Aki látta korábbi bejegyzéseimet, azok tudják, hogy a sötétedés miatt többször is vissza kellett térni korábbi helyszínekre. A mostani eset el is kerülhető lett volna, ha van nálam fényképező.
Visszatértem Etére, amire korábban kakukktojásként hivatkoztam. Azért, mert a település közúton Komárom és Kisbér között található. Van vasúti megállója is, de az a Kisbér-Tatabánya szakaszon van.
A központban található egy I. világháborús emlékmű, melynek a másik oldalán a II. vh-s van.
A település a középkorban elpusztult, majd 1648-tól lett újra élet itt.
Innen nem messze található a buszforduló, ahol a távolsági buszok visszafordulnak.
A másik irányba a pusztába fut az út.
Vagy egy horgásztó irányába.
Ahova nem könnyű eljutni.
Annyira nem is volt fontos. A helyi sportpálya mellett elhaladva az egykori vasúti megállóhoz tartottam.
A megálló jó pár kilométerre van a falutól, forgalma aligha lehetett. Nem sok minden maradt belőle. Viszont a falu, annak ellenére, hogy hasonló kicsi, mint a szomszédos Csép, nincs annyira periférikus helyzetben.
A megállóról készült videó
Innen több lehetőségem volt továbbhaladni. Nem kellett visszamenni a falun keresztül, hanem több más többé-kevésbé aszfaltozott út is visszavezet a 13-asra. Én mégsem erre mentem, hanem a kertek alatt próbáltam eljutni a szomszéd faluba.
Ez volt az első hely, ahol a sínt kereszteztem, de hamar kiderült, hogy nem itt kell tovább haladni.
Tovább kellett menni a sín mellett, a pocsolyákat kerülgetve a következő kereszteződésig.
A távolban eléggé lóg az eső lába.
Megérte többször is átnézni a térképet, mert jó irányba haladok.
Eljutottam a szomszéd faluba, Vérteskethelyre.
Az ott a sportpálya lenne, ha látszana.
A központ látványosabb.
Szabadságharc emlékfa.
Világháborús emlékmű.
A templom és a mellette lévő tábla. Itt hiányoltam a térképet.
Mellette lévő park a Milleniumi emlékfával.
A falu vége, ahonnan az út továbbvezet Császár felé. De erre majd egy esetleges tatabányai út során fogunk menni.
Visszatértem a falu másik végére, onnan pedig a 81-es útra.
Az itteni út olyan semmilyen, a nagy forgalmat leszámítva. Olyan, mintha a Nyírségben tekernék két sor fa között.
Mikor már elkezdtem volna anyázni, akkor egy útjavítás mellett változott a táj, és feltűnt az a hely, amit kerestem.
Mielőtt bementem volna ide, kicsit még továbbtekertem, ugyanis a másik megyehatár is itt van a közelben.
Jókor jöttem, vagy nem jöttem erre, mert a jelek szerint itt esett.
Visszatértem a leágazáshoz, és most már bemehetünk Bakonysárkányra.
I. világháborús emlékmű a templom egyik oldalán, a másik oldalon pedig egy szovjet emlékmű.
Elhagyott II. világháborús katonák sírja.
A milleniumi kopjafát keresni kellett egy darabig, mert takarták a fák, de meglett.
A Székesfehérvár felé vezető vasút erre halad, és a falunak van vasútállomása. Ide mentem el. A közút tovább vezet Aka, Ácsteszér felé.
Az állomás területe.
(Sövénykút) Mór felé.
Kisbér felé.
A kép néhol fakónak tűnik, de ez nem fényképezési hiba, hanem mert égettek valamit a közelben és a füst zavart be.
Erről az épületről azt hittem, hogy tájház, de valójában kocsma.
Itt elkezdtem azon gondolkozni, hogy menjek-e tovább. Részben szerettem volna, másrészt viszont tegnap is sokáig voltam, és gondok voltak belőle. Azonkívül a blogot is szerettem volna elkészíteni. Mielőtt végül elindultam volna haza, az égiek is meggyőztek, hogy ezt kellene tenni, de előtte gyűjtsek egy kis erőt. Azaz elkapott egy jó nagy eső. Szerencse, hogy még a központban voltam egy buszmegálló közelében.
Egy tábla Kisbér felé mutatott, amit nem értettem, hiszen a főút odébb van. Igen, de van egy kis mellékút is, ami átvezet Kisbérre. Ez volt a 81-es régi „nyomvonala”.
Ha pedig nem tetszett a panoráma az idevezető úton, akkor hazafele nem lehetett panaszom. Ezen kívül alig volt forgalom is.
Kisbérre érve azon gondolkoztam még, hogy ez lehetett az a tábla, ahol tavaly jártam, amikor még nem ismertem egyáltalán a környéket.
Másrészt mi lehet ez az épület a tó közelében.
A vasútállomás környékén már jártam tavaly, de néhány kép nem készült el akkor. A víztorony sem például.
Ezen a susnyáson kellett áttekerni az elágazáshoz.
A síneken átvágva a torony mellett lévő udvar.
Ez a tábla talán még a régi időben lehetett kitéve az állomásra.
Az állomás másik oldalról fotózva.
A váróterem.
Az utca felőli rész.
Végül pedig, most fel van túrva a teljes terület a templom, Vianni, kínai környékén, mert egy körforgalmat építenek (sokak „örömére”). A csövek pedig nagyon ismerősek.
