Az adventi fények megtekintése (és bemutatása három hónap késéssel).

A közel 300 kép miatt ketté kellett szednem a blogot – az első rész itt.

Mivel a napi egy(-két) óra sétálás engedélyezett volt, ezért vettem a bátorságot, hogy átmenjek a szomszéd faluba, Ászárra, mert ott volt egy kis adósságom. A szomszéd falut úgy tessenek érteni, mintha egy települést kettévágtak volna, valaha Kisbérhez tartozott, annyira összeépültek, de később önállósodott Ászár. A tartozás pedig annyi, hogy közel két éve a Mini Skanzent nem tudtam megnézni, mert zárva volt. Aztán megfeledkeztem róla, de most itt a lehetőség a pótlásra.

Az idei kezdés is csúszott. Magyarázhatnám ezt elfoglaltságokkal (kifogás), munkámmal (kifogás 2), vagy mással, de nem kell. Szerettem volna bringával nekiindulni az évnek, de arra még várni kellett. És mivel késett, ezért gyalogszerrel indultam el. A tervben az szerepelt, hogy a most még létező, de inkább csak vegetáló 5-ös vonal Kisbér és Komárom közé eső szakaszát bejárjam, így vagy úgy.

Az idei évben volt munkahelyváltás többször is. Megszűnt, megtelt, lejárt, ideiglenes bezárva, stb. Arra, hogy távolabb keressek, arra nem nagyon gondoltam. Egy külföldi munkára nem mondtam volna nemet. De lehet ezt kicsiben is csinálni. Nem kell átlépni a határt, elég csak a két nagy folyót, és akkor részben vissza is juthatok oda, ahol „kezdtem”.A Dunántúl kecsegtető helynek tűnt, bár nem voltak illúzióim. A célhely egy Vámospércs méretű kisváros, Kisbér, amely nagyjából egyenlő távolságra Győrtől, Komáromtól és Székesfehérvártól. Az ittlét el is kezdte piszkálni a fantáziám, és mivel a szállástulajdonosok voltak olyan rendesek, hogy egy kerékpárt is adtak, ki is használtam a helyzetet.