Az újévi fiaskó után (amiről még nem írtam) most jött el az ideje, hogy a tömegközlekedést lecseréljem két kerékre. Ezúttal egy rég esedékes utat is összehoztam.
Az idő nem volt a legjobb, elég borongós volt.
Ezúttal átjutottam a 81-es út és a Tatabánya felé vezető út kereszteződésén, áthajtottam Vérteskethelyen és Császáron. A szák-szendi vasúti megállóhoz mentem ki, mert ott tavaly nyáron akkora dzsungel volt, hogy semmit nem lehetett látni. Gondoltam, most a tél elmúltával jobb lesz a helyzet. Az elmúlt napok esői után nem volt egyszerű a földúton haladni. A megálló környékén mostanság alapos nagytakarítást végeztek.
Most már be lehet jutni az épület belsejébe.
„Aki utoljára hagyja el az országot, kapcsolja le a villanyt.”
Mindjárt jobban néz ki, mint tavaly. De mivel esélytelen, hogy újraindul itt a forgalom, ezért valószínűbb, hogy elbontják az épületet.
Dadon vagyunk, a vasúti átjárónál. Az ottani őrházból továbbra sem látszik semmi. A kömlődi úton parkol a lovam, arra még csak busszal voltam eddig. A Kisbér és Tatabánya közötti buszok két útvonalon járnak. Az egyik, a gyorsabb Dad után Kömlőd felé halad, majd onnan Kecskéd mellett elhaladva Környén halad át. A másik járat Dadot éppen csak érinti, onnan Bokod, majd Oroszlány felé halad, és onnan tovább Környére.
Kömlőd szélén egy leágazás egy tanyahely felé.
A másik irányban a Vértes.
Ez a fenti leágazás magánterület. Kár, mert így más irányba kell majd menni.
Kömlőd bejárata. Nem csak azért akartam ide eljönni, mert közel van, hanem, mert ez az egy település, ami az Oroszlányi járáshoz tartozik és eddig kimaradt. Bokod, Dad, Kecskéd és Szákszend tavaly megvolt, Oroszlány is (erről majd később).
Hősök parkja.
Milleniumi emlékmű.
A templom mellett lévő református lelkészlak.
Hugonnay-kúria, amely ma iskola és nevelőotthon.
Vele szemben a Perczel-kúria.
A falu szélén lévő sportpálya mellett kell haladni tovább.
Ebben a sárban már egy személyautó is elakadt volna. Itt nagyon gondolkoztam, hogy visszafordulok.
Idővel jobb lett az út, csak az idő szorított.
Nagyparnakpuszta.
Ennek az útnak a másik végén voltam a falu szélén.
Itt értem ki a Dad és Kocs közötti közútra. Eredetileg Kocs felé akartam indulni, de úgy eltelt az idő, hogy a vonatcsatlakozást lekéstem volna, és nem akartam kockáztatni a keró állapota miatt. Végül nem esett az eső, csak a szél fújt néhol elég erősen. Innen Dadon keresztül visszatekertem Kisbérre. Mivel ez így elég karcsú ezért a következő utat is hozzárakom.
Vonattal utaztam Nagyigmándig, onnan kitekertem a 13-as útig. Miután nem indultam rossz irányba Szákszend felé, megtaláltam a Tata felé vezető utat.
Itt a rossz emlékű leágazás, ahonnan tavaly keveredtem ki. Részletek: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/28/2016_08_15_potlas_helyett
Most jobban átlátható a táj, mert a földből még nem nőtt ki a termés.
A szélmalmok is megvannak még.
Két kerék.
„1400-as évek közepén, Hunyadi Mátyás idejében Kocs községet átszelő Budát Béccsel összekötő főút mellett készítették el a falu szekérkészítő mesterei azt a könnyű, több addig nem használt újítással felszerelt 3-ló húzta kocsiszekeret, amely a település nevét világhírűvé tette, s máig innen neveznek kocsinak szinte minden 4-kerekű járművet. A kocsi szekérkészítő mesterek pedig szétszéledtek az akkori Magyarország területén, tudásukat kamatoztatva készült aztán szerte Magyarországon és Európában a könnyű kocsi utazószekér.”
