2003 augusztusban voltam először és utoljára a BKV-n napijeggyel. Ez is csak egy hirtelen ötlet volt. Furcsa, hogy egyetlen képet sem csináltam azalatt a kb. 6 alkalom alatt, amíg ott voltam.

Az túlzás, hogy bejártam a várost, ehhez egy tapasztalt útikalauz kellene. A legemlékezetesebb vagy inkább legdöbbenetesebb emlék, amikor eljutottam Józsefvárosba. A Blahától nem nehéz (a Népszínház utcában ráadásul), aztán már csak a morékat láttam mindenütt. Amikor megláttam egy vasúti épületet, akkor kiderült, hol vagyok. Valahogy nem sokáig időztem itt.

Az égiek szerettek engem, mert akárhányszor voltam fent, mindig jó idő volt. Csak az első két alkalommal vettem napijegyet. Egyszer úgy terveztem, hogy két napot is leszek. Ja, csakhogy a háromnapos jegy annyi, mint egy bérlet. Bérlet? Jó ötlet. Május 1.-én megszűnt a 67.5% kedvezmény, plusz a MÁV emelte a jegyárakat.

Az egyik utazás során történt, hogy vártam a Tisza Expresszt Debrecenben. Késett, és már úgy voltam, hogy a Mátészalka felől érkező Szamos gyorssal megyek tovább. Fel is szálltam rá, de bejött a Tisza, így mégis azzal mentem. De az a tökölés, hogy most mégis melyikkel. A Tiszának volt annyi előnye, hogy eleve Giganttal jött be, nem volt gépcsere, hanem indult egyből tovább. A másiknál viszont Csörgő leakad, Szili rátolat, és úgy tovább. Egy irányba ment mindkét szerelvény, Szolnok után Nagykáta-Újszász-Keleti pu. Nem is volt gond sokáig, de Tápiószecsőnél befékezett a szerelvény, mert kigyulladt az egyik orosz kocsi fékje. És közben elhúzott mellettünk a Szamos. Pech.