Az idei kezdés is csúszott. Magyarázhatnám ezt elfoglaltságokkal (kifogás), munkámmal (kifogás 2), vagy mással, de nem kell. Szerettem volna bringával nekiindulni az évnek, de arra még várni kellett. És mivel késett, ezért gyalogszerrel indultam el. A tervben az szerepelt, hogy a most még létező, de inkább csak vegetáló 5-ös vonal Kisbér és Komárom közé eső szakaszát bejárjam, így vagy úgy.
Mivel „mókás” kedvemben voltam, ezért:
Először is elsétáltam Ászárig az egykori vasúti megállóig. Jobb lett volna a sín mellett menni, de ott nem volt lehetőség. Közúton kicsit kerülő volt. A megálló most másabb színben.
Továbbindultam az egykori Keményítőgyár felé. A két kép nagyjából ugyanott készült, de némi átállítás történt a fényképezőn. Ja, igen, a Kodak tavaly megadta magát Pocsajon, azóta se jó, de beszerzésre került egy Sony gép, neki ez lesz az első éles bevetése.
A távolban feltűnik egy szélkerék.
Ez iránti érdeklődésem nem új keletű. Többször is láttuk a Komárom és Győr között vasúton, illetve Kisbér és Győr között közúton.
Tovább.
A Keményítőgyárnál egy talán még üzemelő hely.
Mellette egy kastély, ahol volt labor és medence is (köszi kolléga az infót).
A gyár kívülről. Az udvarban még laknak, bár nem túl bizalomgerjesztő a környék.
Vele szemben egy kis tó.
A gyár kissé arrébb. 1992-ben zárt be, azóta volt tervben, hogy újraélesztik, de a mai napig ez nem történt meg.
Volt vasúti megállója, sőt, eredetileg ez volt Ászár megálló, csak később adtak át egy faluhoz közelebbi megállót, és akkor kapta az Ászár-Keményítőgyár nevet. Van két iparvágány is, ami bevezet a gyár területére, de ahhoz át kellett volna mászni a kerítéseken kicsit visszább, így is jó, hogy senki nem reklamálta meg az ottani tevékenységemet. Az első képen a még létező Nagyigmánd-Bábolna állomás felé tekintünk, a másikon Ászár, Kisbér felé.
A gyár egy másik nézetből. Az ide való eljutás némi susnyás mászáson keresztül történt.
Visszatérve a közútra találtam egy (kettő) távolságjelzőt. Először azt hittem, ez Komáromig tart, de nem, csak Nagyigmándig.
Aztán egy kis terület.
De erre nem mentem tovább, hanem a kereszteződés felé.
Itt keresztezi a közutat a Komárom felé vezető vasút.
De vissza is lehet menni.
Nem egy túl népes terület. De nem is olyan kieső hely, mint Cserekert vagy Nagyzomlin.
Az út mellett jobbra indultam, mert egy gyalogosösvényt láttam arra. Nos, itt nincs semmilyen megszűntetett vasúti megálló, csak egy átjáró Szőlőhegy felé. Innen egy kicsit közelebbinek látszanak a szélkerekek, de lehetnének közelebb is.
Ez nem olyan, mint a fancsikai.
Visszatérve a közútra eljutok Alsóvasdinnyére.
Az út a továbbiakban egy kicsit kifehéredik.
De nem sokáig.
A Tejcsarnok megálló középtájon.
Utána pedig a nagy szántás. Itt bizony nincsenek hegyek.
Most pedig kipróbálom a panorámakép készítés opciót. Ebben a felbontásban nem igazán látható, hogy ez miért jó. Nagy felbontásban sem annyira, csak leginkább személyesen.
Kicsit odébb egy elhagyottnak tűnő épület.
És már Felsővasdinnyén vagyunk. Víztorony is van ott.
Innen már nincs messze Tárkány, ami viszont fokozott óvatosságot igényel.
Miután a Credit Expresszel sikerült egy kicsit elbeszélgetni, el is jutottam a központig, ahol a Hősök ligete található. Egy I. világháborús emlékmű, más képet nem tudtam csinálni, mert a helybeli közmunkások épp dolgoztak (is).
A központban itt is van eligazító tábla.
Szemben a helyi iskola.
Miután tettem volna egy kis kitérőt az egykori vasúti megálló felé, ami orkfalván keresztül vezetett, továbbindultam Nagyigmánd felé, mert itt bizony a látszat ellenére egy darab szélkerék sincs.
Azonban a helyzet nem volt kedvező. Kérdéses volt, hogy éjszakás műszak lesz-e, meg azért gyalog ki tudja még, hogy mekkora a távolság. Ezért visszaindultam. Bár volt olyan terv is, hogy kimegyek a 13-as főútra és úgy térek vissza Kisbérre.
De a Hősök ligetét nem hagytam ki, most már szabad volt a pálya, röhigcsélő közmunkások nélkül.
Tárkány az nekem Mezőtárkány, ami Füzesabony mellett van. Nos, az jóval odébb van innen. De nem csak ez az egyetlen ilyen hasonló nevű település, hanem még van 4 másik is. Erre gondoltak a helyiek, és egy térképen megjelölték őket (kicsit hasonló, mint odahaza a Vámos települések közössége).
Mivel nem sok idő volt a nem messze lévő busz indulásáig, még egy valamit szerettem volna megkeresni. Aki még nem látott a környéken gólyát annak két kép róla. A közelben lévő temetőnél lévő szobor együttessel szemben.
Ezzel véget ért ez a nap. Illetve mégsem, mert a bicikli befutott, és nem volt éjszakás meló. Tettem is egy kis kitekintést egy kakukktojás felé, de ezt majd holnap.
