a 105-ös, de az meg össze vissza, amit ráadásul csak harmadik nekifutásra sikerült összehozni, ja és fényképezni tilos!!! Amúgy brutál hosszú egy poszt lett, és ketté kellett vágni.
Eredetileg úgy terveztem, hogy a 105-ös hazai vasútvonalat két részletben teszem fel. Ez nem valósult meg, mivel a sárándi túra után nem volt lehetőség végigmenni a vonal nagyobbik részén. Éppen ezért most úgy indultam el, hogy kicsit módosítottam az útvonalat. A Vámospércs-Nyíracsád távba belevettem Nyírábrányt is. Egyrészt így a teljes vonal fent lesz egyszerre (gondoltam én, kis naiv), másrészt csak pár kilométer lesz pluszban, harmadrészt végigmegyek azon a Nyírábrány-Nyíracsád távon, ami, ha nem is az első, de a második túra volt (lásd itt: http://nevtelenutazo.blog.hu/2014/06/07/1994_junius_egy_kis_kitero).
Ráadásul nem csak a 105-ös lesz szétszedve, hanem a kezdő/végállomás is. Az állomás mellett lakunk, így onnan indul az egész. A rakodó környéki területről ki lett tiltva az autós forgalom, ami annyiban jó, hogy így a mi utcánkban bonyolódik a forgalom, ami aszfaltút híján nem túl üdvös.
A sínek mellett haladva eljutunk a bakterházhoz, ahol még van szolgálat.
Jah, azért kellett a sín mellett erre jönni, mert itt is nagyban folynak a csatornázási munkák, az első poszt végén már volt említve. A sorompónál kezdtem örülni, hogy mindjárt az elején szerencsém lesz, és egy Uzsgyit is sikerül levideózni. Nos, nem lett, mert rosszul lett a gép beállítva, mindössze egy kép sikerült róla, a háttérben éppen látszik.
Annyi. Elindultam a 48-as mellett Nyírábrány irányába. A 10 km-es táv felén van kiépített kerékpárút.
Úgy 4 km után el is jutunk Szentannapusztára.
Ezen az úton lehet eljutni az egykori Állami gazdaság mellett a vasúti megállóhoz. Itt is jó poros az út, akárcsak Hajdúbagosnál volt, nem baj, legalább már az elején szopok egyet. Itt ér véget a kerékpárút.
Na, tudod kit? Félúton inkább átvágtam magam a susnyáson, és a réten döcögve próbáltam eljutni a kereszteződésig. A Csepel nem hiszem, hogy hálás volt ezért. A póznák mellett halad a 105-ös. Ja, hogy az mi? Majd összedobok egy vonatos posztot, most csak annyit, hogy a 105-ös számú vasúti vonal Debrecen és Nyírábrány közötti van. Eredetileg Érmihályfalváig tartott, majd miután az román megszállás alá került, Nyírábrány lett a végállomás. Mindössze 30 km hosszú, elég jól átvészelte a MÁV eszetlenségeit, az egész vonalon mindössze egy megálló szűnt meg, de az is a megszállt területen, talán azért, mert kint van a semmi közepén. Az egész vonalon nem a nem túl jó pályaállapotok, nem a nem túl jó vonatállomány a legrosszabb, hanem a nyírábrányi fél(??)román bunkók (róluk később, de nem! az erdélyi magyarokat értem alattuk).
Szentannapuszta megálló. Pár éve még egy parabola is fel volt szerelve az épületre.
A 105-ös Debrecen, illetve Nyírábrány felé
Nem véletlenül mondják, hogy a meccs 90 percig tart!! Habár Vámospércsen lekéstem az Uzsgyit, ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani róla. Ugyanis, mivel hamar ideértem, és a vonat is fordul kb. 20 perc kint tartózkodás után vissza, ezért itt lehetőségem nyílt, hogy cső elé kapjam. Tessék:
Visszatérve a főútra, elindultam Nyírábrány felé. Hogy ez a Szentannapuszta pontosan micsoda, azt nem tudom, de állítólag a lentebb látható leágazás után is van még valami. Egyszer jártam arra, mindössze néhány ház volt ott. Mind a busz, mind a vonat jó messze van onnan.
A leágazó út, ami azért emlékezetes, mert ezen az úton vezettem először.
Vele szemben az egykori Állami gazdaság, hát, nem sok minden maradt belőle.
A főúton egy másik leágazás kissé lentebb. Budaábrány régen külön település volt, később olvadt egybe Szentgyörgyábránnyal, így jött létre Nyírábrány. Annak idején a főút melletti táblán is külön jelezték, ma már nem.
Habár a település elvileg nem a főúton van, hanem kissé arrébb, az állomás környéki rész olyan szinten lakott, hogy zöld tábla van, szóval nem kell 90-el hajtani.
