Az egy hetes leállás jókor jött, így haza tudtunk utazni.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

Nem mindenhova tudunk úgy elmenni, hogy még aznap vissza is térjünk. Van, ahova nem is érdemes több napra elmenni (ennek azért nem árt utána nézni). Ilyenkor némi csellel, haza- vagy visszautazás során lehet eljutni.

Utoljára 2009 őszén voltam más városban. Most úgy adódott, hogy lehetőségem volt menni ismét. Méghozzá Szolnokra. Jó lesz úgy elmenni oda, hogy végre nem ősz van, nem tél, hanem már szinte nyár.

Ha tegnapelőtt észak, akkor most dél. Pár hete már terveztem. Irány a fél hetes vonat, és reméljük a legjobbakat. Ha két napja sikerült egy jó kis borult időt kifogni, akkor most hátha nem. A jelek kedvezőek. A Nagyalföld végig sugárzott a napsütéstől, sehol egy felhő. Ezt már nem vehetik el tőlem.

Nem siettem el az indulást, pedig nem ártott volna. Az sem volt biztos, hogy ide jövök. Jó idő van, menjünk Szolnokra. A fél kilences vonat most indul, a következő meg két óra múlva. Akkor délben leszek ott, és marad vagy négy óra hossza a városban bolyongani. Esélytelen. Esetleg tehetünk egy próbát IC-vel.

Miután eléggé leragadtam az nlc előtt az év elején (ráadásul profilváltás is volt), nem mentem sehova eleinte. De pont az ott megismert emberek hatására jöttek új célok, és más kellemes és kellemetlen dolgok.

Miután szeptemberben visszatért a diákigazolványom, nem maradtam egy helyben. Az első út Miskolcra vezetett. Oda vonattal, vissza pedig busszal. Csak azt a muhi emlékművet tudnám lekapni egyszer.