igazán, aki nem a hegyekben nőtt fel.
Itt pedig azon gondolkoztam, hogy tovább induljak-e. A megyehatárt pár perc alatt elérem. De ott van a következő falu. Annak a másik végén az egykori állomás. Mire odaérek, biztosan sötét lesz, és még haza is kell érni. Úgyhogy kissé fájó szívvel, de visszafordultam. De ezzel még nincs vége. Mert hamarosan tovább megyünk – arra.
Amikor elindultam, lenulláztam a km órákat. 60 km eddig, bár abban benne van a rédei kitérő is. Most az egyiket lenullázom, és meglátjuk, mennyi a távolság, ha csak áthaladok – vagyis volt-e értelme a tehermentesítésnek.
Most egy kis bónuszt is mellékelek, ennek nem akarok külön posztot írni, nem is lenne értelme. A 60-as távból 23 lett visszafele, úgyhogy van értelme az ilyen könnyítéseknek, de még így is kérdéses, hogy fogom összehozni az utat.
A város központjától nem messze lévő erdős parkos rész mellett található a Pokol Sörkert. Itt nyáron többször is volt szabadtéri rendezvény.
Innen pár tíz méterre a Tűzoltóság. Ezt tavaly kihagytam.
Amikor Tatabányára mentünk, többször is elhaladtunk a Közút mellett. Már korábban fel akartam tenni ide róla képet, de nem jött össze.
Kerítésbe befalazott tető, Kispók, utánfutó, kerék, ágy, asztal, szék, Balom BT (mint Pusztakettős megálló épületébe falazott Csörgő eleje).
Szépen kisimították a 81-est a körforgalom építésekor.
Már majdnem készen vannak.
A napokban avatták fel. „A Holokauszt 70. évfordulója emlékére a Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány állította Riez Gyula építész hathatós szervezésében. Ruisz Gyula a Kisbéri Magyar Királyi Ménesbirtok egykori igazgatójának felújított háza - jelenleg az alapítvány tulajdona - előtt felállított szobor avatása az alkotó jelenlétében történt. A kéz és láb nélkülivé gyötört Möbius-szalag emberalak - homlokán az egyetlen felismerhető jelkép ellenére - magában hordja a szalag összes misztériumát, filozófiai értelmezését, a véges-végtelen összefonódását és egységét.”
Ezt pedig pár nappal később a temetőben készítettem. Szovjet katonai emlékmű.
A temető mellett lévő kissé kihalt táj.
A fasizmus áldozatainak emlékműve.
És az egykori téglagyár, már ami látszik belőle.