Ami el is jött. Tárkányig tegnap megvolt a bejárás, utána következik Nagyigmánd. Út közben volt egy leágazás Bábolna felé. Hezitáltam, hogy arra menjek vagy sem. De nem. Maradt az egyenes az ipari üzemek mellett.
Balra a Kisbér felé vezető vágány, jobbra egy iparvágány, amit nem igazán használnak.
Jól van, menjünk az állomás felé, tudjuk le, aztán lehet a többi képet is felrakni. Megjegyzem, az állomás területén nem nagyon mertem fotózni, a nyíradonyi eset után.
A Bábolna felé vezető út kereszteződésében lévő ház szerintem egy őrház, bár nem nagyon látszott.
A kijárat mellett is látszanak a szélkerekek és van itt egy valami is a gyár mellett.
Itt próbáltam egy kicsit közelebb jutni, de meg volt az esély a zsákutcára. Be is jött.
Nagy lendülettel indultam Bábolna felé, de mindjárt meg kellett állni a kereszteződés után. A bábolnai csata emlékműve, illetve az azzal szembeni táj.
Itt már egész közel vannak a szélkerekek, de mégsem érem el őket. Tiszta Don Quijote feeling. És ezért még be is kellett menni az vizes, sáros úton is. Nincs első sárvédő!
Elértem Bábolnára, de nem tudom, ki volt az az eszement, aki Nagyigmánddal közös vasútállomást hozott létre. Annak kívánhatjuk, hogy innen sétáljon el az állomásig.
A helyi sportpálya.
Tovább haladva, múzeum, kávézó.
A központ, a körforgalomnál. Itt sok minden van, bank, gyorsétterem, boltok. WiFi nem volt, pedig hirdették.
Városháza.
A leghűségesebb bajtárs szobra.
Nepomuki Szent János szobor.
Milleniumi emlékmű.
Visszatértem a Nemzeti Ménesbirtok Kft udvarához. Ott jó pár mellszobor volt.
Az ügető felé haladva, egy torony, és itt szeretik a lovasság témáját.
A visszaúton a szálló hátsó bejárata.
A helyi művelődési ház.
Bábolna szélén lévő arborétum.
Visszaúton.
Kopjafa egy játszótérnél.
Művelődési ház.
Itt is ki lehet menni a főútra.
A helyi buszállomás. Nem sokkal kisebb a debreceninél, de jóval szebb.
A központban, szökőkút, I világháborús emlékmű, községháza és a többi.
Kicsit odébb kocsiút emlékkő, trianoni emlékmű, II világháborús emlékmű, árok, NSzJ szobor.
A helyi SC.
A Hungaromill üzeme.
Egy vértanú emlékmű egy kopjafa szomszédságában.
A buszállomás mellett található az 56-osok tere.
Itt is el lehet hagyni a települést.
Ács felé haladva, a vasutat is keresztezzük.
Itt már szinte érintésre vannak a szélkerekek, de annyit mászkáltam ezért, hogy, már bocsánat, de a p*csába az egésszel, és elég már a sz*r*kodásból. De most komolyan, másszak át ezért a szántáson, meg akármin? Eleve meg sem tehetném, meg amúgy is, most már elég!
Tettem egy kísérletet, hogy a sínek mellett eljussak Csémpusztára, de sok idő elment ezzel a szélkerekezéses lóf…üttyel. Olyan sokat nem lehetett haladni, mert akkora sár volt, hogy inkább javallott visszamenni a főútra.
Visszatérve Nagyigmándra néhány árok után már rá lehetne térni a főútra is akár. A horgásztavat nem találtam meg.
De ezelőtt még el kellett fogadni azt a tényt is, hogy Nagyigmánddal szemben van Kisigmánd is. Ó..jajj.
A kis falu viszont meghálálta a figyelmet. Viszonylag központosítva ott volt minden, amit látni lehet és illett. Egy játszótér, egy faluház, egy park, egy kis vízesés, egy községháza, egy emlékmű, és a helyi SC.
A 13-as főúton haladunk Kisbér felé.
De közben található egy kis falu balra lekanyarodva.
Tűzoltóság a falu másik végén.
Az út is kissé megviselt állapotban.
A központban lévő park.
Az alábbi épületek pedig nem tudom, milyen célt szolgálhattak.
Nekem úgy tűnik, erre a pár száz fős kis falura nemigen jut a költségvetésből.
Több úton is ki lehet jönni a faluból. Az egyik azon, ahol bejöttem, de az a legnagyobb kerülő. Létezik egy másik kivezető út, ami közelebb visz Kisbérhez. Én azonban a középsőt választottam, ami a kettő között van.
Ugyanis ez visz ki az egykori Tárkány-Csép vasúti megállóhelyhez. Tárkánytól is kb. két km-re van a megálló, ráadásul orkföldön át lehet oda eljutni. Cséptől még messzebb van. Semmi közmű, gyakorlatilag a semmi közepén van, nem is csoda, hogy nem volt forgalma, mikor a buszok Tárkány központján át haladnak, és Csépre is bemennek a komáromi buszok, még ha az utak megviselt állapotban vannak.
Kisbér felé (merthogy addig nem áll meg már a vonat).
Nagyigmánd felé.
Ez lett volna a harmadik kijárat.
A látási viszonyok még jók, de lassan sötétedik.
Eljutottam Etére, ahol tegnap is voltam. De már annyira sötétedett, hogy nem lehetett normálisan képeket készíteni, ezért hagytam az egészet, talán majd holnap.
Hazaérve teljesen sötét lett, és egyéb problémák is felmerültek.
