Előzmény:
Soha nem volt erősségem a szervezés. Az első túrát is éppen csak sikerült időben végigvinni, a másik kettőnél menthetetlenül rám sötétedett. A legutóbbinál is, ami azért problémás, mert éppen félúton történt, és emiatt gyakorlatilag az egészet újra kellett járni. De most sikerülni fog – remélem.
Eljött az utolsó körút. A négy közül egyértelműen ezen voltam a legtöbbször, ez is áll legközelebb hozzám. Ja, és 98%-ban vasútmentes a poszt!!!
A harmadik rész folytatása, mivel az a farok blog.hu sem jelezte, hogy véges a kapacitása, és ne töltsek egy posztba hatezer képet, mert úgy sem fogsz látszani 200 után.
Az előzmény itt:
A következmény: beláthatatlan.
a 105-ös, de az meg össze vissza, amit ráadásul csak harmadik nekifutásra sikerült összehozni, ja és fényképezni tilos!!! Amúgy brutál hosszú egy poszt lett, és ketté kellett vágni.
Utoljára 2009 őszén voltam más városban. Most úgy adódott, hogy lehetőségem volt menni ismét. Méghozzá Szolnokra. Jó lesz úgy elmenni oda, hogy végre nem ősz van, nem tél, hanem már szinte nyár.
Az előző három útnál nem volt szerencsém az időjárással. Most pedig úgy az egész elbaxott héttel. Arról már meséltem, hogy jutottam el Miskolcra először. 2008-ban is terveztem, hogy eljövök ide, de nem sikerült. Leszámítva a kassai és bieli utazást.
Reggel túl voltunk az ünnepi árukiadáson. Utána szokás szerint beugrottunk egy-két bambira. Kicsit több lett belőle. Este már nem kellett berúgni, csak szinten tartani. Aztán hajnalban megint. 24 óra alatt háromszor megszédülni? Ezt sem teszem ki a dicsőségfalamra. Reggel egy gyors zuhany és egy kis kaja rendbe tett. Közel másfél órám volt kimenni a buszhoz, mégis futni kellett a végén. Még jó, hogy az Agrár ilyen közel van.
Prolog: az elátkozott bejegyzés. Mivel félig-meddig (volt ismerőseim szerint 200%-osan) „illegálisan” jöttem ide, talán közülük valaki elátkozta ezt az egész utat. Az, hogy mi történt aznap, az lentebb kiderül, de az biztos, hogy ezen bejegyzés megírása elég sok nehézségbe ütközött. Egész pontosan, a blogra való feltöltése.
Ez az út egy napot csúszott! A szombat esti műszak után amúgy is jobb, hogy így alakult. Két szabadnap, addig rendezem a vonatjegyet és a szükséges pénzeszközt. Nem volt más hátra, mint hétfőn hajnali kettőkor felkelni, és már nincs visszaút.
Nem siettem el az indulást, pedig nem ártott volna. Az sem volt biztos, hogy ide jövök. Jó idő van, menjünk Szolnokra. A fél kilences vonat most indul, a következő meg két óra múlva. Akkor délben leszek ott, és marad vagy négy óra hossza a városban bolyongani. Esélytelen. Esetleg tehetünk egy próbát IC-vel.
2003 augusztusban voltam először és utoljára a BKV-n napijeggyel. Ez is csak egy hirtelen ötlet volt. Furcsa, hogy egyetlen képet sem csináltam azalatt a kb. 6 alkalom alatt, amíg ott voltam.