Hogy miért pont itt? Többször néztem az adatbázisban az itt lévő két megálló és egy állomás adatait, de valahogy túl messzinek tűnt. Aztán kiderült, hogy nem is megvalósíthatatlan a projekt.

A tegnapi visszatérés, vagy már csak előremenetel vagy f*sz tudja, napján terveztem ezt a mai menetet. De a legnagyobb igyekezettel sem értem volna 7 órára Esztergomba – még szép – másrészt túl sok dolgot kellett volna cipelni. Maradt az, hogy másnap megyek.

2007-ben, amikor több év után újra lett kerékpárom, akkor terveztem, hogy tekerek valamerre, de nem a környéken. Mondani sem kell, hogy az agyamentség vitt a pilisi tájra. Tapasztalatnak jó volt. Aztán szinte sehova sem, majd 5 éve volt egy újabb nagyobb beindulás. Miután idekerült jelenlegi helyemre a lovam, akkor felmerült, hogy ezt a pilisi túrát meg kellene ismételni képeket is készítve. A tervek szerint 2017 júniusában került volna erre sor, de aztán több hónapos kényszerpihenő után csak tavaly volt némi kerekezés. Az idő pedig csak telt…

A tegnap folyamán nagyjából bejártuk Esztergomot. Mivel nem szerettem volna utazótáskával még órákig járkálni a városban, ezért úgy döntöttünk, hogy a reggeli vonattal indulunk vissza. Háztól házig járattal az első Esztergom – Székesfehérvár járattal. Így terveztük. Aztán már a szállón kiderült, hogy nem jár ez a vonat, mert útközben lerobbant a közelben. Maradt az a lehetőség, hogy visszamegyünk a Dezsővel Budapestig, onnan meg majd valahogy.

Egy kis előreszervezéssel elkerülhető lett volna, hogy a két éjszakát ne két külön szállón kelljen eltölteni. De ez legyen a legnagyobb gond.

Pár hete nem valósult meg az esztergomi körutazás, és egy hete a naptárra ránézve találtam egy olyan programot, amiért érdemes volt Esztergomban eltölteni a húsvétot. Mindössze egyszer jártam itt, amikor a volt párommal az Aquaszigetet próbáltuk ki.

Amikor albérletbe költöztem, abban bíztam, hogy még inkább megnyílnak a lehetőségek. Nem indult ez olyan egyszerűen.