Az előző három útnál nem volt szerencsém az időjárással. Most pedig úgy az egész elbaxott héttel. Arról már meséltem, hogy jutottam el Miskolcra először. 2008-ban is terveztem, hogy eljövök ide, de nem sikerült. Leszámítva a kassai és bieli utazást.

Reggeli ébresztőként párszor megtettem az Agrár és a Vezér út közti távot párszor. A két helyen eltérő buszmenetrend van. Az útra elvittem magammal az Edda gyűjteményt is. Szép idő van így szeptember végén, és a mai az utolsó alkalom, hogy használni tudom a diákigazolványom. Egy másik alternatíva Szeged lett volna, de majd egyszer valamikor. Muhinál készítettem egy videót az emlékműnél:

Az első megálló a Búza tér és a Tiszai pályaudvar közt félúton, a DVTK szimpatizáns hellyel szemben, egy lakótelepi tér. Itt nem változott semmi.

Innen a pályaudvar felé indultam. Egy kép a Szinva patakról. A pályaudvar is megvan még, köszöni szépen, és nincs olyan hideg, mint decemberben.

Bementem egy helyi csehóba egy kis italért, majd mentem tovább a központ felé. Eljutottam egy parkos részhez.

Ez a Népkert. Egy kellemes terület, nem is gondolnánk, hogy egy olyan városban van ez, ahol a kátrányosok száma magasan az elfogadható felett van (ami a nullát jelentené). Az egész összképet egyszerűen elbasszák az utcán izraeli engedéllyel szabadon garázdálkodó cigányhordák. Az egyik csapattal többször is találkoztam a nap folyamán, de nem szóltak hozzám. Talán látták, hogy ha nekem jönnének, azzal nem ártanának, csak szívességet tennének.

A park mellett a Vigadó található. A debrecenihez képest jóval szebb.

Mellette pedig a Városi Sportcsarnok. Az a hely, ahol az Edda 1983 december 17.-én a búcsúkoncertet adta. Jó lett volna ott lenni, de alig öt évesen erre aligha lett volna lehetőség.

Elindultam a sétálóutca irányába. A Szinvánál egy nagyon szépen kialakított tér van. Kellemes, nyugodt helynek tűnik rövid távon, aztán a retkek úgyis megjelennek.

Update: Öt év után fény derült ezen hely elnevezésére is. Nem más, mint az Erzsébet tér, a háttérben pedig a Kossuth szobor lenne, bár eléggé beleolvad a fákba.

Egy Széchenyi szobor:

Egy városháza:

Egy Szent István szobor:

A háttérben a tévétorony a gettó mellett:

Időközben kerestem egy lottózót, mert egész héten „nem volt időm” feladni a szelvényt. De sehol sem láttam. Végül a Búza térnél lévő helyhez mentem el. Aztán a Plázában a wikipédián olvastam utána a városnak. Jó híreket nem kaptam, de legalább újfent megtudtam, hogy óvatosnak kell lenni a városban, mert a „keselyűk mindenütt ott vannak”.

Ez a hegyoldalon készült, amint mentem felfele az avasi gettóba. Egy kis kilátás a város fele:

Diósgyőr is látszik.

Elértem a hegy tetejét. Ez már tényleg hihetetlen, hogy ezek az ágyúk még mindig megvannak, nem lopták el, nem vitték el, és főleg, hogy nem használják arra, hogy a patkányokat lövöldözzék, amik a környéken vannak. Fészekrakók meg a faxom.

Az avasi buszforduló. Kár ilyen jó buszokat ilyen helyre járatni.

És végül itt vagyok a hegytetőn. Hat éve még nem gondoltam, hogy ez a hely úgy elszaródik, hogy a debreceni Újkert csak jelenthet neki. Már akkoriban is lehetett retkeket látni, de nem volt vészes. Vagy csak én voltam kis naiv. Egyetlen dolog, ami miatt nem kívánom, hogy atomcsapást mérjenek a helyre, az a panoráma.

Ez pedig én lennék:

Ezután vissza a parkba. Ez nem tudom, milyen szobor lenne. Ez a Géniusz szobor, és már nem ott van, hanem a Sportcsarnok előtt.

A túloldalt a Görgey múzeum.

De minden út összefut; ismét a sétálóutcán, a színháznál.

A háttérben egy gyros bár látható lenne nagyobb felbontásban. Nem messze egy Répa tér:

A Szinvánál ismét.

És egy Mancs.

És még egy lottózó.

Egy Jobbik és egy Bambi:

Madarak és halak:

A Búza téren:

Ebben az utcában aztán bőven lehet inni, egymást érik az italozók. Az egyikbe be is mentem. Itt lehet kapni Borsodi Bivalyt is. Soproni 1895-tel nem próbálkoztam, de nem is illett volna.

Már csak kis időm maradt, addig még a környéken mászkáltam, a „sógorokat” kerülgetve. „Ég veletek, mást nem mondott, szeme túlragyogott minden csillagot.”

A játék véget ért nekem: