A 106-os vonal bejárása már négy éve van tervezetben. Három évvel ezelőtt volt egy próbálkozás, de annyiban maradt, két éve egy szállítás miatt még távolabbra került, tavaly egy sérülés miatt nem lett folytatás. És most???
Nem tudom, a 106-107 vonalról mit mondtam, lusta vagyok visszakeresni. A 107-es volt előbb készen, ez eredetileg Létavértesen túl is ment volna Székelyhídig, ott becsatlakozva az ottani vonalba, és lett volna egy közvetlenebb Debrecen-Nagyvárad összeköttetés. A 106-os csak egy kiágazás volt akkor Sárándnál. Aztán a 107-es maradt a jelenlegi formájában, és a 106-t vitték tovább Derecskétől egészen Nagyváradig. 1920 után Nagykereki lett a végállomás, majd pár évig ismét meg volt a teljes vonal, 1945 után Nagykereki lett a szó szerinti végállomás.
A 107-t végigjártam pár éve. Azaz majdnem, beszámoló itt, Tégláskertről egy kicsivel korábbi kép került fel, illetve lemaradt Mikepércs község bemutatása, csak a megálló szerepelt. A 106-os 2015-ös bejárás tervezete nem jött össze, lásd itt, a szervezés sem volt, bár megvannak az okai. Akkor a Nagykereki-Pocsaj-Esztár szakasz került bemutatásra, illetve a határ innenső oldalán lévő Nagyzomlin. Kimaradt az Pocsaj-Esztár-Sáránd közötti rész, Mikepércs, olyat már ne is várjunk, hogy Nagy- és Kisszántó, Nagyzomlin (RO), Biharpüspöki és Nagyvárad.
Mivel a kerékpáromat 2016 nyarán elvittem Kisbérre, ezért kérdéses volt, hogy mivel megyek. Tervben volt, hogy a montimat felújítom, de olyan rossz állapotban, hogy nemigen fogok rá költeni, hiába jártam vele évekig, a ráköltendő összegből már egy másikat tudok venni, az talán hosszabb életű lesz. A dunántúli utaknál is felmerült a kölcsönzés lehetősége, mivel így kötetlenebbül fel tudok menni, mondjuk a fővárosba, ott elmegyek, ahova szeretnék, majd leadom a lovat, és akár vissza busszal. Nagyon nem halmoztak el ajánlatokkal, leszámítva a Nyugatitól nem messze lévő kölcsönzőt. Debrecenben viszont mindjárt az elején kiadott egyet, és lőn, ez a Bicaj BT a Pesti úton, ahol már többször is voltam szervízelni. Megérkezés Debrecenbe a 8:24-es járattal, majd séta.
Próbáltam a belvárosból kikeveredni, a 108-9 egykori vonalán, majd a Mikepércsi úton ráálltam a sztrádára. Bár nem készült kép róla, de az elején teljesen szét volt verve az út, nyilván aszfaltozni fogják.
Elértem Debrecen kijáratát, mintegy 50 km-t és még egy kicsit kellene tekerni. A Párom óva intett attól, hogy edzés nélkül menjek el hosszabb távra, de most mégis ez lesz. A kerékpár hasonló jellegű, mint otthon a házigazdáé, amivel az első bakonyi utat megtettem. Hiányzott a km óra róla, viszont annyiban jobb a helyzet, hogy mivel a tulajdonosa szerelő, nemigen fog szétesni alattam.
A Vekeri leágazás felé tekerve mozgást láttam az úton, ez a teknős ment át az úton.
Amikor legutóbb, 2014 tavaszán Sárándig elmentem, akkor még a 47-esen kellett tekerni, habár már akkor sem lehetett. Akkoriban hallottam kósza híreket arról, hogy lesz sztráda azon a részen, aztán el is készült, de csak a távolból láttam három éve. Most ki is próbálhatom.
Elérve Mikepércs elejét.
A falu központjában lévő Szabadság téren a református templom, millenniumi kő, kopjafa, májusfa, stb.
Na, ezt kellett volna mintegy három éve. Kijárat után egy kicsit még döcögős kerékpárút, majd elfogyik.
Ez egy érdekes jószág, Mikepércshez tartozik, de egybe épülve Sáránddal gyakorlatilag. Vannak itt még egyéb hülyeségek is.
2014-ben átépítés előtt volt Sáránd állomás.
