Amikor albérletbe költöztem, abban bíztam, hogy még inkább megnyílnak a lehetőségek. Nem indult ez olyan egyszerűen.
Az első pár hónapban sokszor volt alkalmam Desiroval utazni. A 4:22-es gyors, ami inkább sebesvonat, vitt a Nyugatiig, majd onnan tovább. A 3 és fél órás útnak rendszerint a végén aludtam be majdnem párszor. 7:40-kor kellett volna a Nyugatiba lennie, de csak kétszer ért be időbe, és csak ennyiszer értem el a 7:45-ös személyt. Amúgy maradt a 40 percnyi várakozás. Visszafelé rendszerint a Tisza Expresszel mentem (Budapest Keleti - Moszkva). Ezt azért is szerettem, mert alig állt meg a Keleti és Debrecen között. De volt, hogy az utolsó gyorsvonattal, amin tavaly már egyszer utaztam, csakhogy akkor még nem Debrecen volt számomra a végállomás.
Az egyik hétvégi „bulizás” után, amikor a Desiro beért a Nyugatiba, akkor láttam, hogy egy fickó sepreget. Persze, már a pályaudvaron vagyunk, csak én aludtam el.
Május 5.-én Esztergomban voltunk, nem a város, hanem az Aquapark miatt. A képen a Duna látható, az akkor alig pár éve újjáépített Mária Valéria híd. A folyó képviseli a jelenlegi gúnyhatárt, a túloldalon a tót megszállás alatt lévő Párkány.
Május 15.-én meglett a Zöld Pardon is.
Július 9.-e már egy sokkal jobban sikerült út volt. Többféle értelemben is. Akkor először és utoljára mászkáltam a pesti éjszakában.
Az ott a távolban a Szabadság-szobor. Csak ezért képes volt a társam felvinni a hegyre. Köszi.
Közelről, és a másik irányban pedig:
Ebből sem sok minden látszik.
Július 15: ismét Sopron, ezúttal egy kicsit másképp. Az út tanulsága az volt, ha valaki felhúz agyilag, akkor indulj el egy erdőbe és keress egy kilátót. Vagy indulj el véletlenül egy másik irányba, majdcsak meglesz a kilátó, közben pedig lenyugszol. A női hülyeségnél már csak a férfi hülyeség a nagyobb.
Azóta történt egy és más, de az ottani kísérőmnek örök hála ezért a két hétvégéért. Köszönöm.
Az akkori vonatjegyem agyon volt írva. Elmondom, miért. A 4:22-es gyorssal (1.) mentem fel a Nyugatiba (most bezzeg nem késett). Onnan át a Keletibe, hogy a 8:00-as győri gyorssal lett volna tovább. De úgy tele volt, hogy Kelenföldön leszálltam, és bevártam a Bartók EC-t (2.). Győrből már GySEV-vel tovább (3.). A visszaút hétfő reggel (4.). Győrből kis várakozás után Euregióval Tatabánya (5.), onnan személlyel Törökbálint (6.), mert azt hittem, az Auchan közelebb van az itteni megállóhoz, mint a budaörsi állomáshoz (nem, kétszer olyan messze van, és az eljutás is jóval nehézkesebb). Végül Nyugati-Debrecen (7.). Tehát 7 bejegyzés.
A velencei út után úgy döntöttem, hogy legalább 100 évig nem megyek nyaralni, csak egyedül. Megyek viszont Miskolcra az éjszakai meló ellenére.
Október 27.-én ismét megnéztem a Gellérthegyet. Nappal:
A hegymászás után sikerült több, mint másfél év után találkozni személyesen egy online ismerőssel.
Decemberben új albérlet és végre előrehaladás. Mindjárt másnap sikerült Budapesten egy fontos helyet találni a Westend mellett. Nem helyileg mellette!
December 17.-én pedig egy év kihagyás után Kassa, ahová elvileg akkor már szabadon mehettem.
