Reggel túl voltunk az ünnepi árukiadáson. Utána szokás szerint beugrottunk egy-két bambira. Kicsit több lett belőle. Este már nem kellett berúgni, csak szinten tartani. Aztán hajnalban megint. 24 óra alatt háromszor megszédülni? Ezt sem teszem ki a dicsőségfalamra. Reggel egy gyors zuhany és egy kis kaja rendbe tett. Közel másfél órám volt kimenni a buszhoz, mégis futni kellett a végén. Még jó, hogy az Agrár ilyen közel van.

Prolog: az elátkozott bejegyzés. Mivel félig-meddig (volt ismerőseim szerint 200%-osan) „illegálisan” jöttem ide, talán közülük valaki elátkozta ezt az egész utat. Az, hogy mi történt aznap, az lentebb kiderül, de az biztos, hogy ezen bejegyzés megírása elég sok nehézségbe ütközött. Egész pontosan, a blogra való feltöltése.

Ez az út egy napot csúszott! A szombat esti műszak után amúgy is jobb, hogy így alakult. Két szabadnap, addig rendezem a vonatjegyet és a szükséges pénzeszközt. Nem volt más hátra, mint hétfőn hajnali kettőkor felkelni, és már nincs visszaút.

Az állami ünnepet hol is lehet eltölteni a legjobban, ha nem egy másik országban. Úgyis van szabadidőm, akkor irány Kassa, de nem szeretnék megint szétfagyni és eltévedni. Nagyjából bejött a dolog, bár még nem igazán volt tavaszi idő. Ezúttal több időm volt valamennyivel, mert nem a 14:52-sel jöttem vissza, hanem a 17:00 Poprád IC-vel, ami akkor közlekedett utoljára. A Nagyállomáson 800-ért adtak volna helyjegyet, itt viszont 20 korona volt. Köszönet a kalauzhölgynek, hogy a pályaudvaron kisegített.

Amikor albérletbe költöztem, abban bíztam, hogy még inkább megnyílnak a lehetőségek. Nem indult ez olyan egyszerűen.

Na, kaptam egy hónap haladékot, még mielőtt megszűnne az ingyen utazás. Ki is használtam. A fővárosban január 6.-án voltam. Pár kép a vadiúj telefonnal:

Miután eléggé leragadtam az nlc előtt az év elején (ráadásul profilváltás is volt), nem mentem sehova eleinte. De pont az ott megismert emberek hatására jöttek új célok, és más kellemes és kellemetlen dolgok.