Szeptember 14. Jól összejöttek a dolgok. Aznap úgy terveztem, hogy Győrbe utazunk, és ismét megnézzük a Vándor zenekart. De mehettünk volna Budapestre DJ Bobo koncertre. Viszont a keleti végen egy olyan esemény volt aznapra betervezve, ami tényleg egyedülálló, és lehet, hogy soha többé nem lesz.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

A szabolcsi ’főváros’ elég messze van ahhoz, hogy csak úgy elugorjunk oda. Viszont hazaút esetén fel lehet keresni. Felmerült korábban egy szállókeresés és egy ukrán út is, de oda csak én tudnék most még menni. Visszaút során mentünk el végül, mert bár a vadasparkot bejártuk, de a többire nem volt idő.

Éveken keresztül láttam a Vadaspark reklámképét a Füredi út-Egyetem sugárút kereszteződésében, de soha nem jutottam el oda. Másfél éve Nyíregyháza elég messze került tőlünk, de ez nem akadály, hogy eljussunk oda.

Prolog: az elátkozott bejegyzés. Mivel félig-meddig (volt ismerőseim szerint 200%-osan) „illegálisan” jöttem ide, talán közülük valaki elátkozta ezt az egész utat. Az, hogy mi történt aznap, az lentebb kiderül, de az biztos, hogy ezen bejegyzés megírása elég sok nehézségbe ütközött. Egész pontosan, a blogra való feltöltése.

Ez az út egy napot csúszott! A szombat esti műszak után amúgy is jobb, hogy így alakult. Két szabadnap, addig rendezem a vonatjegyet és a szükséges pénzeszközt. Nem volt más hátra, mint hétfőn hajnali kettőkor felkelni, és már nincs visszaút.

A rokonságból csak egyvalakit tudok, akiben megvolt ez a jó értelemben vett csavargószellem. Elvileg én lennék a másik.