És akkor egy kis vasúti reszelés. Egy bakterház,
az egykori fatelep helye,
egy távoli kép az állomásról,
egy mérlegház,
a takarásban lévő állomásépület,
a másik bakterház, ahol már automata sorompó van a tekerős helyett,
egy távoli látkép Szentannapuszta felé (elég távoli), illetve (Barantó)-Érmihályfalva felé.
Az állomás épülete a parkoló felől, illetve a főút felől, mert amikorra visszafordultam, addigra elkotródott a tehervonat is. Nagyon szépen fel lett újítva az épület, a nyolcvanas években nagyon lerobbant volt, a kilencvenes évek elején kapott egy nagy felújítást, pár éve még egyet.
A bakterház még egyszer,
de csak azért, mert majdnem mellette laktam életem első, talán négy évében, már évtizedek óta nincs semmi a telken (egy nagyon kicsi ház volt itt, az is kettéosztva),
aztán a nem sokkal arrébb lévő szolgálati lakások egyikébe költöztünk (a legelsőbe). K*rvára nem volt élmény itt élni (vajon miéééért??). Annak idején a lakások előtt végig lehetett menni a járdán, nem voltak kerítéssel elzárva.
A jobb oldalon lévő épületet csak mint Szociház ismerem. Úgy 25 éve még jobban ki lehetett használva, mint manapság.
A rakodót sem használják annyit, mint régen.
Régen itt volt az állatrakodó (meg sokszor az írógépek elhasznált szalagjai is), ezt teljesen eltüntették.
Vele szemben nem-tudom-mi, de többfunkciós volt az épület, étkezde, csehó, meg ki tudja, még mi volt itt. Jelenleg semmi.
Kicsit fentebb a játszótér. Ez igen, egy hinta és kész. Pedig még 20 éve sem így nézett, nemhogy 30 éve. Se libikóka, se körforgó, se homokdomb, mindez régi gumikerekekkel körbevéve.
Visszatérve a főúthoz, egy látkép a 48-as főút végéről. A kanyar után nem messze van a határátkelő.
Balra fordulva pedig el lehet jutni a falu központjához.
Nyírábrány bejárat.
Határőrlaktanya, kissé lestrapálva.
Onnan nem messze van a sportpálya, ahol épp egy Mennyei Megyei 2-es mérkőzés volt.
Az első leágazásnál letértem jobbra. 1996.09.21. – nem felejtünk. De más is emlékezni fog majd rá.
Ettől az elátkozott hellyel szemben lévő utca végén található a helyi iskola.
A mellette lévő telken az Eördögh-kastély, ami azért nem sokat változott az elmúlt harminc évben.
Az iskolától nem messze van a buszforduló, és ott egy 1848-as emlékoszlop.
A központtól nem messze lyukadok ki. Az út tovább vezet Fülöpre. Az előző posztokhoz hasonlóan mondhatnám, hogy arra is megyünk, de majd később, de nem, onnan fogunk majd érkezni (remélem, hamarosan – de az majd egy másik történet lesz).
Itt volt annak idején az alsó tagozatos általános iskola, itt … voltam két évig, mielőtt elköltöztünk.
A művelődési házzal szemben található park – s más.
A 142-es Coop, és hogy ne vádoljatok elfogultsággal, egy Privát és egy Reál:
Erre fogunk menni:
Itt volt régen a tejcsarnok. Ebben a posztban ez már legalább az ötödik „egykor itt volt” bejegyzés.
A falu szélén lévő Aranykorona.
Nyírábrány kijárat.
Útban Nyíracsád felé.
Meg is érkeztünk.
A központban lévő iskola, ahol jó párszor jártam 1991-ben (akkor még nem így nézett ki).
A főtér irányába.
Van itt Honfoglalási emlékmű, Petőfi szobor, harangláb, világháborús emlékmű.
Marcifalva irányába a könyvtár és egy székelykapu.
Mögötte pedig a Vécsey-tér, és néhány csekély értelmi képességű gyerek, akik még soha nem láttak olyat, hogy valaki képet készítsen. Kellett volna róluk egy képet készíteni, és velük reklámozni a fogamzásgátlást. „Ja és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat.”
Közvetlen mellette a Ligetalja művelődési ház.
De innen visszafordultam, mert az irány nem jó. A főtértől nem messze a Lourdes-i barlang. Nem szoktam ilyen képeket felrakni, de ez szép… lenne, ha látszana is valami belőle.
Nyíracsád kijárat kerékpársztrádával,
mellette valami,
de csak rövid időre vagyunk kint, mert utána egy külterület, az is röviden. Az egész nem más, mint egy jó hosszú utca.
Az erdős rész néhol megszakadt.
De csak néhol.
Már jócskán fogytak a kilométerek, de csak nem találtam, amit annyira kerestem. Bíztam benne, hogy nem tüntették el az egykori Zsuzsi vonat mementóját. Régen állítólag erre haladt.
Ennek tényleg örültem.