A központban lévő római katolikus templom. A Dad felé vezető út itt kezdődik. Abból az irányból jöttem volna legutóbb, ha jöttem volna.
A benzinkútnál lévő térkép és információs tábla. A benzinkút délutánig nyitva volt, annak ellenére, hogy Nagypéntek van.
Református templom.
I. világháborús emlékmű. A szobor és a turul nincs már itt.
A másik kerítésnél egy trianoni emlékmű.
A templommal szemben a Kocsi Csergő Bálint emlékpark.
A Tata felé vezető úton, a Kossuth u. végén lévő tájház.
A központban lévő kúria, a posta is itt van, az önkormányzat itt volt régebben, hogy most is, azt nem tudom.
A Vincze Imre református általános iskola és az előtte lévő park kopjafákkal (1956, 1848-49, 1920).
A polgármesteri hivatal és a faluház.
„A település legnagyobb gazdasági társasága, a mezőgazdasági szövetkezet utódaként megalakult Aranykocsi Rt. amely legfőbb munkaadója a településnek.” A főépület a központban van.
A Kocsi múzeum.
És itt igyekezni kellett a képkészítéssel, mert elég szeles volt az idő, és a kúriánál a lovam kétszer is elborult. Látkép a falu tetején.
Egy kicsit sokat időztem itt.
Ez egy külterület, alig néhány ház van itt, nem is mentem beljebb.
Az M1 felett.
A távolban Mocsa, ahová tavaly elkeveredtem.
A római katolikus templom és az előtte lévő világháborús emlékmű, amit tavaly már láttam a távolból.
Az Önkormányzat épülete.
1956-os kopjafa.
Szentháromság szobor.
„2000-ben adták át a község Emlékházát, melyben a falu múltjának emlékeit őrzik.”
Így már azért kellemesebb volt a falut elhagyni, hogy direkt ide jöttem.
Bár a térkép szerint vannak tavak a környéken, de az nem mindig látszik a közútról. Nem így itt. „Oázis Szabadidőpark Az egykori bányatavak területén kialakított, kiváló vízminőségű fürdésre, kempingezésre és horgászásra alkalmas strand.”
Itt elgondolkodtam, hogy Komárom felé menjek-e egyenesen, vagy próbáljam meg elkapni a vonatot Almásfüzitőn.
Az utóbbit választottam, így még egy községet érintek.
A vízimalom lezárt területen van, ezért oda nem tudtam bemenni, ráadásul a kerítés mellett is voltak, gyorsan kellett képet készíteni.
A református templom mellett lévő világháborús emlékművek.
Hosszú egy falu volt, az idő szorított. A kúriát sem találtam meg.
Pedig a másik bejárat szinte ott volt egyből.
A tábla után egy vasúti átjáró, pont elkaptam a pirosat. A sín mellett sírok.
Az egykori timföldgyár.
A vasútállomás épülete.
Gondoltam én, aztán megláttam a Bz-t úgy 200 méterrel odébb. Közben a háttérben elhaladt vagy két Railjet is. Két percem volt, hogy odatekerjek, vagy jó sokat lehetett volna hazáig. A állomásban minden „befalazva”, nincs jegypénztár. Indulás után az ablakon át láttam az Almásfüzitő-felső megállót, ahova még el akartam jutni. Lehet, hogy csak napi két pár vonat van, de az is nagy segítség ilyenkor.
Mi lenne, ha a 4-es vonalra is elmennék? Vonattal Komáromig (de jó lenne most a 6:45-ös vonat, ha lenne), onnan tekerni addig, míg a visszajárat nem jön. Az utolsó pár megállónál más eszközt kell majd alkalmazni.