Az épületet szépen rendbe tették kívülről, az biztos.
Emelt peron.
Váróterem.
Mivel várható volt a nagy meleg, ezért kicsit utánanéztem, mi a teendő ilyenkor. Először is, naptej, na azt pont nem hoztunk, aztán sapka. Sapka? Igen, mert véd a napszúrástól. Az sem hülyeség, ha bevizezed, mert az is hűt. Azért fordítottam meg, mert így a nyakam se ég le, max a képem.
Ameddig lehetett, kis úton haladtam tovább, majd az utolsó kereszteződésnél kimentem a 47-esre. Mivel a 81-en is néha kénytelen voltam tekerni, csak annyit kérnék, ha nincs kerékpárút, annyit kérnék, fogjátok ezt a korlátozó táblát, és húzzátok bele!
Így 10 percet tekertem, amikor a derecskei erdészetnél újra lett sztráda.
Az állomás a város szélén van, mindjárt a bejárat után, elég kieső helyen. Sáránd, aztán Derecske-Vásártér felé tekintve.
Az állomásépület bezárva, mindössze a felújított peron az újdonság.
Régen használt harmadik vágány, és a már felszedett negyedik vágány.
No, ez ugyanez, mint a kicsivel fentebbi kép, ezzel a szintén régen használt első vágányt szerettem volna bemutatni, mely a rakodóhoz visz.
A körforgalom, arra fogunk majd menni, de most még egy kicsit tovább a főúton.
A református templom környéke.
Első világháborús emlékmű, mely mögött helyi betépett hülyegyerekek.
Mielőtt elhagytam volna Derecskét, visszafordultam, mert majdnem lemaradt egy megállóról.
Derecske-Vásártér, Derecske, aztán Konyár felé tekintve.
Régebben volt itt egy épület, pár éve elbontották.
Konyár felé haladva, itt pedig nincsenek hegyek, mégsem úgy haladok, ahogy kellene.
Konyárra beérkezve, ehehe.
A vasútállomás, ahonnan a sok rétinigger áramlott a falu minden irányába.
Derecske-Vásártér, aztán az egykori Sándoros, illetve Konyári Sóstófürdő felé tekintve.
Itt is új peron, felújított épület.
Egy gyors szétnézés a faluban. Itt megállva öreganyád megszólít, hogy őket keresem-e, mert nem volt itthon, és hogy őket akarom-e hívni. Nahagyjálbékén!
A Rákóczi iskola és a Hivatal közötti parkos rész, a református templommal szemben.
„Bocsánat, egy pillanatra! Legyen szíves megmondani, mennyi a pontos idő!”
Egy elveszett megálló nyomában. Nem sok van a vonalon, erről legalább van némi információ, hol kellett keresni.
Konyár, aztán Konyári Sóstófürdő felé tekintve.
Sándoros megálló feltételezett helye, a közelben lévő tanya után elnevezve.
Ki gondolná, hogy itt valaha megálló volt? Itt van néhány kép a régi állapotról, csak teszem fel ide, hogy kotricnak ezzel is bosszúságot okozzak. Továbbhaladva, továbbhaladva.
A már említett tanya innen látszik valamennyire, de idő nem volt, hogy addig elmenjek.
A következő megállót átugorjuk, hogy a következőre menjünk. A vonal másik megszűntetett megállója Bajonta.
Mely Konyári Sóstófürdő és Pocsaj-Esztár között helyezkedik el.
Egykoron megálló-rakodóhely volt. Ilyen is volt.
Itt kell lejönni a főútról.
Innen vissza eggyel, ugyanis nincs idő arra, hogy tovább haladjak. A következő már Pocsaj-Esztár lett volna, a közúti rész kimarad, onnantól meg csak ismétlés lenne az egész. Bár felmerült, hogy tovább menjek, és egy későbbi vonattal menjek, a határon való áthaladás viszont aligha férne bele az időkeretbe, erőm se lenne rá. Ez a Sóstófürdő is külterület, de nem olyan elhagyatott, mint Cserekert és Nagyzomlin.
Sándoros-Konyár, illetve Bajonta-Pocsaj-Esztár felé.
Itt is volt épület.
„Ölég” volt mára ennyi.
Meg jön a vonat is, bár nem látszik, de egy hosszú szerelvény volt.
A tóhoz sem mentem ki.