Itt megint nincs erdő.
Gut, gut, super gut. A gúthi erdészet.
Na ezért lett a poszt címe ez, mert 1994-ben még nem, egy évvel később állandóan ez a „hülyeség” volt a fülemben, akárhányszor erre jártam.
Onnan messze volt a másik hely, amit kerestem. A pusztatemplom romja és környéke.
Nyíradony előtt pár kilométerrel javult az út állapota. Legalább olyan minőségi ugrás, mint Létavértes és Monostorpályi között.
Itt a vége az erdőnek.
Nyíradony bejárat.
Mindjárt az elején két szobor, egy Kossuth és egy ’56-os.
Innen egyenes út vezetett a központba. Ott a városházánál is van néhány szobor. Úgy, mint Milleneumi emlékmű, világháborús emlékmű, egy oktatási intézmény, és egy épülő valami.
Még jó, hogy a közelben van a Jókai utca, így nem kellett keresgélni. Ott kerestem a következő célpontot, szépen el is mentem mellette, majd az utca végén vissza az egész, ugyanis ezt kerestem: az itteni sütőüzem.
Az idő itt is gyorsan rohant, úgyhogy elindultam a vasútállomás irányába. Aztán letértem balra.
Nem is gondoltam, hogy ennyi minden lesz egy helyen. A városi sportcsarnok, a víztorony.
Van itt egy játszótér is, és nem kértem engedélyt az ottaniaktól, hogy képet készítsek.
Van itt még olyan, hogy Magyarok őskapuja, Szoborpark, Turul szobor.
Meg persze a pózolás.
Az egész egy dombtetőn van fent. A csarnokot megkerülve vezet az út lefele. Ja, és most sem kértem engedélyt a két gyerektől.
Útban a vasút felé. A kereszteződésben az Ápolási otthon található.
Az állomás debreceni végében lévő bakterház, ami mindjárt fontos szerepet kap. Mögötte a sportpálya található, ahol szintén egy, ezúttal Mennyei Megyei I-es mérkőzés zajlott.
Balra a 110-es, Debrecen-Mátészalka vasúti vonal található. Ez egy elég forgalmas vonal, bár a pályaállapotok pár éve még elég rosszak voltak. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a bidámfertőzöttek a járatok. Azt sem nagyon értem, hogy miért van állandóan késés ezen a vonalon. Az itteni vonatok már nem csak Debrecenig közlekednek, hanem onnan rövid tartózkodás után Füzesabonyba mennek. Mi is van még? Egyvágányos, nem villamosított vonal. Szinte mindig Csörgős szerelvények jártak erre, mostanság az Uzsgyik nagy része is erre jár.
A kép jobb szélén a 112-es Nyíregyháza-Nagykálló-Nyíradony vonal látható, de itt nincs közlekedés 2007. március 3-a óta. Itt csak egyszer vonatot, 20 éve, mikor egy, akkor még számomra teljesen ismeretlen Bz ért be a végállomásra.
Az állomás területe, valami építkezés azért csak folyik itt is.
Kitekintés Nyírmihálydi felé.
Az állomás épületéről nehéz volt képet készíteni, mert a kalauz csaj nagyon „útban volt”.
Bementem az épületbe, hogy lesz-e kapás. Hú, de még milyen ígérkezett. A csak vasárnap közlekedő Zajta-Debrecen-Budapest Nyugati pu. sebes. Egy kicsit késett, úgyhogy kimentem a fentebb látható bakterházhoz, és ott vártam. És itt kezdődtek a bajok. A bakter ugyanis mindezt nehezményezte. Nem tudom, hányszor szólhatott, mert be volt dugva a fülem. Elkezdtem a felvételt készíteni, de nem sok minden látszódott belőle, úgyhogy az kuka. De most komolyan, hogy képzelte az a szemét, hogy ebben megakadályozhat? Engem?!?!? Elmentem a sportpálya mellé, onnan ugyan nem volt olyan jó a kilátás, de akkor is meglett a videó.
A város szélén egy Milleneumi emlékmű.
A város szélétől kerékpárút ki tudja, meddig.
El is értük a kijáratot.
Innen nem messze az Euro Park.
És a kerékpárút megy tovább. De jó lett volna egy ilyen 2003 júniusában.
Más vonalakkal ellentétben a vasút elég sok helyen a 471-es főút mellett halad, sőt a mintegy 75 km-es hosszon kb. négyszer keresztezik is egymást.
Egy külterület.
Aradványpuszta elvileg állomás lenne, de manapság már csak megállóként funkcionál.
Egy kitekintés Tisztavíz, illetve Nyíradony felé.
Tovább Debrecen felé, ismét egy keresztezés.
Itt lett volna Tisztavíz megálló, de arról nem tudtam képet készíteni szemből, mert egy köcsög ott volt.
Ez csak tetszett.
És itt most abbahagyom, folytatás itt: